Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Kenyeret gyúrtam házilag őrölt búzából, órákon át hordtam talicskával a kiásott földet az izzasztókunyhóhoz, csirkéket etettem és tanultam a permakultúráról. Kácson jártam, egy apró faluban, ahol bemutatták a környezettudatos mintagazdaságot.
Egy hete kaptam egy értesítést, miszerint hétvégén részt lehet venni egy fenntartható életmóddal foglalkozó projektben.
A feltételek szerint napi pár óra munkát kérnek a csapat vezetői, Grünczeisz Berta és Simon Csaba, kosztért és kvártélyért egy alig több mint 600 fő lakta településen a Bükk lábánál.
Menekülés a városból
Városi emberként minden alkalmat megragadok, hogy kiszabaduljak a betondzsungelből, főleg az akkori kánikulában. Másrészt pedig szeretem fejleszteni magam zöld témában, és ha ezt egy tanyán tehetem, akkor már csomagolom is a hátizsákom és indulok.
Négy fős társaságunk, fotós kolleganőm, két lelkes önkéntes társam és jómagam, koraeste érkezett Kácsra, ahol a házigazda, Csaba fogadott minket, komondorai és Sziszi nevű foxija társaságában. Vendéglátóink tavaly ősz óta élnek a zsákfaluban, mert itt találtak egy tanyát, ami megfelelt a terveiknek. Apránként szeretnék felépíteni biogazdaságukat, hisznek abban, hogy a jövő a fenntartható életmódról szól, és ezen keresztül szeretnék erősíteni a helyi közösséget is.
Az udvaron lévő hatalmas cseresznyefa árnyékában Csaba röviden ismertette a projektet, majd kisétáltunk a birtokra. Láttunk rengeteg kukoricát, mezei fűhöz igen hasonlító tönkölybúzát, burgonyát, borsóültetvényt és természetesen szőlőt is.
Melegvíz napkollektorral
A "Környezettudatos mintagazdaság a ma és a jövő emberéért" elnevezésű projekt a Norvég Civil Támogatási Alap támogatásával valósul meg. A cél egy fenntartható életmódot képviselő gazdaság, valamint egy minta- illetve vendégház létrehozása. A tervek szerint melegvizet napkollektorral fognak nyerni, és az esővíz is nagy szerepet játszik a ház vízellátásában valamint az öntözésben. Az áramellátást is napelemekkel kívánják megoldani.
A ház mellett permakultúrás konyha- és gyógynövénykertet hoztak létre és fejlesztenek tovább. A permakultúra a természetben zajló ökológiai folyamatok minél teljesebb érvényesítését javasolja az ember élőhelyén és szükségletei megtermelésekor. Semmi ipari mezőgazdaság, hanem helyi adottságok szerinti kertgazdálkodás az élővilág együttműködésével.
A létrehozott minta bemutatására Csabáék programokat szerveznek, hogy minél szélesebb körben ismertessék a jövőbe mutató szemléletmódot. Ezért kínálják azt a lehetőséget, hogy az érdeklődők önkéntes alapon részt vehessenek a munkában, akár több napon át is, cserébe pedig kapnak szállást és ellátást egy barátságos és közvetlen környezetben.
Saját hidat építettek
Amikor sétánk során a közeli patakpartra értünk, Csaba büszkén mutatta meg a hidat, amit két héttel korábban építettek sok szorgos kéz közreműködésével, beleértve a szintén szimpatizáns Klisics Petrát és Ambrus Gergőt is, akikkel együtt utaztunk Kácsra. Megcsodálhattuk továbbá a ház mellett lévő konyhakertet is és ott Petra ragyogó zöld színű salátáit.
A hétvégére szóló terv egy izzasztókunyhó építése volt, ebben vehettünk részt másnap. Ez egy szaunához hasonló létesítmény, amely az ősi közösségek egyik alapvető szertartása, lelki és szellemi megtisztulást céloz. Lényege többek közt az, kapcsolatba lépjünk és egységbe forrjunk a környezettel, hogy minden egyes csepp izzadság gyógyír legyen számunkra, és a megtisztuláshoz vezessen. Az est hátralévő részében elsétáltunk a közeli forráshoz, ahonnan műanyagkannákban hordtuk az ivóvizet.
Hordtam a földet
Másnap a hajnali kelést nem sikerült betartani, de kilenc óra magasságában kibotorkáltam az udvarra. A fiúk már lázasan ásták az izzasztókunyhó alapjait, szerencsére egy hatalmas fenyő árnyékában, mivel a napon már a korai órában is elviselhetetlen volt a hőség. Gondolkodás nélkül bevetettem magam a munkába és szorgosan hordtam a kiásott földet talicskával.
Fél óra elteltével természetesen kezdtem érezni a karomban éledő izmokat, de a pihenés szóba se jöhetett, nem akartam a puhány pesti lány látszatát kelteni. Egy kis fizikai munka mindenkinek jót tesz, tisztít, ráadásul nem mindennapi élmény talicskát tolni mezítláb a füvön.
A menü házikenyér mangalicaszalonnával
Dél fele megreggeliztünk. A menü házikenyérból, mangalica szalonnából, frissen kiásott, zsenge fokhagymából, házi uborkából és egy olyan csípős paprikából, hogy tíz percen keresztül alig tértem magamhoz, pedig olykor kiskanállal eszem az erőspistát.
Időközben még többen érkeztek a házhoz segíteni, ezért nekik is megmutattuk a forrást és körbesétáltuk a falut.
Visszatérve a tanyára Csaba kérésére begyúrtam egy jó adag kenyeret, amihez a házilag őrölt búzát használtuk. Nem sokkal később csomagoltunk és indultunk vissza Pestre, legnagyobb sajnálatomra, hisz szívesen maradtam volna még legalább egy hétig. A munka is jól esett, a társaság is kellemes volt, remélem hamarosan visszatérhetek még segíteni.
Csabáék egyébként várnak minden érdeklődőt, tennivaló akad egész nyáron, a cél nemes, a hangulat utánozhatatlan. További információ itt.
Fotó: Katona Boglárka
