Az új technológiák gyakran félelmet keltenek a társadalom újdonságokra kevésbé nyitott részében – elég csupán az 5G körüli mendemondákra és összeesküvés-elméletekre gondolni –, és ez a múltban sem volt másként: a vasúti közlekedés hajnalán elterjedt a bizarr nézet, miszerint a vonatozás súlyos nőgyógyászati következményekkel járhat a hölgyekre nézve.
A gőzvasút felfedezése forradalmasította a közlekedést a 19. század derekán: a lovas szekéren és lóvasúton korábban szinte elérhetetlennek számító távolságok hirtelen csupán néhány napnyi utazás árán bárki számára megközelíthetővé váltak, a világ kinyílt és alaposan összement. Az új találmány azonban nem mindenkinek nyerte el a tetszését: a szkeptikusabbak úgy vélték, az akkoriban még hihetetlennek számító 30-80 kilométer/órás sebesség idegen az emberi szervezettől, és súlyos károkat okozhat azoknak, akik botor módon mégis vonatra szállnak. A „vasútfóbiások” legkülönösebb érve a nőket vette célba: azzal riogatták őket, hogy a nagy sebességtől kiesik a méhük.
Halálra éghetünk a vonaton – figyelmeztettek a pánikkeltők
A méhsüllyedés valóban létező orvosi probléma, melynek során a méh a hüvelycsatornába süllyed, általában szülés, megterhelő munka vagy a változókorral járó ösztrogénszint-csökkenés miatt fellépő izomgyengeség következményeként – a legsúlyosabb, négyes fokozatban a méh valóban kicsúszhat a hüvelyből, ennek azonban semmi köze az utazási sebességhez. A 19. században mégis sokan úgy gondolták, akár a gyors futástól és biciklizéstől is könnyen kizuhanhat a nők méhe, ami elegendő indok volt hozzá, hogy eltiltsák a hölgyeket a „megterhelőbb” testmozgástól – a vonat megjelenése ehhez képest sohasem látott borzalmakat ígért.
Az ördögi gőzmasina ellenzői aktív kampányba kezdtek, hogy megvédjék lányaikat, asszonyaikat a sebesség démonától, azt állítva, a bűvös 80 kilométer/órás határ felett történik a katasztrófa: ugyan egyetlen hasonló esetet sem dokumentáltak, a vasút pedig villámgyorsan az európaiak kedvenc közlekedési eszközévé vált, a pánikkeltés hosszú ideig nem hagyott alább. Nem csak a nőket vette célba a riogatás, a híresztelések szerint mindkét nem képviselői ugyanúgy veszélyben voltak: a nagy sebesség miatt például könnyen a földre zuhanhatnak az utasok, elállhat a lélegzetük, végső esetben meggyulladhat és eléghet a testük.
A társadalom lassabban változik, mint a technológia
Idővel természetesen a legnagyobb kételkedők is belenyugodtak a vasút ártalmatlan mivoltába, az autó megjelenése azonban újra beindította a pánikkeltők fantáziáját, sokan úgy vélték, a nőknek egyáltalán nem szabadna autóba ülniük, pláne nem a volánnál helyet foglalniuk. 1909-ben alaposan rácáfolt a szkeptikusokra egy Alice Ramsey nevű 22 éves amerikai családanya, aki három barátnője társaságában 59 nap alatt átautózott Manhattanből San Franciscóba, és a 6000 kilométeres út során a haja szál sem görbült, bizonyítva, hogy a vezetés nem csupán a férfiak kiváltsága.
Az új technológiáktól való idegenkedés, félelem oka, hogy a találmányok gyorsabban válnak a mindennapok részévé, mintsem a társadalom hozzászokna a változáshoz – állítja Genevieve Bell, a Wall Street Journal technológiai újságírója. A berögzült szokások, attitűdök átalakulásához hosszú idő szükséges, a világ pedig egyre rohamosabb tempóban fejlődik, nem csoda, hogy napjainkban legalább akkora, ha nem nagyobb pánik él sokakban a csúcstechnológiákat illetően, mint ősapáink-ősanyáink idején, amikor először utaztak vonaton, autón, először telefonáltak, hallottak rádióadást vagy láttak televíziót.
