A húsvéti ünnepek - mint általában a keresztény ünnepek - korábbi hagyományokra épültek. Az európai népek a kereszténység térhódítása előtt is ünnepelték a tavaszt, a tavaszi napéjegyenlőséget, a természet újjáéledését. A germán népek ilyenkor ünnepségeket tartottak, az angol Easter szónak is nevet adó Ostara (kicsit germánosabban: Ēostre vagy Ēastre) tavasz-, termékenységi és holdistennő tiszteletére.
Az időszámításunk második századában kezdődött meg a kereszténység terjesztése Európa középső és északi népei között. A misszionáriusok célja az volt, hogy a Jézus-hitet megkedveltessék (csak erőszakkal nem megy), ezért építettek a korábbi hiedelmekre, és azoknak igyekeztek fokozatosan keresztény tartalmat adni.
Fokozatosan megváltozott az ünnep szimbolikája. A nyúl, mint a termékenység megszemélyesítője egyre inkább a szelídség, a kiszolgáltatottság jelképe, amolyan áldozati bárányszerű alak kezdett lenni. Ez jobban megfelelt a krisztusi jelképeknek.
A németek kezdték
Az európai húsvéti nyúl- és színes tojásőrület állítólag Németországból indult. Az 1500-as években egy olyan hiedelem élt a német gyerekek között, hogy egy varázserővel bíró nyúl - akit Oschter Hawsnak hívtak - egy fészeknyi színes tojást hagy nekik, ha a megelőző időben jól viselkedtek.
A mozgó ünnep
Az újévre, a karácsonyra, vagy anyukánk születésnapjára úgy készülhetünk, hogy legalább azt tudjuk, mikor van. Ezzel szemben ha húsvétkor szabadságra akarunk menni, nem tudjuk, melyik hétvégével számoljunk. Lehet, hogy az egyik évben március legvégén van, máskor meg valamikor április 20. után.
325 előtt a zsidó pészach egybeesett a húsvéttal (a héber naptár szerint niszán 15–21. között), ekkor viszont a niceai zsinaton úgy határoztak, hogy a húsvét a tavaszi napéjegyenlőséget (március 21.) követő első holdtölte utáni első vasárnap legyen.
Habár így a húsvét elvált a pészachtól, sok nyelvben nem történt meg a változás, elég csak a novég Påske, a portugál Páscoa vagy a román Paste szavakat látnunk.
Akkor az alexandriai püspök hatásköre volt, hogy püspöktársainak kihirdesse az ünnep dátumát, ma a naptárat csapjuk fel, ha tervünk van arra az időszakra.
A németektől származnak a tojások számára készített fészek alakú kosarak, de a későbbiekben úttörők voltak a csokinyuszik és -tojások gyártásában is. Továbbá szintén tőlük vettük át a fákra fellógatott színes tojásokat, de ez már a közelmúlt fejleménye, akárcsak a halloweeni töklámpa.
Félreértésből lett nyúl
A nyúl húsvéti karrierje eléggé homályos, többféle magyarázat is született az évszázadok során. Ezek közül az egyik az, hogy tévedésből került a nyúl a húsvét kellős közepébe.
Egyes német vidékeken a jobbágyoknak húsvétkor gyöngytyúkot kellett ajándékozniuk a földesuraknak tojásaikkal együtt. Volt olyan földesúr, aki nem gyöngytyúkot óhajtott kapni, hanem nyulat. A gyöngytyúk német megfelelője Haselhuhn, de nevezik röviden Haselnek is. A nyúl németül pedig Hase. Ez elégnek bizonyult ahhoz, hogy aztán a későbbielben ezt a két dolgot összekutyulják, így aztán gyöngytyúk helyett a továbbiakban a nyúl tojta a tojást.
Csizma az asztalra, tojás a fészekbe
A nyúl, a fészek és a tojásrakás kapcsolata csak elsőre látszik képzavarnak: a mezei nyúl nem üregben él, hanem tényleg fészket rak. Akár még az is megtörténhet, hogy a nyúlfészekbe tojás kerül. Egy elhagyott nyúlfészket ugyanis kitűnően tud hasznosítani valamely földön fészkelő madár - mondjuk a bíbic.
Még néhány verzió
Ha mégsem csak egy félreértés sodorta a nyulat a húsvéti ünnepekbe, akkor van más verzió. Több monda, mese született a nyúl és a germán népek tavaszistennőjének a kapcsolatáról. Ezek itt-ott eltérnek egymástól, ahogyan ez a regéknél, mondáknál lenni szokott. Mindenesetre a kapcsolat elég szoros: Ostarát sokszor ábrázolták nyúlként, és nem ok nélkül.
Az egyik történet szerint Ostara istennő egyik évben kissé megkésve érkezett. Szégyellte magát emiatt, és még inkább akkor, amikor az első dolog, amit meglátott, egy haldokló kismadár volt, ahogy hófedte fagyott szárnyaival az erdő talaján feküdt. Megsajnálta, magához vette, és mert a madárka többé repülni már nem tudott, nyúllá változtatta, hogy repülés helyett sebes lábaival tudjon eliszkolni a vadászok elől. Hogy korábbi madár-mivoltára emlékeztesse, megadta neki a képességet, hogy tojásokat tudjon rakni, mégpedig szívárvány színűeket.
Csakhogy a varázslat visszafelé sült el. A nyúlfiú számos csajozós kalandja felbőszítette az istennőt. Mérgében feldobta őt az égre, ahol pechjére éppen Orion vadász lábaihoz penderült. Azóta is ott hever csillagképként. Talán jó magaviselete miatt, vagy mert az istennő haragja csillapodott, Ostara annyit engedett, hogy a madárból lett nyúl visszatérhetett az emberek közé egy napra, húsvétkor, hogy színes tojás-készletét szétosztogassa.
Nyúl a Holdon
A monda egy másik változatában szó sincs fagyott madárról, hanem hogy egy udvarló álcázta magát nyúlnak. Ostarát ugyanis egy erdei sétája alkalmával egy Boga nevű fiatal isten megkörnyékezte, de a lány nem örült a közeledésnek, ezért segítségül hívta az állatokat. Madarak repültek oda, hogy felhőként eltakarják az istennőt, és nyulak, szarvasok álltak az udvarló útjába. Ostara elmenekült, de Boga elkapta az egyik nyulat, és megfenyegette, hogy megöli. A nyúl erre azt mondta, hogy nem szabad az állatokra kezet emelni - és főleg a nyúlra nem -, mert ők mind Ostara kedvencei. Ekkor elengedte a nyulat, de hamarosan maga is azzá változott, hátha könnyebben szerelme nyomára akad.
Egy tisztáson rá is talált. Éppen megköszönte az állatoknak, hogy kimenekítették őt. Ekkor észrevett egy gyönyörű fehér nyulat. Felvette és magához ölelte. Boga nyúl ekkor azt mondta neki, hogy egy olyan ajándéka van a számára, ami a szépségéhez mérhető.
Az istennőnek annyira tetszett a színes tojás, hogy azt szerette volna, ha nemcsak ő, hanem mindenki a világon ilyen ajándékot kaphatna. A nyúllá változott ifjú azt válaszolta, hogy rendben, de van egy feltétele: Ostarával maradhasson örök életére. A szűz nem tartotta ezt túl nagy árnak, és azt mondta, hogy szövetségük jeleként egy jelet rajzol a holdra, hogy az emberek mindig emlékezzenek rá. Boga ekkor visszaváltozott, és azt mondta: "Én megtartom az ígéretemet, megadom a színes tojást az emberiségnek, hogy így hódoljon a szépségednek, mi pedig örökre társak leszünk". Ostara nagyon meghatódott ezen a színjátékon, így Boga elérte célját. Nekünk meg maradt a nyúlfolt a Holdon.
Sosem volt népszokás
A magyarországi falvakban a locsolkodás tényleg régi mulatság (volt), és állítólag tipikusan magyar. A német nyúlmánia viszont a városokban honosodott meg először, rajtuk keresztül érte el a magyar vidéket. Országos elterjedése inkább a kereskedelem és az ezzel összefüggő propaganda eredménye volt.
Város vagy falu: a húsvéti ünnep már jó ideje inkább mesterséges kereskedelmi akciók terepe, mint élő hagyomány. A hagyományos közösségek felbomlásával az arra épülő rítusok is elhalnak. A legtöbben nem tartják a húsvét előtti böjtöt, nem mennek locsolkodni, nem fogadnak locsolkodókat, és a húsvéti nyúl sem hatja meg őket. De hát annak úgysincs köze a magyar hagyományokhoz.
