Mivel a futás manapság (szerencsére) elég divatos lett, így biztosan hallotta már valamelyik ismerősétől, hogy azért is szereti ezt a sportot, mert ilyenkor dolgoznak az endorfinjai és emiatt eufórikus állapotba kerül az etap végén. A New York Times viszont egerekkel folytatott kutatásokra hivatkozva azt állítja ezért a tudatállapotért nem ők a felelősek, hanem az endokannabinoidok.
Az 1980-as években kutatók kimutatták, hogy egy kiadós edzés után megemelkedik a vérben az endorfinok szintje. Innen már csak egy apró ugrás volt azt hinni, hogy az endorfinok felelősek a csodás érzésért futás után. Ezzel azonban egyetlen gond volt: a méretüknél fogva nem tudtak átjutni az vér-agy gáton, így szépen ki is lehet zárni őket. Éppen ezért kutatók az elmúlt évtizedet azzal töltötték, hogy kiderítik, mi állhat az egész hátterében, és így jutottak el anandamidig. Ez a vegyület ugyanazokat a receptorokat aktiválja, mint a marihuána hatóanyaga, a THC. Bizony, a mi szervezetünk is termel az indiai kender hatóanyagához hasonlóan ható molekulákat.
A kapcsolódó kutatást a mannheimi Heidelberg Egyetem munkatársai folytatták le, az eredményeke pedig október elején a Proceedings of the National Academy of Sciences című folyóiratban tették közzé. A vizsgálat során egészséges egereket három napig hagyták futni, majd két csoportba osztották őket, az egyik csapat naponta 5 órát futhatott, a másik viszont egyet sem. Az a szerencsésebb állatok sokkal nyugodtabban reagáltak a stresszhelyzetekre és úgy tűnt, a fájdalmat is kevésbé érzékelik.
Ez persze csak az egyik szakasz volt, ezután ismét két csoportra osztották az egereket, az egyik felüknek olyan készítményeket adtak, amik az endorfinok hatását blokkolja, a másiknak felüknek pedig olyat, amik az endokannabinoidokét - írja a Popular Science. Nyilván kitalálta, hogy az első csapatba tartozó állatok nyugodtabban reagáltak a stresszhelyzetekre és úgy tűnt, a fájdalmat is kevésbé érzékelik.
Hosszabb távú következtetéseket egyébként még nem igazán lehet levonni az eredményekből, hiszen egyrészt egerekkel és nem emberekkel végezték, másrészt elég sokat kellene futni, hogy elérje a bódulatot, a kísérletben résztvevő egerek ugyanis naponta több mint 3 mérföldet, azaz majdnem 5 kilométert futottak. A New York Times egyébként említi az evolúciós vonatkozást is: mivel csak úgy élhettünk túl, ha elég gyorsan futunk, a szervezetünk ezzel "jutalmazta" meg magát egy-egy kiadós sprint után.
