Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Egy biztos, Dombovári Vanda soha nem unatkozik. Vagyis kettő, mert az is biztos, hogy mindig mosolygós és jókedvű annak ellenére, hogy neki sem mindig egyszerű az élet. De nem panaszkodik, mert van egy szerető családja, ami boldoggá teszi, a munkája pedig feltölti.
A televíziós műsorvezető hisz a kedvesség erejében. Mindenkinek köszön, ha valami jó dolog történik vele, örömét ki meri mutatni, szeretteit amikor csak teheti, megöleli, mert soha nem tudni, lesz-e erre alkalma még egyszer. A minap a vonaton a kalauzhölgy sminkjét is megdicsérte, mert hisz az őszinteség éltető erejében is.
Az elmúlt napokban elég sokat beszéltünk telefonon, hogy ehhez az interjúhoz időpontot egyeztessünk, és te kivétel nélkül vagy úton voltál, vagy épp indultál valahová. Most épp hová tartasz?
Most Gyuláról tartok Budapestre, mert ma lesz a Palikék Világa következő forgatása. Egyrészt a munkám miatt vagyok elfoglalt, másrészt azért, mert a gyermeknevelésben próbálok száz százalékosan aktív lenni. Már csak néhány olyan év van, amit a kisfiamtól megkaphatok, mielőtt teljesen a barátoké, az életé, a szerelemé vagy a családalapításé lesz. Igyekszem játékos intenzitással részt venni az életében, megyek vele biciklizni, fagyizni, ha szól, akkor azonnal ott vagyok, ha igényt tart rám, vagy a barátainak szendvicseket készítek. Igyekszem egy picit rendhagyó anyuka lenni. Nincs ebben semmi álságosság, főleg azért, mert imádom Gergőt és a barátai társaságát egyaránt. Emellett előkészülök a munkáimra, a kollégáimmal ötletelek a Palikék Világán, beszélek a műsor vendégeivel, továbbá rohanok rendezvényekre, ahol műsort vezetek. Emellett az is mozgásban tart, hogy még mindig környezetvédelmi nagykövetként tengetem az életem, azaz biciklin utazom, ami nagyjából napi tíz kilométert jelent...
Legutóbb egy céges rendezvényen láttalak műsort vezetni.
Ez sem véletlen, mert két munkám van. A Palikék Világa mellett élő műsorokat, céges és családi napokat vagy egyéb szép, igényes rendezvényeket vezetek. Ezt is nagyon szeretem csinálni, és mindenhová boldogan megyek, mert az élő közönség mindig felvillanyoz.
De ott van a másik munkám, a Palikék Világa, a stúdió remek stábjával és reflektorokkal teli világa, ahol feltöltődöm, mert azok a vendégek, akikkel beszélgetünk, mindig tudnak valamilyen meglepetést okozni.
Éppen ezért, amikor hazaérek, a férjemnek egy órán át mesélem, hogy milyen különleges életutakat és sorsokat ismertem meg.
Ebbe az állandó mozgásba belefér a sport is, hiszen a minap azt mondtad, épp az uszodába tartasz, hogy leúszd a nándorfehérvári diadalt.
Bevallom, Palik Laci miatt kezdtem el sportolni, ő inspirált. Példaértékű számomra, amikor az interjúk során elmondja, márpedig ő azért sportol, hogy sokáig és egészségesen lehessen a gyermekei életének a része. Az ő biztatására kezdtem el 50 évesen komolyabban sportolni. Korábban is mozogtam, mert mindenhová biciklivel mentem, de csak most érzem, hogy azt nem nevezhetem sportolásnak, úgyhogy elkezdtem történelmi dátumokat úszni nagyon szoros együttműködésben a Hunyadi-sorozattal, így annak minden fontos és jelenős dátumát leúsztam már. Tegnapelőtt a nándorfehérvári diadalt, tehát 1456 métert. Be kell vallanom, hogy én mindig mindenben későn kapcsolok, éppen ezért másokkal ellentétben engem későn találtak meg az élet fontos eseményei. De Laci szerint a sportoláshoz soha nincs késő, így ez lett a hobbim.
De mindig is szerencsésnek tartottam magamat, mert eddig a hivatásom, vagyis az emberekkel való találkozás volt a szenvedélyem.
Engem az értelmes beszélgetések, az izgalmas, jó sztorik visznek előre. Imádom a szép történeteket, mindig megérint, hogy ki honnan hová jutott, és a nap végére általában arra jutok, hogy mindenkinek ugyanolyan nehéz, de vannak, akik méltósággal vagy humorral jobban veszik az akadályokat. Ilyenkor arra is rájövök, hogy ez nem csupán képesség, hanem hatalmas munka eredménye is.
Miért épp az úszást választottad?
Egyrészt azért, mert az tényleg mindenemet átmozgatja, másrészt valahogy a saját közegem, többek szerint fickándozom a vízben, mint egy hal... A legnagyobb előnye, hogy egyedül ott nem beszélhetek, és így teljes relaxációt nyújt. Miután a víz alatt senki nem beszél, ott dudorászni szoktam. Szerintem a mellettem úszók hallják is, mert a víz viszi a hangot, de ez az egyetlen dolog, amivel a monotonitását meg tudom törni, illetve a történelmi dátumok pontos számolgatásával.
Rengeteget úszom, szeretnék majd eljutni minimum a kiegyezésig, ám az ember Holdra lépésének dátumával bizony büszkébben „kiegyeznék”.
A lényeg, hogy minden alkalommal többet úszom, mint előtte.
Többször említetted már az életkorodat. Fontos számodra, hogy tavaly betöltötted az ötvenet?
Nem tekintem mérföldkőnek, sokkal inkább vicces, hogy odakoppintott a sors az orromra. Eddig nem törődtem a korommal, hiszen soha, semmilyen káros szenvedélyem nem volt, nem cigarettáztam, nem ittam alkoholt, talán ezért tudtam fiatalos maradni, meg a 45 éve tartó biciklizés miatt. De ezenkívül sajnos nem sportoltam semmi mást, így elkezdtek csikorogni, nyikorogni az ízületek, és eljött az idő, amikor már nehezebben keltem fel az ágyból, mert fájt a derekam. De én „derekasan” helytálltam, és felvettem a kesztyűt egyrészt Laci hatására, ám nem titok, az is inspirált, amikor a Hunyadi Jánost alakító Kádár L. Gellért elmesélte, hogy öt évig úgy tekintett a testére, mint egy szobrász, és így mindent meg tudott változtatni önmagán. A kisfiammal is igyekszem megértetni, milyen fontos jelentősége van a sportnak.
A korom csupán amiatt fontos, hogy azt éreztem, ha nem teszek most valamit az utolsó utáni pillanatban, akkor ebből még komoly baj vagy leépülés lehet.
Nagyon sokan televíziós műsorvezetőként ismertek meg téged, de már jó pár éve nem vagy képernyőn. A televíziózás egyáltalán nem hiányzik?
Azt szokták mondani, hogy akit egyszer megérint az élő televíziózás varázsa, annak örökre hiányozni fog, de nekem most más a dolgom, és más lesz még legalább hat évig, amíg nagykorú nem lesz Gergőm. Addig az ő és a család szükségletei a legfontosabbak számomra. Vendégként többször feltűnök a televízióban, ám bevallom, kifejezetten élvezem az online térben való létezést. Boldoggá tesz, hogy jók a visszajelzések, remek a nézettségünk, 130 ezer feliratkozónk van, nem véletlenül, hiszen szerintem nagyon érdekes vendégekkel beszélgetünk. Ráadásul számomra ez a legeslegoptimálisabb műfaj, hiszen ezt Gyuláról is tudom működtetni, ahol mindannyian imádunk élni.
Gyula a szülővárosom, és épp megfelel az én romantikus lelkemnek.
Ott roppant közvetlenek és kedvesek az emberek egymással, csicseregnek a madarak, nincs szmog, bárhova el tudom engedni a gyermekemet félelem nélkül, ráadásul egy olyan élhető kisváros, ahol minden megvan benne, amire szükségünk van.
Hogy kerültél a Palikék Világába?
Jaj, ez érdekes volt. Egyszer voltam náluk vendég a „Hová tűnt?” rovatban, ami után néhány hónappal felhívott Wágner Tomi főszerkesztő, hogy szeretne ő és Laci beszélni velem. Megtudtam, hogy a velem való beszélgetésük volt az egyik legviccesebb adásuk, ami talán nem véletlen, hisz szeretek magamról erős öniróniával fűszerezve beszélni.
Elmondták azt is, hogy szeretnék, ha beszállnék harmadik műsorvezetőnek, mert nekik ilyen lelkes, „csillogó szemű emberre” van szükségük, amivel egyből „levettek a lábamról”.
Ma már tudom, ez volt életem egyik legjobb döntése. Nagyon élvezem, hiszen számos hozadéka van, ilyen például Wágner Tomi, a barátsága, vagy a már említett sport, amire eddig soha senki nem tudott rávenni. Ja, és sokszor a szereplőinkkel álmodom, annyira foglalkoztatnak még az adás után is.
Se menedzsered nincs, se weboldalad. Miért?
Ez direkt van így. Nekem soha nem volt menedzserem, de nagyon becsülöm azt, akinek van, mert nyilván indokolt az esetükben. Én azonban el se tudom képzelni, hogy menedzserem legyen, aminek van egy hátulütője, amit te is megtapasztaltál, hogy két napig alig tudnak elérni. De az, hogy én intézek mindent, egyrészt frissen tart, másrészt szeretem a kezemben tartani a dolgokat.
Mi az oka annak, hogy interjút is csak ritkán adsz?
Néha rá tudnak venni, de a magánéletemről nem szívesen beszélek, aztán valahogy mégis megtörök. Tavaly például nem titkoltuk a férjemmel, hogy elvitt Bécsbe, mert az volt minden vágyam, hogy lássam a kedvencemet, Klimt Csók című festményét, majd az ötvenedik szülinapomra elvitt egy meglepetésútra Szicíliába, hogy ne nagyon „szomorkodjak” a kerek dátum miatt... Az általa szervezett meglepetésbuliról is született egy nagy cikk, de valóban: a veled való beszélgetésem a leghosszabb interjú mostanság, ami persze igen megtisztelő, de bevallom, tényleg nem tartom annyira izgalmasnak az életemet, hogy mélyinterjúk sűrűn szülessenek róla...
Nem utazom sokat, nem járok el csillogó partikra, nekem a család az első. Azt kell, hogy mondjam, megnyugodtam; én, a biciklis csaj, aki mindent zsonglőrködve egyszerre csinál, hiszen ott vagyok a színpadon, úgy, hogy az utolsó pillanatban még készítettem otthon egy finom ebédet, de már közben rohanófélben voltam egy két hét múlva esedékes konferálás megbeszélésére.
Veled beszélgetve vagy látva téged műsorvezetés és konferálás közben mindig az az érzésem, hogy neked soha semmilyen problémád nincs. Te mindig vidám és mindenkivel kedves vagy?
A kedvességben hiszek. A Hamupipőkében volt egy dal, amiben Hamupipőkének azt tanítja az édesanyja, hogy legyen kedves és bátor, és akkor baj nem érheti. Azóta, hogy ezt meghallottam negyven évvel ezelőtt az én drága Gyöngyösi Zsófia nagymamámtól, aki egy nagyon tüneményes, imádnivaló cselédlány volt, és a legbölcsebb nő, akit ismertem, ez a meserészlet az ars poeticám.
Ennek jegyében nagyon bátran hozok döntéseket, és igyekszem kedvesen élni, mert ez az egyetlen, amivel tényleg szebbé lehet tenni mások és önmagunk életét.
Problémám pedig nekem is van, de azzal a barátaimon kívül nem terhelek senkit, mert szerintem az egy profi televíziós hozzáállás, ha a munkahelyre a bajt nem visszük be. De való igaz, hogy egy picit több derűt csöpögtetett belém az alkotóm. Az édesapám is egy jókedvű, derűs figura volt, aki mindig hangsúlyozta, pont ugyanannyi problémája van mindenkinek. Bár engem is megérint sok minden, ami velem, körülöttem, a világban történik, de én mindig a derűt választom. Tudod, mi a nagyon nagy szerencsém? Hogy soha senkire nem tudok hosszabb ideig haragudni. Balgaságnak is tűnhet ez, de épp e miatt a hozzáállás miatt nem keseredtem meg. Mindig megbocsátok, újra és újra és újra...
Nyilván a külső is szerepet játszott abban, hogy Kádár L. Gellért kapta meg Hunyadi János szerepét, de talán fontosabb volt, hogy a színésznél elszántabb és motiváltabb jelölt nem volt a válogatáson. Gellért a Díványnak adott interjúban azt is elmondta, hogyan készült a castingra.
