Az, hogy mennyire vagyunk elégedettek a munkánkkal, rengeteg dologtól függ (itt össze is szedtük ezeket), de semmiképpen nem kalkulálható ki belőle, hogy milyenek a kollégák és milyen a munkahelyi hangulat. Az életünknek jelentős részét töltjük a munkahelyi közösségben, és mint minden más csoportban itt is alakulunk, formálódunk, alkalmazkodunk, igyekszünk betagozódni, magunkévá tesszük a közösség szokásait, szabályait, és magunkévá tesszük az ott dívó kommunikációs stílust is. Még akkor is, ha az egyébként gáz.
Ezt bizonyították most floridai kutatók a Journal of Applied Psychology nevű szaklapban megjelent tanulmányukkal, amelyben a durvaság, gorombaság terjedését vizsgálták. Merthogy a gormbaság terjed. Ha valakivel egy megbeszélés során bunkón bánnak, az hajlamos lesz a következő munkaalkalommal maga is bunkón viselkedni, függetlenül új partnere hozzáállásától. A jelenség persze abból a szempontból nem meglepő, hogy a közösségben létező társas lényeknél az érzelmek fertőzőek, nem véletlenül mosolyognak annyit ránk az emberek, ha éppen mi is jókedvűek vagyunk.
Trevor Foulk, a tanulmány egyik szerzője szerint a gorombaság terjedésével az a legnagyobb gond, hogy jelentősen rontja a teljesítményt, a kreativitást és segítőkészséget is. Ráadásul az, amilyen hangulatban éppen vagyunk automatikusan befolyásolja azt is hogyan látjuk a világot, hogyan értelmezzük az eseményeket, másokat. Ha a környezetünk durva, goromba, agresszív, akkor nem könnyű meglátni a szépen sem a mindennapokban.
Akkor mi a megoldás? A szerzők szerint az, hogy megállítjuk a gorombaság terjedését: egyszerűen kedvesnek kell lenni. Hajrá!
