varsói gettó fiú fotó

Leverték a gettólázadást a megszálló hatóságok

A megszállt lengyel főváros főként zsidók lakta részén 1940 áprilisában kezdődött a gettó kijelölése és a zárófalak felhúzása, Hans Frank német főkormányzó pedig októberben rendelte el hivatalosan több mint 400 ezer zsidó származású polgár, a varsói lakosság közel 30 százalékának betelepítését az elzárt területre. 1942 júliusa és szeptembere között a német hatóságok 300 ezer személyt deportáltak a gettóból megsemmisítő és munkatáborokba, ezt követően elrendelték a gettó felszámolását és a megmaradt, munkaképes zsidó lakosság átszállítását a megszállt Lengyelország egyéb területeire.

Az akció 1943. április 19-én indult, a gettóba benyomuló német katonák és rendőrök azonban nem várt ellenállással találták szembe magukat: a lakók fellázadtak, és gránátokkal, saját készítésű fegyverekkel igyekeztek a gettó falain kívülre szorítani a németeket és kollaboránsaikat. A lázadás a meglepetés erejével hatott, a németek azonban hamarosan úrrá lettek a helyzeten, porig rombolták a gettót és a megmaradt lakosságot lágerekbe deportálták, május 16-ra az utolsó megmaradt, önállóan és kis csoportokban harcoló lázadót is sikerült ártalmatlanná tenniük.

A fotó alapján azonosították a géppisztolyos tisztet

A híressé-hírhedtté vált fotót ez alatt a csaknem egy hónap alatt készítették, a rajta látható, férfiakból, nőkből és gyerekekből álló csoportot egy bunkerből vezeti ki csőre töltött puskával egy csoport SS-katona, feltehetően a Nowolipie utca 34. számú háza előtt. A felvétel valószínűleg – sok hasonló képpel együtt – propagandacéllal készült, alkotója pedig a 689-es propagandaegység egyik hivatásos fotósa volt, de az is lehetséges, hogy „a varsói gettó királyának” becézett osztrák SS-tiszt, Franz Konrad műve, aki később a bíróságon azt állította, fényképeivel a német egységek brutalitását kívánta dokumentálni, és feljelenteni őket a felsőbb hadvezetésnél. Vallomása nem hatotta meg a lengyel bírákat, akik 7 személy meggyilkolása és ezrek lágerekbe deportálásának bűnéért halálra ítélték Konradot.

A kép jobb sarkában látható géppisztolyos SS-tiszt, aki rezdületlen arccal tartja célkeresztben a sapkát, kabátot viselő, kezét feltartó kisfiút, szintén több mészárlásban volt bűnrészes, sokáig mégis megúszta a felelősségre vonást. A Joseph Blösche névre hallgató férfi a háború végén szovjet hadifogságba került, pár évre rá azonban szabadon engedték, ezt követően a későbbi NDK területén telepedett le, megházasodott, és a türingiai Menteroda községben egy helyi üveggyár szakmunkásaként szerzett munkát. A keletnémet hatóságok csak két évtizeddel később, 1967-ben akadtak rá a bujkáló háborús bűnösre, akit az időközben világszerte ismertté vált fénykép buktatott le.

Ugyan Blösche szovjet munkatáborban szerzett arcsebei nehezítették az azonosítást, a fotó, és más, a gettólázadás idején készült felvételek alapján egyértelműen bebizonyosodott, hogy a szemtanúk által kegyetlen szadistának leírt egykori SS-tiszt akadt a Stasi horgára. Amikor tárgyalásán a bíró szembesítette Blöschét a híres képpel, és megkérdezte, mit érzett, amikor egy 8 éves fiúra fegyvert szegezett, a vádlott úgy válaszolt, egyáltalán semmit, ugyanis a hasonló esetek mindennaposak voltak. A bíróság háborús bűntetteiért golyó általi halálra ítélte Blöschét, az ítéletet 1969 júliusában a lipcsei börtönben hajtották végre.

Máig nem tudni, ki lehetett a kisfiú

Míg a fegyveres tiszt személyazonossága egyértelműen bizonyított, a fotón szereplő többi alak, köztük a kisfiú kiléte máig rejtélynek számít: utóbbival kapcsolatban számos teória született már, azonban egyik sem bizonyítható minden kétséget kizáróan. Lehetséges, hogy a képen az akkor 8 éves Artur Dąb Siemiątek látható, akinek édesapja a gettóban működő titkos zsidó ellenállásban működött; a fiú nem élte túl a holokausztot, két rokona azonban még 1939-ben sikeresen a Szovjetunióba menekült, később ők azonosították a fényképen szereplő fiút mint néhai hozzátartozójukat.

Szintén a Szovjetunióba menekült Avrahim Zelinwarger, aki 1999-ben, 95 éves korában kereste meg a sajtót, azt állítva, a képen akkor 11 éves fia, Levi szerepel, akit édesanyjával és húgával együtt meggyilkoltak a németek – az állítás valóságtartalmát azonban erősen kétségbe vonják, a Leviről készült képek ugyanis kevés hasonlóságot mutatnak a varsói fiúval. Hasonlóképpen vitatják egy Israel Rondel nevű férfi állítását, aki a ’70-es években a londoni Jewish Chronicle hasábjain azonosította magát mint az egykor célkeresztben tartott fiúcskát.

A negyedik lehetséges személy az 1936-ban született és 2012-ben elhunyt Tsvi Chaim Nussbaum, akit családjával a hírhedt Hotel Polski-ügyben – a német hatóságok a gettó likvidálását követően titkos összekötőik segítségével palesztin vízumokat adtak el a még bujkáló, vagyonosabb zsidó családoknak, akik besétáltak a csapdába, és végül deportálásra kerültek – tartóztattak le 1943 júliusában. Törvényszéki orvosszakértők vizsgálata megállapította, hogy a képen szereplő fiú és Nussbaum füle, illetve bizonyos arcvonásai egyezést mutatnak, a férfi története, illetve a letartóztatás helyszíne és dátuma azonban nem illeszkedik egymáshoz, a legtöbben ezért az ő állítását is falsnak tekintik.