A Kitörő öröm címet adta szerzője a Pulitzer-díjas képnek, amely egy hosszú hadifogságból hazatérő amerikai katonát ábrázol, amint a repülőtéren újra látja családját – a vietnámi háború egyik leghíresebb fotójaként híressé vált felvétel hátterében azonban sokkal szomorúbb történet húzódik meg, az örömteli mosoly családi drámát rejt.
1967. október 27-én a vietkong erők lelőtték Robert L. Stirm, az amerikai légierő 34 éves alezredesének bombázó-repülőgépét Hanoi felett; a férfi túlélte a támadást, azonban hadifogságba került, ahol több mint öt éven keresztül kínvallatásnak, folyamatos éheztetésnek és különböző betegségeknek volt kitéve, de fogvatartói a lelki terror kedvéért még egy hamis kivégzést is rendeztek számára. A négygyerekes családapában felesége, Loretta és gyermekei tartották a lelket, az a gondolat tartotta életben, hogy egy napon hazatérhet hozzájuk.
Családja tartotta benne a lelket a vietnámi háború földi poklában
A vágyott nap végül valóban eljött: 1973 januárjában az Egyesült Államok és Észak-Vietnám megkötötték a párizsi békeszerződést, mely hivatalosan lezárta a vietnámi háborúban való amerikai részvételt, ennek értelmében pedig a következő hónapokban 600, fogolytáborokban raboskodó katona térhetett haza. Stirm az első 20 szabadon engedett hadifogoly között volt, akiket először a Fülöp-szigetekre vittek orvosi vizsgálatra, majd a kaliforniai Travis légi bázisra szállítottak, ahol hosszú évek után először láthatták viszont szeretteiket.
A csoport március 17-én landolt a légi bázison, ahol kb. 400 családtag és riporterek, fotósok, tévéhíradósok hada várta az érkezésüket; Stirm, a legmagasabb rangú a kiszabadult foglyok között, rövid köszönőbeszédet mondott, majd elindult felesége és gyermekei felé. Ekkor, a nagy találkozás pillanatában kapta lencsevégre a családot Slava „Sal” Veder, az Associated Press (AP) hírügynökség fotósa, akit annyira felvillanyozott a kiválóan megörökített, érzelmektől túlcsorduló kép, hogy még a helyszínen, a női mosdóban kialakított alkalmi sötétkamrában előhívta azt (az AP a női, míg a rivális United Press International (UPI) a férfi-mellékhelyiségben rendezte be főhadiszállását) és félórán belül tovább küldte főnökeinek.
Keserű lett a hazatérés a vietnámi háború hősének
Veder képe hihetetlenül népszerűvé vált, és elnyerte az év legjobb riportfotójának járó Pulitzer-díjat – azonban sem a fotós, sem az olvasók nem tudták, hogy a felvételen megörökített öröm valójában családi krízist rejtett. Mindössze három nappal szabadon bocsátása előtt Stirm alezredes levelet kapott a feleségétől, amit egy misszionárius juttatott el hozzá, melyben Loretta közölte vele, otthagyja őt és felbontja a házasságukat. Mint bevallotta, a hosszú fogság ideje alatt nem bírta a magányt, és fogalma sem volt róla, Stirm visszatér-e hozzá valaha, ezért más férfiakkal kezdett ismerkedni, akik közül háromtól házassági ajánlatot is kapott.
Stirm még fel sem ocsúdott a levél okozta megrázkódtatásból, amikor újra szemtől szemben állt feleségével – az asszony a visszatérést követően nem változtatott a döntésén, a következő évben a pár útjai szétváltak, Loretta pedig újra férjhez ment. A háborús hős személyes tragédiáját és megaláztatását tovább tetézte, hogy a bíróság döntése értelmében kénytelen volt a hadseregtől kapott nyugdíjának 40 százalékát, továbbá havi 300 dollár gyerektartást fizetni exnejének, aki a családi házat és az autót is megtarthatta. Mrs. Stirm férje hadifogsága idején a foglyoknak és hozzátartozóiknak kiutalt segélyből is elkötött 140 ezer dollárt, melyből összesen 1500-at – amit szeretőivel való utazásokra költött – kellett fizetnie az alezredesnek.
Stirm jogi úton megtámadta a döntést, azonban elbukta az exfelesége elleni pert; hazaköltözött édesanyjához San Franciscóba, 1977-ben pedig ezredesi rangban szerelt le végleg a légierő kötelékéből. A civil életben hivatásos pilótaként, majd üzletemberként helyezkedett el, másodszorra is megnősült, azonban ez a kapcsolata is válással végződött, jelenleg a kaliforniai Foster Cityben él. Felnőttként Stirm mind a négy gyereke kitette otthona falára a világhírű fotót, a visszavonult ezredes azonban saját bevallása szerint még rá sem bír nézni a képre, ami, valljuk be, teljes mértékben érthető reakció.
