A mobilos alkalmazások fejlesztői jelenleg elképesztő ziccereket hagynak ki, ugyanis olyan területeknek nem szentelnek kellő figyelmet, amik nemcsak Amerikában, de az egész világon kritikusnak mondhatóak: az appok egészségügyi felhasználásáról van szó. Amikor szóba kerül ez a kérdés, leginkább a krónikus betegségek jutnak az ember eszébe, mint a cukorbetegség, a különböző szívbetegségek és a rák. Ezek kezelése és ellátása jelenti az egészségügynek az egyik legnagyobb terhet, tehát nemcsak a betegek, de az egészségügyben dolgozók elemi érdeke is, hogy ezzel kezdjünk valamit.
Elképesztő segítség a telefonos alkalmazás
Ezekkel a betegségekkel kapcsolatban öröm az ürömben, hogy a legtöbb esetben megelőzhetőek lennének: a szív és érrendszeri, valamint a kettes típusú (felnőttkorban kialakuló) diabétesz nyolcvan százalékban, bizonyos rákbetegségek hatvan százalékban, az elhízás pedig kilencven százalékban. A megelőzéshez semmi mást nem kellene tenni, mint életmódot váltani, kicsivel többet mozogni, jobban odafigyelni arra, hogy mit eszünk, ezekre mégis csak nagyon nehezen vesszük rá magukat. Az alkalmazások elképesztő segítséget nyújthatnak ehhez, de csak akkor lehetnek igazán sikeresek, ha szem előtt tartanak néhány viselkedéstudományi-pszichológiai kutatási eredményt.
A viselkedéstudományi kutatások egyértelműen kimutatták, hogy az emberek akkor hajlamosak akár a legkisebb változtatásra, ha annak azonnal látják az eredményét, ha az ok és az okozat közötti kapcsolat érzékelhető. (A fogyókúra legtöbbször például ezért bukik el: egy rendes diétához hónapok kemény és fegyelmezett munkája kell, az emberek pedig türelmetlenek). Ahhoz, hogy valaki neki tudjon állni, egyáltalán váltani, információra van szüksége. Az egészségügyi/erőnléti/dietetikus adatok rögzítésére már léteznek kényelmes és jól bevált módszerek, például az olyan kütyük formájában, mint a fitbit vagy a direct life. A probléma ezekkel, hogy nem adják meg azt a holisztikus megközelítési módot, amire szükség lenne. (A szerző külön megemlíti, hogy jelenleg például alig van néhány olyan vérnyomásmérő, amit közvetlenül lehetne a számítógépre kötni.)
Nem ördöngösség kezelni
Ha sikerül a megfelelő adatokat megfelelően rögzíteni, akkor jön a kiértékelés kérdése. Mindenkinek olyan információt kell adni, amiből ért, és amiből kiindulva tud döntéseket hozni. Az olyan appok, mint a daytum, nagyszerű segítség a különböző adatok könnyű bevitelére és rendszerezésére, és ugyan egyáltalán nem ördöngösség megtanulni kezelni, az emberek legnagyobb része még ennyi időt sem szánna arra, hogy mondjuk a mindennap elfogyasztott ételeit fölvigye a rendszerbe. Pedig egy jó diétának elengedhetetlen része annak legpontosabb nyomon követése, hogy valaki mikor miből mennyit evett (grammnyi pontossággal).
Egy életmódváltási program legfontosabb eleme a cél kijelölése. Az appok sajnos ebben a kérdésben is eléggé el vannak maradva. Ezerszer elmondott és mindenki által ismert tény, hogy az apró, de könnyedén teljesíthető célok jobban motiválják az embereket általában, mint a nagy, általában kudarccal kecsegtető célkitűzések. Egy jól kitalált app remek segítség lehet nemcsak abban, hogy megkönnyítené az adott feladat teljesítését (tehát mondjuk diéta esetén a napi bevitt kalória, tápanyagbevitelt figyelné), de motivációval is szolgálna, noszogatná is az embert valahogyan, vagy ha noszogatásra nincs szüksége, akkor valami apróság segítségével megajándékozná a felhasználót annak az érzésével, hogy teljesített valamit.
A befásulás ellen is tenni kell
A figyelmeztetéseknél nagyon fontos, hogy ne legyenek rutinszerűek, mert azokba az ember belefásul, és simán törli az agya az impulzusokat. Ennek egyik következménye a szociális dimenzió: a legjobb bökdöséseket, noszogatásokat ugyanis mindig a közösség adja a legtöbb ember számára. Elég csak a nike+ sikerére gondolni, ami a futáshoz adott motivációt sokaknak azáltal, hogy még az egyedül futást is valamennyire közösségi élménnyé tudta tenni. Vagy ott van például a healthmonth, ahol mindenki saját magának gyárthat különböző kihívásokat, majd nyomon követheti ezek teljesítését.
Legvégül: a jelenlegi appok, szoftverek és webes szolgáltatások legnagyobb hibája, hogy el kell indítani, rendszeresen be kell lépni valahova, be kell kapcsolni, stb., és mivel az emberek nagy része feledékeny, nem akar ilyenekkel foglalkozni. Fontos lenne tehát, hogy ezt megoldják helyettük a tervezők, és olyan alkalmazásokat gyártsanak, amik állandóan futnak a háttérben, és akkor kapcsolódnak be, amikor szükség van rájuk.
