A meleg leves után a forralt bor a legjobb, ami ilyen időben történhet velünk, elkészíteni pedig nem nehéz, úgyhogy próbálják meg nyugodtan akkor is, ha épp nincsen kedvük csipkés szélű köténykében pajkoskodni. Vagyis mindig. A Dívány kommandója hatféle változatot kóstolt végig – egy kivételével mindegyiket ugyanabból a száraz vörösborból (Takler Cuvée) készítettük, csak a fűszerezése volt más. Miklós Csaba borász, borszakértő a DiVino borbárban magyarázott, és segített nekünk megtalálni az igazit.
A vaktesztelt alanyok:
- Kotányi forralt bor fűszerkeverék
- Kotányi mézessütemény fűszerkeverék (igen, volt, aki erre esküdött)
- Lucullus tüzes-boros fűszerkeverék
- DiVino házi forralt bor (alma, narancs, fahéj, szegfűszeg, cukor)
- Dívány saját fejlesztés (narancs, fahéj, bors, erőspaprika-pehely, cukor)
- Lidl Glühwein
Miklósi Csaba röviden összefoglalta nekünk a jó forralt bor elkészítéséhez szükséges tudnivalókat: a bor legyen száraz és jó (a rossz bor utáncukrozva is rossz lesz), egyszer hűljön ki, érjenek össze az ízei, és aztán melegítsük fel újra. Felforralni tilos, víz nem kell hozzá, és az agyonédesítés is kerülendő.
Valamit tudhat, mert a tesztüzem során kiderült, a DiVinóé a legjobb forralt bor – többen kóstoltuk, a vélemény egyezett. A második helyre a Dívány saját keverékre került (igaz, illat szempontjából az első helyre vakteszteltük magunkat), a harmadik helyet pedig a Lidl előrepalackozott forraltbor-keveréke szerezte meg.
Aki viszont otthon szeretne forralt bort alkotni, és nem bízik önnön fűszerező-képességében, az még mindig a Kotányi forralt boros keverékével jár a legjobban, mert az kicsit porízű, de alapvetően nem rossz, a Lucullusé viszont kedélyesen semmilyen. De soha, semmilyen körülmények között ne hallgassanak egyetlen ismerősükre sem, aki azt állítaná, hogy mézessütemény-keverékkel iható forralt bort lehet főzni.
