Gretna Green annak köszönheti hírnevét, és mostanra jelentős turisztikai bevételét, hogy Lord Hardwicke 1753-as házassági törvénye igencsak megnehezítette az angol fiatalok egybekelését – egyházi, és a 21 év alattiaknál szülői beleegyezéshez közötte az esküvő törvényességét. Akkoriban a házasodási kedv jóval magasabban szárnyalt, mint napjainkban, és amikor az angol tinik között elterjedt, hogy Skóciában még mindig csak két tanú, a fiúknál 14, a lányoknál pedig 12 éves kor az elvárás, a szülők elől menekülő szerelmesek nagy számban indultak meg a határ felé. Különösen a rangjukon alul vagy felül házasodni kívánó fiataloknak jelentett ez nagy lehetőséget, hiszen ezekre a frigyekre természetesen nem kaptak volna beleegyezést sem a szüleiktől, sem az anglikán egyháztól.
A kovács bevállalós volt
A menekülők számára az első város és annak is az első háza lett a célpont, ahol történetesen a helyi kovács lakott. A jószívű és pénzügyekben élénk skótok azonnal rákaptak az iparra, és megfelelő fizetségért szívesen tanúskodtak az illegális esküvőkön, ahol a kovács lett a ceremóniamester, üllőjével és kalapácsával szentesítve a pillanatot. Akadt természetesen búvóhely, szállás és vacsora is a menekülőknek, igény szerint. Az angol törvényhozók pedig csak szívták a fogukat, a skót törvényekbe ugyanis nem volt beleszólásuk, és közel száz évig nem is változott semmi. 1856-ban megszületett ugyan egy skót törvény, hogy a házasság megkötése előtt a párnak 21 napot az országban kell tartózkodnia, de ez csak a korabeli vadkempingezők mennyiségét növelte.
Pisztoly és bélyeggyűjtemény
A szökés igen romantikus dolog, annak idején azonban szégyent és megvetést hozott a családra, ezért a családfők néha a durva eszközöket is bevetettek, hogy megmentsék lányaikat az őket elrabló, nyilvánvalóan gazfickó jellegű férfiaktól (hiszen tiszteletreméltó, istenhívő ember soha nem tenne olyat, hogy apai beleegyezés nélkül akar elvenni egy lányt). Így aztán a fegyveres üldözések sem voltak ritkák az amúgy sem közbiztonságukról híres XVIII. századi angol utakon. Azért volt rá példa, hogy az apák gyanúja nem volt alaptalan. Akkoriban ugyanis az "elviszlek Gretna Greenbe” volt a "megmutatom a bélyeggyűjteményem" szinonimája, a település felé vezető út pedig tele volt olyan, házassági ígérettel a környékre csábított lányokkal, akik bután néztek maguk elé, miután az egyik útszéli fogadóban előre letudott nászéjszaka után a kedves vőlegény beilleszkedett a szigetország időjárási viszonyai közé, és köddé vált. A lány meg mehetett vissza a pisztollyal hadonászó papához.
Most már nem csak briteket esket a kovács
Gretna Green már a XIX. században is turistalátványosságnak számított, az eredeti kovácsműhely tulajdonosa, a Houston család 1886-ban megnyitotta a házat az érdeklődők előtt. Az illegális, és a előre megtervezett üllős esküvők egészen 1940-ig folytatódtak, amikor már Skóciában is törvényen kívül helyezték ezeket az esküvőket, és megkövetelték a polgári vagy egyházi szertartást. Ekkor egy ideig rossz idők jártak a skót határvárosban, de 1970-től újra felment az esküvői láz és azóta nemcsak a szigetországból, de a világ minden tájáról érkeznek jegyesek, hogy sorban álljanak az üllőnél.21 millió font, csak esküvőből
Maga a település tulajdonképpen jelentéktelen a házasságbiznisz árnyékában, itt szinte minden üzlet, szálló és egyéb látványosság a turizmus kiszolgálására létezik. Példás az az összefogás, és irigylésre méltóan működőképes az a marketingstratégia, amivel egy ilyen, lássuk be, mára már nem túl izgalmas legendából évi 21 millió fontos (több mint 6 milliárd forintos) bevételt facsarnak ki. Merthogy jönnek a házasulandók szép számmal, pedig nem is üldözik őket az azóta modern autópályává alakított úton habzó szájú apósjelöltek.
Évente ötezer házasság
Ottjártunkkor sajnos épp az a kivételes alkalom adódott, amikor az évi 700.000(!) turistából egy sem volt vizuálisan érzékelhető, talán mert nagyon hideg volt, másrészt este hétkor már minden bezár. Na jó, március első hete nem is igazán szezon esküvők terén, kalauzunk szerint nyáron, például augusztusban nem ritka, hogy naponta húsznál is több esküvő zajlik a kisvárosban. Akkor biztos este is sokan vannak az utcán. Az egykori kovácsműhelybe azért bemehettünk, ami mostanra egyszerre funkcionál múzeumként és trendi házasságkötő helyszínként. Több terem is bérelhető, az elengedhetetlen üllővel, ahova a modern kovács az izgatott menyasszony sikkantásával kísérve koppanthat a kalapácsával. Természetesen ez csak ceremónia, és a házasság ettől még nem lesz hivatalos. Mégis, a 3000 lakosú településen évente közel 5000 esküvőt tartanak, és nem ritka, hogy a párok és a hozzájuk tartozó násznép egyszerűen sorban áll a bejutásért, ami állítólag szintén kedvelt turistalátványosság.
A romantika nem olcsó
Azok akik különleges esküvőre vágynak, valóban életre szóló élményt jelenthet Gretna Green, igaz, jó ideig a családi költségvetésre is maradandó hatást gyakorol. A kovácsműhely romantikája ugyanis nem olcsó, még akkor sem, ha csak magát a szertartást akarjuk megfizetni, ami alsó hangon 300 font környékén (kb. 100.000 forint) mozog. Ha komplett ceremóniát szeretnénk, akkor választhatunk különböző csomagokat: a legolcsóbb verzióban skótdudás, fotózás és egy koordinátor is van (nehogy eltévedjen a násznép) ez 500-700 font (200-300 ezer forint), a full extrásért, virágokkal, limuzinnal, luxushotellel és egyéb különlegességekkel pedig már akár 2100 fontot (680 ezer forint) is elkérhetnek. Persze ettől még nagyon romantikus dolog a híres skót városban házasodni, és ha valaki a történelmi hűség kedvéért vagy kalandvágyból szeretné átélni az üldözött szerelmesek kálváriáját, a remek színészi vénával és üzleti érzékkel megáldott, roppant barátságos helybeliek biztosan szívesen belemennek egy üldözős szerepjátékba is. Mert Gretna Greenben tényleg minden a jegyespárokról és az esküvőkről szól.
