A 19. századi viktoriánus Angliában a nagyközönség figyelmét könnyen felkeltették a furcsa, különleges jelenségek, köztük az átlagostól eltérő adottságokkal bíró férfiak és nők, akiket gyakran cirkuszban mutogattak jó pénzért a lelkes nézőknek. A korszak egyik ilyen „csodája” volt Martin Van Buren Bates és felesége, Anna Swan, akiket hihetetlen termetük miatt Óriáspárnak neveztek, és maga Viktória királynő is megszállottan rajongott értük.
A Kentuckyi Óriásnak is becézett Martin Van Buren Bates 1837-ben, más források szerint 1845-ben született a nevezett amerikai állam Kona nevű városkájában, jómódú gazdálkodó szülők 12 gyermeke közül a legifjabbként: az intelligens és jól nevelt fiú életének első néhány éve teljesen átlagosan telt, 7 éves korában azonban a teste hirtelen abnormális növekedésnek indult. 12 évesen Martin már 185 centi magas volt, húszas éveiben pedig – amikor végre megállt a növésben – 2 méter 36 centiméterre nőtt, és több mint 230 kilót nyomott.
Katonából tanító, majd cirkuszi látványosság lett
A feltűnő jelenségnek számító fiatalembert jóval átlag feletti termete nem akadályozta az előremenetelben, érettségi után felvételt nyert a virginiai Emory & Henry Főiskola tanító szakára, a polgárháború kitörésekor azonban otthagyta tanulmányait és önként jelentkezett a déli hadseregbe.
Az északiak által csak a Konföderáció Óriásának hívott Bates katonaként számos csatában kitüntette magát, és egészen a kapitányi rangig vitte;
az 1863-as Cumberland-hágói csatában megsérült és hadifogságba esett, ahonnét nem sokkal később megszökött, és visszatért az egységéhez.
Leszerelése után a Góliát-termetű exkatona befejezte a tanulmányait, és egy ideig tanítóként kereste a kenyerét, mígnem meglátta az emberfeletti méreteiben rejlő lehetőséget, és leszerződött egy utazó cirkuszhoz óriásnak. A következő években Bates bejárta Észak-Amerika városait, egy ízben pedig Kanada Új-Skócia tartományában, Halifax városban lépett a közönség elé, ahol a helyiek bemutatták őt a világ legmagasabb nőjének tartott, szintén cirkuszi látványosságként dolgozó Anna Haining Swannek.
Viktória királynő elhalmozta szeretetével a hatalmas párt
Az 1846-ban Halifaxban született Swan hasonló „abnormalitással” bírt, mint sorstársa,
6 évesen már 157 centis termettel rendelkezett, felnőttként pedig még Batesnél is magasabbra, 241 centiméterre nőtt, ezzel minden valószínűség szerint világrekordot állítva fel.
18 éves korában a remek intellektussal, színészi és zongoraművészi tehetséggel megáldott kamaszlány hatalmas termete miatt majdnem életét vesztette egy múzeumtűzben, ugyanis nem fért ki az egyetlen menekülési útvonalat jelentő ablakon, szerencséjére mégis ép bőrrel megúszta az incidenst.
A két óriás szinte első látásra egymásba szeretett, a cirkusz menedzsere, H. P. Ingalls pedig egy frappáns ötlettel úgy döntött, Swant átcsábítja a kanadai társulattól a sajátjához, őt és Bateset pedig mint Szerelmes Óriásokat reklámozza a közönségnek. A társulat 1871-ben európai turnéra indult, melynek során a brit fővárost is felkeresték, ahol az ekkor már jegyben járó óriáspár híre az uralkodó fülébe jutott: Viktória királynő, aki rajongott a különleges emberekért, meghívta a párt a Buckingham-palotába egy elegáns díszebédre.
A fogadáson a minden jelenlévőnél minimum fél méterrel nagyobb Bates és Swan a visszaemlékezések szerint elbűvölték a királynőt intelligens, szellemes és humoros természetükkel:
az uralkodó rajongása jeléül számtalan értékes ajándékkal, többek közt egy gyémántgyűrűvel kedveskedett a különleges vendégeknek, és személyesen állta Anna menyasszonyi ruhájának költségeit. Egy korabeli tudósítás szerint a ruha elkészítéséhez 59 méternyi elegáns szövetanyagot használtak fel, vagyis a királynő igen tetemes költségekbe verte magát újdonsült barátai kedvéért.
Bulvárszenzációt jelentett a londoni óriásesküvő
Az 1871 nyarán, Londonban megtartott esküvő igazi bulvárszenzációnak számított, a helyszínt, a Trafalgar tér északkeleti sarkánál található St. Martin-in-the-Fields templomot elárasztották a kíváncsiskodók és a riporterek.
Az elegáns anglikán templomba szinte lehetetlen volt időpontot szerezni, a pár jótevője, Viktória királynő azonban elintézte számukra, hogy mindössze 6 héttel a nagy nap előtt lefoglalják maguknak a helyszínt;
nászajándék gyanánt a királynő két hatalmas, gyémánttal kirakott aranyórával lepte meg kedvenceit.
A mindössze 149 centiméter magas uralkodó nem csak a Bates házaspárt halmozta el szeretetével, ismerősei szerint egyébiránt is megszállottan rajongott az átlagosnál nagyobb termetű emberekért: korábban már egy másik óriást, a Martinhoz hasonlóan 236 centi körüli magassággal bíró skót–kanadai Angus MacAskillt is meghívta magához, és két aranygyűrűvel hálálta meg, hogy elfogadta a szíves invitálást.
A különleges termetű házaspár iránti lelkes rajongása talán elfojtott romantikus érzéseinek kiélésére is alkalmat adhatott az özvegy királynő számára: férje, Albert herceg 10 évvel korábban bekövetkezett, váratlan és máig rejtélyes halálát követően Viktória sokáig még a lakosztályából sem mozdult ki, és egész életében gyászolta tragikusan elveszített szerelmét.
Mindkét gyermekük a szülőszobában meghalt
Európából hazatérve a Bates házaspár visszavonult a showbusinesstől, megtakarított pénzükből vásároltak egy 130 hektáros földbirtokot az ohiói Seville városka mellett, ahol különleges, saját termetükre szabott házat építtettek maguknak, a szobákat, az ajtókat, az ablakokat, a lépcsőket és minden bútort az átlagosnál jóval nagyobb méretre tervezték.
A párnak két gyermeke is született, azonban mindkét csecsemő alig néhány órával világra jötte után meghalt;
elsőszülött lányuk 8 kilót, a második, fiú baba pedig 10 kilót nyomott, utóbbi születésekor Anna 23 liter magzatvizet folyatott el.
A tragédiákat követően az óriáspár ismét megpróbálkozott a cirkuszi munkával, 1888 augusztusában azonban Anna egy nappal 42. születésnapja előtt váratlan szívelégtelenségben elhunyt álmában – a megözvegyült Martin Európából rendelt síremléket néhai felesége számára, eladta az óriásházat és beköltözött a városba. Egy évvel később másodszorra is megházasodott, ezúttal egy átlagos termetű hölgyet vett el, akivel élete végéig együtt maradtak; a Kentuckyi Óriás a reflektorfénytől távol, csendes gazdálkodóként élte hátralévő éveit, mígnem 1919-ben, 81 éves korában vesegyulladás végzett vele. Máig ő a legmagasabb ismert személy, aki megérte a nyolcvanat.
Az óriásház több család kezén is keresztülment, mígnem végül leégett és örökre megsemmisült, helyén ma egy normál méretű emlékház áll, mely múzeumként üzemel a seville-i várostörténeti társaság gondozásában.
