A lassabb nemcsak jobb, de zöldebb is. Bemutatunk egy mozgalmat, ami a gasztrokultúra felől érkező civil kezdeményezésből teljes körű életszemléletté nőtte ki magát. Itthon is egyre több tudatos és látens képviselőt vonz a környezettudatos lassulás.
Közhelynek számít, hogy túlpörgetett világban élünk. Persze a Slow Life, azaz a lassú élet mozgalom sem innen indult, hanem a fejlett nyugatról, és alapvetően az élelmiszerek minőségét és előállításának méltányosságát, és fenntarthatóságát hirdető Slow Food mozgalomból.
Mára a várostervezéstől a designig, a gyerekneveléstől a szexig, az élet szinte minden területén megjelent ez a törekvés. Itt persze nem azokról van szó, akik belekényszerülnek a tétlenségbe. A szabadon választott pörgés helyett a szabadon választott belassulást propagáljuk. Szállj ki a mókuskerékből, akaszd le a gépszíjat!
Időnk urai
Talán nem kell bizonygatni, a kapkodás nem vezet sehová. Nemcsak, hogy nem hatékony, de egyenesen butít. A stressz káros hatásait már számtalanszor kimutatták. Hányunkkal fordult elő, hogy szabadságon se voltunk képesek kikapcsolni a folytonos zümmögést?
Mikor a fogyasztás kényszere diktálja a tempót, egyre többet dolgozunk, és egyre kétségbeesetten próbálunk szabadidőnkben jól érezni magunkat, általában úgy, hogy hüyeségekre költjük a pénzt, ám a jó érzés elmarad.
Az idő nem pénz, hanem az első lépcső a szabadság felé, és túl gyakran adjuk ezt munkáltatónk kezébe, vagy pocsékoljuk el. Azt sem én mondom először, hogy a lélekölő munka miként egyenesen arányos az értelmetlen kikapcsolódással, a cél tehát egy egészségesebb egyensúly lenne - élvezetesebb meló, nyugodtabb és harmonikusabb szabadidő, vagy egész egyszerűen csinálj kevesebbet, lassabban -, ahogy az IINDM, azaz a Semmittevés Nemzetközi Intézete fogalmaz.
Nem csak a saját épségünk forog kockán, a Slow Life mozgalom társadalmi kérdésekkel is foglalkozik. Alapvetően zöld, és úgy fogyasztóbarát, hogy a rendszert belülről próbálja élhetőbbé, fenntarthatóbbá tenni. Az életmódunkon kell elsősorban lassítani, ami rendkívül felszabadító lehet, fogyasztóként pedig a minőségi és helyben készült termékeket kell előnyben részesítenünk.
Nyugodtabb gyereknevelés vs. helikopter szülők
Az a helikopter szülő - más néven, hiperszülő -, aki folyamatosan a gyerek feje fölött köröz, és azt csinálja gyermekével, amit vele a társadalom: beosztja csemetéje minden percét, végtelen mennyiségű különórára járatja, a külső elvárásokra koncentrál, és nem a gyerek kiteljesedésére.
A Slow Parenting ezt a szülői magatartásban is megjelenő túlhajszoltságot kívánja ellensúlyozni, és Carl Honoré: Under Pressure – Nyomás Alatt - című könyve közli alapvetéseit. Itt is kulcsszó a kontrollal szemben a szabadság, a korai versenyeztetés helyett hagyjuk, hogy a gyerek maga találjon rá az útjára, fedezze fel a világot. Hozzáfűzném, Honoré maga is gyakorló apuka, és az adta könyvéhez az ihletet, amikor a rajztanárnő megjegyzésére, hogy fia tehetséges. Egy éjen át kutatott magánrajztanárt a neten, másnap pedig kisfia megjegyezte, nem akar magántanárt, csak rajzolni szeretne.
Nem arról van szó, hogy csak nőjön gyerek, mint a vadvirág, de a nevelésnél is érdemes a minőségre törekedni - a velük töltött idő például többet ér, mint az ötödik különóra. A készségek kibontakoztatásánál is fontosabb, hogy a cselekvés örömteli legyen, mint hogy valamihez képest eredményes. Sok alapítványi iskola tanára helyeselne, és azok is átérezhetik a lassú nevelés előnyeit, akiket akaratuk ellenére kényszerítettek szadista hegedűtanárok karmai közé.
Városok: a lassabb élhetőbb
Ha valaki sajnálatos módon többsávos út mellett lakik, vagy csak simán felnézett ilyen szomorú házak ablakaira - a Róbert Károly-Lehel út sarkán, mondjuk -, annak valószínűleg nem kell magyarázni, miért élhetőbb egy lassabb város. Amíg japán és norvég városok versengenek a Slow City - Lassú város - címért, itthon csak a felismerés lassú, hogy a lassúság érték is lehet.
Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a fejlődés pusztán a nyugati mértékű fogyasztás átvételében merül ki, amikor tessék, itt van egy progresszív gondolat, amiben Magyarország mutathatna valamit a világnak. Nem arról van szó, hogy az összes kocsit le kell cserélni szamárra, hanem egy átfogó, az életminőséget sok szempontból javító programról. A Tokiótól délre fekvő Kakegawa például a munkaidő rövidítését ugyanúgy kitűzte a lassú hónapban, mint a hagyományos japán öltözetek viselését.
A Cittáslow, ahogy a csigás logójú szövetség egészen konkrét elvárásokat támaszt: 55 kritériuma jól ismert zöld elvekről szól. A helyi közösségeket és hagyományokat kell erősíteni, a várostervezés során is a lakók életminőségét kell szem előtt tartani, illetve a vendégszeretet is alapvető érték. Képzeljük el egy kisváros főterét, ahol kulturális programok várják az érdeklődőket, az emberek megpihennek az árnyas fák alatt, a piacon helyi árukat vásárolnak, és sehol egy autó.
Lebomló csillár - Lassú Design
A lassú designról nekem az jut eszembe, hogy milyen boldogan töltök el órákat egy fülbevaló elkészítésével. A folyamat egyáltalán nem időhatékony, de csodálatosan kikapcsol, a pofás produktumot általában elajándékozom, és vele együtt a perceimet is, amitől, gondolom én, értékesebb. Ugye könnyű megmondani egy tárgyról, hogy szeretettel készült?
A Slow Design is a minőséget részesíti előnyben a gyorsasággal, mennyiséggel szemben. Az elkészítés módja is számít, ahogy akár a tárgy élettartama - ez magyarázza az öt hónap elteltével lebomló glükóz -csillárt. Egy másik tervező a nappaliba fektetett fekvőrendőrrel rukkolt elő - de nem kell ilyen messzire mennünk. Mindenki maga is erősítheti ezt a nemzetközi mozgalmat, ha pár órára leül és kézműveskedik. Jobban belegondolva, az is elég, ha pár órára leül.
Slow Food - Komótos Étkezés
A lassú élet mozgalma a lassú ételből indult ki, és 1989-ben indult, nem véletlenül olasz-francia civilek kezdeményezésével. Mint a mozgalom neve is mutatja, szembemegy korunk népbetegségével, a gyorséttermek térhódításával, és mindent képvisel, amit a gyorsétel-jelenség rombol: az étkezés egészségesebb és kifinomultabb kultúráját, a helyben termelt alapanyagok használatát, ezen keresztül védve az adott régió közösségeit és ökoszisztémáit. Magyarországon a Komótos Étkezés több éve tevékenykedő mozgalom, és támogatja a kistermelőket, a helyi hagyományokat, a biodiverzitást, és nem utolsó sorban a fenséges ízeket.
