Vittorio Mangili olasz újságíró eseménydús életének kalandjai, aki 1956-ban Budapesten részt vett a harcokban is, majd évtizedekkel később Reinhold Messnerrel nyolcezres hegycsúcsokat mászott a Himalájában.
A kalandos életű újságíró Milánóban született 1922. október 9-én. Középiskolai tanulmányai elvégzése után felvették a milánói Műszaki Egyetemre, majd a mérnöki diploma megszerzése után, 1945. június 1-től az EIAR nevű olasz rádió alkalmazta tudósítóként.
Szerzőnkről
Tulok Péter történész kutató, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem doktorandusza. Kutatási területe a magyar történeti historiográfia, a 19-20. századi diplomácia- és művelődéstörténet, a svéd–magyar diplomáciai kapcsolatok, Budapest ostroma és a magyarországi embermentés története.
Önként a forradalom sűrűjébe
Veszélyt nem ismerő jellemének és intelligenciájának köszönhetően gyorsan lépdelt előre az újságírói ranglétrán, 1950-ben az olasz állami rádió, a RAI rádiókommentátorává nevezték ki, majd 1956 tavaszától annak kiküldött tudósítója lett. Az 1956-os forradalom kitörésének hírére saját elhatározásából Budapestre jött, ahol rendkívüli helyzetekbe keveredett.
Mangili utazása előtt az olasz Vöröskeresztnél vállalta, hogy négymillió líra értékű gyógyszert juttat el a magyar fővárosba. Budapestre október 28-án érkezett meg, és hogy képeit és tudósításait továbbítani tudja, október utolsó napjaiban Budapest és Bécs között ingázott. Rendszerint a reggeli órákban Bécsben és este Budapesten kéredzkedett fel egy bármilyen járműre, ami felvette.
Az ezt követő napokban egyedül ő vállalta, hogy minden nap gyalog viszi az aktuális híreket, jelentéseket a belvárosban található brit követségre, ahonnan továbbítani tudták azokat Londonba, mert az olasz követségnek nem volt közvetlen kapcsolata Rómával. Miután a futárságot vállalta, a körülményekhez képest viszonylag szabadon mozoghatott a fővárosban, és útjai során megpróbálta a legfontosabb pillanatokat rögzíteni.
Az olasz tudósítók közül ő volt a legbátrabb. Magyar kísérőjével járta az utcákat, és időzített bombára hasonlító kamerájával filmezett. Nyers filmkészlete nagyon szűkös volt, ezért gondosan meg kellett válogatnia fotótémáit. Azonban nemcsak riporterként tevékenykedett, a felkelők küldötteként híreket is szállított autóval, volt páncéltörő ágyúkezelő tüzér is a Keleti pályaudvarnál, és tanúként részt vett még egy orosz őrnagy kihallgatásán is.
Kicsempészett bizonyítékok az ENSZ előtt
Mangili a forradalmat elsöprő szovjet támadás megindulása után egy héttel, november 11-én vasárnap indult egy újságírókat szállító konvojjal Ausztria felé. A szovjet katonai hatóságoktól megkapták az engedélyt a távozásra. A feltételek rendkívül szigorúak voltak, valamennyi kocsi sofőrjénél ott kellett lennie az általa szállított személyek nevének.
Ugyanazon nemzet autóinak együtt kellett maradniuk, továbbá újságokat, fényképeket, tájékoztató anyagokat, bizonyítékokat nem vihettek magukkal. Mangili egy francia állampolgárokkal teli autóban utazott. Budapest és a határ között számtalan szovjet ellenőrző állomáson állították meg őket. Mindezek ellenére ki tudta csempészni a forradalom utolsó napjai alatt készített filmfelvételeit, amelyek később fontos bizonyítékok voltak az ENSZ számára.
Kalandok a világ körül
A forradalom után is izgalmakkal teli, rendkívüli életet élt. Szemtanúja volt az 1968-as prágai eseményeknek, és számtalan fegyveres konfliktus helyszínén megfordult, így többek között Izraelben, Kuvaitban, Egyiptomban, Szíriában, Jordániában, Cipruson és Ugandában is. Interjút készített Kalkuttai Szent Teréz Anyával az általa vezetett lepratelepen Indiában, 1982-ben részt vett egy himalájai expedíción a Kancsendzöngán, és elkísérte Reinhold Messnert 1986-os, a Makalu északi oldalát meghódító csúcsmászására is.
Nem sokkal ezután egy északi-sarki expedíció tagja is volt, majd riporterként tudósított egy utazásról, amely lóháton járta be Marco Polo egykori útvonalát. Jelen volt több alkalommal a Párizs–Dakar-ralin és az Alpok hegylánca felett szervezett léggömbös expedíción is. Mozgalmas munkássága után, melynek során több mint 5000 televíziós riportot készített, 1987-ben vonult vissza, de még sokáig írt kisebb-nagyobb cikkeket. Munkásságát számtalan díjjal jutalmazták. Csaknem 100 évesen piemonti házában piheni ki rendkívüli élete fáradalmait.
