A mai Szófejtőből megtudhatod, honnan ered és mely mesterségre utal a vigéc szó.
Ha az angolból vettük volna át az elnevezést, akkor a vándorárusokat és házaló ügynököket háudujudúknak hívnánk – ahogy gúnyosan azokat az embereket is, akik mindenáron ránk akarnak tukmálni valamit.
A kisztihand (küsse die Hand) kifejezéshez hasonlóan vigéc szavunk is a német nyelvből honosodott meg, ám míg előbbi szó jelentése ('csókolom a kezét') egy jottányit sem változott az évszázadok során, a vigéc – eredeti jelentéséhez képest – érdekes átalakuláson ment keresztül.
A vigéc a német Wie gehtʼs Ihnen?, röviden: Wie geht’s? (Hogy van? Hogy s mint?) köszöntésnek a kiejtés szerinti átvétele. A magyar etimológiai szótár szerint a 19. században a jobbára osztrák vagy hazai német áruügynökökre ragasztották rá első ízben ezt a nevet, egyszerűen azért, mert rendszerint a Wie geht's? szófordulattal szólították meg potenciális vevőiket, mielőtt promózni kezdték volna nekik a portékájukat.
Régi jó szokásához hűen aztán a magyar nyelv mindenféle képzővel ellátta ezt a jövevényszót, így ha valaki kereskedelmi utazóként működik, arra azt is mondhatjuk, hogy vigéckedik. De foglalkozástól függően is simán használhatjuk a kifejezést olyan (vigéckedő) emberekre, akik némi haszonszerzés céljából ránk akarnak sózni valamit.
Ha tetszett a cikk, olvasd el a Szófejtő előző részét is!
