Szeretem a cukkinit. Igazán könnyű étek. Ahogy az elkészítése és az emésztése is. Számtalan variációban felhasználható, és elrontani szinte lehetetlen. Érdemes egy kicsit megismerkedni vele jobban is.
Nyersen a legjobb
A cukkini a tökfélék (Cucurbitacea) családjába tartozik. Rokona a cukor- és görögdinnye, a főző-, sütő- és takarmánytök, az uborka és a patisszon is. A kisebb méretű, még zsenge (vagyis éretlen) példányokat fogyasztjuk. Színe a sötétzöldtől a csíkozott szürkészöldig sokféle lehet.
Külföldön könnyen összekeverhető a cocozella (kokocella) nevű tökfélével is, de annak termése kicsit hosszúkásabb és enyhén hajlított is.
Eredete
A Közép-Amerikában őshonos zöldségféle termesztése a Kolumbusz előtti időktől napjainkig folyamatos. Elsőként Dél-Európában terjedt el, de már egyre népszerűbb északabbra, így Angliában, Németországban és Hollandiában is. Több fajtája is létezik, de hazánkban többnyire egy féle van forgalomban. Nálunk még viszonylag új zöldségnek számít, de hamar kedveltté vált, könnyen beépült a hagyományos és reformételeink körébe egyaránt.
Tápértéke
A legtöbb zöldséghez hasonlóan a cukkini tömegének is nagy része víz. Energiatartalma sem ijesztő (32 kcal/100 g), így zsírszegény elkészítés mellett a legtöbb diétában alkalmazható. Az ásványi anyagok és vitaminok közül a kálium-, foszfor-, magnézium- és kalciumtartalma emelhető ki az A-, B1-, B2- és C-vitamin és folsav mellett, bár egyikben sem bővelkedik különösebben. Élelmi rostjai segítik az emésztőrendszer munkáját, mennyiségük a zöldség korától függ. Míg a fiatal cukkini húsa pektinben gazdag, így főzéskor az ételek sűrítéséhez is használható, addig az idősebb termésben a cellulóz dominál, és ez már nagyban rontja az élvezeti értéket. Zöld színét a klorofill adja, ami antioxidáns - szabadgyökfogó - hatással bír.
Melyiket szeressem?
Vásárlásnál (vagy amikor szüreteljük) a teljesen ép, fényes, élénkzöld színű, kemény, rugalmas héjú darabokat válasszuk, és hazafele menet is óvjuk az ütődéstől.
A kisebb (vagyis még éretlen) példányokat favorizáljuk, mert minél nagyobb, annál szívósabb a héja, húsa, ill. a magjai is annál méretesebbek, ami rontja az összképet. A kocsány színe is segít a választásban, ha sárga, akkor a cukkini már túlérett.
Minden napra egy recept
Aki valaha termelt a kertjében (akár az erkélyén) cukkinit, esetleg rokonok, szomszédok révén jutott hozzá, az tudhatja, előbb-utóbb annyi lesz a termés, hogy igen találékonynak kell lennie az elkészítésben, hogy – szó szerint - ne rohadjon ránk. A kedves család ugyanis hamar az asztalra csaphat, ha mindig ugyanabban a formában tálaljuk fel. Szerencsére ez a veszély azért annyira nem komoly, lévén, hogy a cukkinit számtalan féle módon, ízben elkészíthetjük. A lényeg a gyorsaság: ne várjuk meg, amíg nagyra nőnek, mert akkor már kevésbé finom.
Mivel a cukkinit nyersen is ehetjük, így alkalmas saláták készítésére is. Nincs markáns íze, a legtöbb zöldséges étel mellé illik, így szabadon szárnyalhat a fantáziánk, ha új recept kiötlésén agyalunk. A kisebb darabokat nem szükséges meghámozni, de a gigantikusabbak héja már kemény, rágós, ezért célszerű megválni tőle.
Készülhet belőle híg vagy krémleves, főzelék, zöldséges ragu, pörkölt, savanyúság, vagy pástétom. Dúsíthatja a lecsót és a paradicsomos mártásokat is, de grillezve, roston- ,esetleg kevés olajban sütve is sikere lesz. A rántott cukkini (a többi panírozott zöldséghez, húshoz hasonlóan) igen kedvelt csemege, de mivel sok olajat szív magába, csak ritkán készítsük el ilyen formában. A zöldséges fasírtok alapanyagaként ugyanakkor kiváló húspótló.
A nagyobb méretűek alkalmasak arra, hogy (barna)rizzsel, kölessel, bulgurral és húsos-, tojásos-, gombás- vagy zöldséges raguval megtöltve, tejföllel, joghurttal vagy kefirrel leöntve, és reszelt sajttal megbolondítva ízletes egytálételt alkossunk belőlük.
♣ Különlegességnek számít a sörtésztába forgatott, bő olajban sült cukkinivirág is.
♣ A reszelt cukkinivel akár a muffin tésztája is dúsítható, így még desszertként is élvezhetjük.
♣ Fűszerezésnél jól illik hozzá a fokhagyma, petrezselyem, kakukkfű, menta, bazsalikom, kapor, bors és a citromlé.
