Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Ma már nehezen érthető, hogy Radnóti Miklóst, a 20. század egyik legnagyobb magyar költőjét miért citálták bíróság elé.
1931. április 18-án, Szegeden marcona nyomozók csöngettek be egy Széchenyi téren található albérleti lakásba. Bauer Ede és Győri Lőrinc Radnóti Miklóst kereste, a 22 éves magyar-francia szakos egyetemi hallgatót, akinek második verseskötete, az Újmódi pásztorok éneke, néhány nappal korábban jelent meg a Fiatal Magyarország kiadásában.
A rendőrök lefoglalták a Radnótinál lévő 51 darab kötetet, majd jelentést írtak: „A lakásán talált 51 drb. példányt őrizetbe vettük és tisztelettel beszolgáltatjuk. Glatter Miklós kikérdezésekor bemondotta, hogy a verses könyve 440 példányban jelent meg. – Szegeden nem adott el belőle egyet sem. – Budapesten adott el személyenkint is, de hogy kinek, azt megnevezni névleg nem tudja. Az összes budapesti lapoknak 1-1 drb. tiszteletpéldányt küldött.” De nemcsak Radnótitól vették el a példányokat: az április 17-én kelt rendőri jelentés elárulja, hogy Lakatos Péter Pálné lakásán 76 darabot, Lantos Andor nyomdatulajdonosnál pedig 75 darabot foglaltak le a rendkívül veszélyes kötetből.
Radnóti Szegeden
Radnóti tulajdonképpen véletlenül került Szegedre. Eredetileg a pesti bölcsészkarra szeretett volna járni, az időközben hatályba lépő numerus clausus miatt azonban csak vidéki egyetemet választhatott. Szegeden felemás érzésekkel élt: egyrészt megszenvedte a Turul Szövetség nevű ifjúsági szervezet zsidóellenes atrocitásait, másrészt viszont nagy hatással volt rá Sík Sándor piarista szerzetes-tanár, akihez szemináriumra járt. A piarista rendházban Baróti Dezső, Ortutay Gyula és Tolnay Gábor társaságában beszélgettek az irodalomról, de Sík szívesen sétált tanítványával a Tisza-parton is. Így történt ez a kötetek elkobzása után is:
„Zuhogott az eső, tartotta fölém az esernyőt és vigasztalt.
A könyvet még nem olvasta, de föl van háborodva. Ahogy ő mondja, könyvet vagy olvasni, vagy lecsapni szokás, de kobozni barbárság. Akármi van a könyvben, rá számíthatok, mondta.” De nem csak Sík támogatására számíthatott: Zolnai Béla, a neves irodalomtörténész-nyelvész is melléállt.
Szemérem elleni vétség és vallás elleni kihágás
Szükség is volt erre: a Budapesti Királyi Ügyészség szerint a kötet „szemérem elleni vétség” és „vallás elleni kihágás jelenségeit tünteti fel”, ezért elrendelték a házkutatást és a kötet példányainak (és kéziratának) elkobzását. Radnótit megviselték a történtek. „Féltem, hogy apádék megtudnak valamit” – írta Gyarmati Fanninak 1931. április 24-én. „Szombat este jöttek újságolni, hogy be- mondták az elkobzást a rádióban, a hírek között. Nagyon megijedtem, hogy hallotta nálatok valaki. [...] Oly rettenetesek itt a napjaim. Az egyetemen még semmi baj nincs. Nem tudom, lesz-e. Vasárnap minden itteni lapban volt egy kis tudósítás a dologról, csak a nyomorúlt Szegedi Napló, a kormánypárti lap írt egy nagyon piszkos cikket ellenem. »Elkobozta a rendőrség egy szegedi ’progresszív’ költő trágár és erkölcstelen verseskötetét« címen, főhelyen. Ezt olvassák az összes professzorok persze.”
A Szegedi Napló valóban nem írt hízelgően sem az esetről, sem Radnóti verseiről. „A kötet valami egészen zavaros és értelmetlen – a szerző meghatározása szerint »progresszív« – verseket tartalmaz. De nem az értelmetlenség és a kacagtató sületlenségek ellen volt kifogása a vizsgálóbírónak, hanem azok miatt az erkölcstelen, trágár és jóízlést sértő alkotások miatt koboztatta el a könyvet, amelyektől hemzseg” – írta az esztétikai érzéknek nyilvánvalóan híján lévő munkatárs.
Verseskötet a bíróságon
De hogyan került Radnóti kötete a vizsgálóbizottság kezébe? Vas István szerint Demjén Józsefnél egy teljesen más ügyben házkutatást tartottak, és a lefoglalt könyvek közé keveredett Radnóti dedikált ( „Demjén Jóskának, öreg harcostársamnak és fiatal ösmerősömnek, barátsággal és szeretettel - Radnóti Miklós”) példánya is. Ferencz Győző – akinek tanulmánya alapján ez a cikk is készült – úgy véli, az ügyészség a köteles példányból dolgozott, Demjén Radnóti által dedikált példánya pedig éppen a kötet elkobzásakor került a hatóság birtokába. A kötetek elkobzását bírósági idézés követte – valamint a nem várt népszerűség, és a már alig fellelhető kötetek árának jelentős emelkedése.
„Öt pengőket ígérnek érte most, hogy nincs kötetem. Amíg csak szép verseket kaptak két pengőért, addig nem tolakodtak”
– írta Radnóti. A bírósági kihallgatás egy órán át tartott, a költőt kilenc rendbeli szeméremsértéssel és két rendbeli vallásgyalázással vádolták. A kihallgatás után a zaklatott költő ismét Sík Sándorhoz fordult, aki vállalta, hogy a perben irodalmi szakértőként fog közreműködni.
"Fürdik a nagy lány (...) s mindene látszik"
De melyek voltak azok a passzusok, amelyeken a szigorú (és a jelek szerint igencsak prűd) vizsgálóbírók fennakadtak? Például ezek: „néha tudós szeretők, akik ölelni bújnak éjre, a bokrok alá, hol csóktól fullad a lány és teli csókkal szökik haza reggel”; „eldőlnek, ha asszonyuk kilép meleg szoknyáiból előttük és szolgálva hozzájuk bontja a testét melegen”; „vidám csavargók ölelnek most a reccsenő ágú bokrok alatt; csak a lány sivít karmolva, teste tavaszi forradalmán, mint megbúbozott madár, ha hímje elől csattogva menekül és borzas bögyén színes vágyai fütyülve kivirúlnak.” Vagy ezek: „jótőgyű szűz angyalokkal viaskodik most az égi kazlak tövén s összeszorított combokat feszeget átizzadt szerelemmel”; „fürdik a nagy lány a ruhaáztató, jó tekenőben s mindene látszik”, „engem kíván ő csörgő fogakkal két énekes combja közé”.
Ne gondoljuk azért, hogy akkoriban véletlenül se írhattak le hasonló sorokat. A Literatura kritikusa, Supka Géza sem értette, miért szúrt szemet a kötet a hatóságoknak: „Hát hiszen 14 éves lányok kezébe talán éppenséggel nem valók ezek a versek; de hogy komoly urak, jogvégzett emberek megütődhettek rajtuk, azt igazán nem értjük” – vélekedett. A kiadó vezetője, Demjén József is inkább a Komédia Orfeumot ajánlotta az ügyészség figyelmébe a közszeméremsértés illusztrálása céljából...
"Magát Krisztussal hasonlítja össze"
A per télen folytatódott, a tárgyalást 1931. december 8-ára tűzték ki. A törvényszék ekkor már eltekintett a szeméremsértés vétségétől, de a vallásgyalázást továbbra is helytállónak érezte, az Arckép és a Pirul a naptól már az őszi bogyó című versek miatt. Előbbi így szól:
Huszonkét éves vagyok. Így
nézhetett ki ősszel Krisztus is
ennyi idősen; még nem volt
szakálla, szőke volt és lányok
álmodtak véle éjjelenként!
A szigorú hivatal szerint „Glatter (Radnóti) Miklós az Arckép c. versében magát Krisztussal hasonlítja össze. Mint az övé, olyan lehetett külső formája és lányok álmodtak vele éjjelenként. A vádlott tehát Krisztusról, mint emberről ír. A maga jelentőségét akarja emelni ezzel, hogy magát a keresztény vallási tisztelet legfőbbjéhez, az emberré lett Krisztushoz hasonlítja.” Radnóti a perirat szerint így nyilatkozott: „A vádat megértettem. Nem érzem magam bűnösnek. A fölolvasott verseket én írtam. (...) A vádbeli bűncselekményeket meggyőződésem szerint nem követtem el, mert nem léptem át azokat a határokat, amelyek a költői szabadságot korlátozzák. Más írók és költők sokkal merészebb dolgokat írtak anélkül, hogy működésük kifogás alá esett volna.” A büntetés nyolc nap elzárás lett, de Radnóti fellebbezett az ítélet ellen, ismét Sík Sándor segítségével. A nagy tekintélyű szerzetes véleménye valószínűleg sokat nyomott a latban, mert a következő tárgyaláson, 1932. május 19-én a bíróság az ítéletet ugyan helybenhagyta, de végrehajtását egy év próbaidőre felfüggesztette. Radnóti így büntetlen előéletű maradt, a sajtóper pedig lezárult.
Ha tetszett a cikk,olvasd el ezt is József Attila szerelméről!
