Ha a cím olvastán egy távoli, feltehetően közel-keleti vagy esetleg afrikai országra asszociálnál, tévedsz. A szomszédos Ukrajna gyermekeinek életét forgatta fel így az ötödik évébe lépő háború.
Ötödik évébe lépett az Ukrajnában dúló háború, az UNICEF pedig friss adatokat közölt arról, hogyan élnek a gyerekek északkeleti szomszédunkban. A politikai érdekeknek leginkább kiszolgáltatott réteghez tartozó gyerekek
mindennapjainak részévé vált az erőszak, a gyász és a nélkülözés is.
Ukrajna gyermekkorú lakosságának több mint egyharmada, 2 589 000 fő éli menekültként életét az UNICEF friss sajtóközleménye szerint. Közülük 791 ezer maradhatott szülőhazájában, 1,8 millióan azonba el kellett, hogy hagyják az országot. A háború sújtotta területeken élő 15-19 éves kamaszok harmadának minimum kétszer kellett lakhelyet változtatnia annak érdekében, hogy biztonságos helyen maradhasson.
Ezt élik át az ukrán gyerekek
Van, akit nem csak a költözés, a megszokott környezetből való kiszakadás, a barátok remélhetőleg ideiglenes elvesztése sújtott ugyanakkor.
A háborús események miatt megsebesült vagy elhunyt ukrán gyermekek száma meghaladja a 3200-at.
Az országban minden ötödik gyerek elvesztett már egy közeli hozzátartozót a harcok következményeként, ötödük pedig saját szemével tapasztalta meg a háborús erőszakot. A harcok következményeként 1700 iskolát és egyéb oktatási intézményt kellett bezárni, a gyermekek mintegy harmada nem tud jelenléti oktatásban valós időben részt venni.
Télen a mindennapok is kegyetlenné válnak: a mindennapokban 17-20 órás áramszünetek is előfordulhatnak, az energiaellátás a háború előtti rendszer harmadán működik,
az infrastruktúrát érő támadások miatt családok napokra maradtak, víz, fűtés vagy áram nélkül.
A föld mélyén nyitottak iskolákat
A február 22-én ötödik évébe lépő háborúban egy elsőre meglepőnek hangzó, ám annál fontosabb megoldáshoz fordultak a háború által leginkább sújtott régiókban: tavaly született a döntés, hogy a szeptemberben kezdődő tanévet minél több föld alatti iskolával nyitják meg. Ezek az intézmények lehetőséget nyújtanak arra, hogy azok a gyerekek, akik a legtöbb támadástól sújtott területen élnek, több évnyi online oktatás után ismét iskolapadba ülhessenek.
Ez nemcsak abban segíthet, hogy a diákok hatékonyabban tanuljanak, hanem abban is, hogy barátaikkal, kortársaikkal találkozhassanak
– amint arra a pandémia is rámutatott, ez is nagyon fontos egy gyermek számára.
Hét ukrán régióban épültek a mélyben oktatási intézmények az elmúlt időszakban: Harkiv, Zaporizzsja, Mikolajiv, Dnyipro, Herszon, Csernyihiv és Szumi környékén látogathatják ezeket a diákok. Az első hasonló oktatási intézmény már a háború első évében, 2022-ben megnyitott Harkivban: ott több száz diák tudta tanulmányait megkezdeni. A koncepció a maga nemében egyedülálló: bár Izraelben és Amerika egyes, természeti veszélyeknek – például tornádóknak – komolyan kitett területein rendelkeznek pincerendszerrel, óvóhelyekkel az iskolák, arra korábban sehol sem volt példa, hogy teljes egészében a föld alatt épüljön meg hasonló intézmény.
Váltásban járnak be a diákok
Ezekre az iskolákra leginkább a frontvonalak környékén és az orosz határ vidékén van szükség. A Russian Desk francia internetes lap újságírója két hónapja járt a harkivi régióban fekvő Szaltivka föld alatti iskolájában. 1430 gyermek részesül itt formális oktatásban hét méter mélyen, egy 1700 négyzetméteres alapterületű speciális iskolában. A 6-18 éves korosztályba tartozó tanulók váltásban, délelőtt-délután járnak be – így sem elegendő a kapacitás minden, a körzetbe tartozó gyerek iskolai oktatási igényének kielégítésére.
Az intézmény orvosi szobával, saját vízvételező rendszerrel és csatornahálózattal ellátott, az áramot a szolgáltatás kiesésének idején generátor biztosítja.
Vészkijáratok, komoly szellőzőrendszer kiépítése mellett kapott működési engedélyt az iskola, melyben azt is figyelik, hogy ne legyen túl nagy a zsúfoltság.
Kell a lelki támogatás is
A városban a háború kezdetétől 2023 szeptemberéig kizárólag online szervezésben tanulhattak a gyerekek, majd metrómegállókba költözött a tanítás. A szülők néhány napig aggódtak csak amiatt, hogy elég biztonságban lesznek-e a gyerekeik, egy hét után azonba már megnyugvással küldték a tanulókat iskolába. A megállóknál alkalmasabb erre a tevékenységre az iskola, ahova a délelőttösök 8.30-ra, a délutánosok pedig 13 órára érkeznek.
A Russian Desknek nyilatkozó tanárok szerint a föld alatti iskolában szinte ugyanúgy tudnak tanítani, mint ha átlagos intézményről lenne szó – egyedül a szabadban végzett tevékenységek hiányoznak. A szaltivkai iskolában lelki segítséget is nyújtanak a háború körülmények közt élő gyerekeknek – meditációs technikákat oktatnak, amire nagy szükség is van.
Az intézmény diákjai közül 200-nak kellett elhagynia korábbi lakhelyét a háború miatt, és vannak sokan olyanok is, akik rokonukat, szerettüket vesztették el a harcokban.
A kortárs kapcsolatok hiányát is megszenvedik
A nemzetközi menekültügynökség, az UNHCR egy harkivi iskolát látogatott meg diákokat tavaly szeptemberben: ebbe az intézménybe olyan gyerekek is járnak, akik kerek három évig nem lépték át iskola kapuját. Légiriadók, bombázások mellett online oktatásban kellett részesülnie például a tízéves Hlibnek is, aki kevesebb mint egy évet tudott osztálytársaival együtt tanulni. „(…) újra láthatom a barátaimat. És újra jelentkezhetek az órán, ha a tanár kérdez, és ő is lát engem” – mondta el.
A hozzá hasonló alsós korú gyerekek számára óriási kiesés volt az elmúlt néhány év, amelyből eltűntek a kortárs kapcsolatok: a kisebb gyerekek szociális fejlődésének szerves része az is, hogy egymástól tanulnak, a háború azonban ellehetetlenítette azt, hogy időt töltsenek osztályaikban. A barátkozás és a problémamegoldás alapjait is ekkor sajátítják el közösen –
és persze játszanak, ahogyan azt egy gyermeknek kell.
A magasabb évfolyamokba járók számára a felvételik miatt fontos, hogy személyes oktatásban részesülhessenek, így ők is profitálnak ezekből az iskolákból.
A háború a magyar társadalomra gyakorolt hatásáról olvashatsz korábbi írásunkban.
