A hírírás fogásai után rögtön azt tanítják az újságíró-iskolában, hogy sosem az újságíró a hír, nem ő a hős, még akkor sem, ha hősi halált halt munka közben. Neki az a dolga, hogy tudósítson. Ez az alaptétel az esetek kilencvenkilenc százalékában megállja a helyét, ám a maradék egy százalékról igenis beszélni kell.
Ilyen újságíró volt Nelly Bly, vagy az orosz Maxim Borogyin, aki korrupciós bűnügyekről írt, vagy Ferenczi Krisztina, aki a magyar oknyomozó újságírás egyik kiemelkedő alakja. A mai történetünk viszont egy amerikai újságírónőről, Dorothy Kilgallenről szól, aki az évszázad bűnügyét, a Kennedy-gyilkosságot akarta felderíteni, és az események tükrében, igen közel járhatott az igazsághoz.
Újságíró családból származott
Már Kilgallen édesapja is tollforgató kisiparos volt, és amikor a lánya követte e pályán, bizony nem volt könnyű dolga, ugyanis a New York Evening Journal szerkesztője borzasztó feladatot bízott rá, legalábbis biztosan nem kezdő újságírónőnek valót: halálesetekről kellett írnia. De Dorothy Kilgallent ennél keményebb fából faragták, nem állíthatta meg néhány sikátorban hagyott holttest.
Keményen dolgozott, hogy felküzdje magát az ismert újságírók közé, és végül saját rádióműsort kapott, mint a Voice of Broadway (A Broadway hangja), és tévéműsorok vezetését is rábízták. Noha ezek a műsorok meghozták számára a népszerűséget, a fontosabb cikkei mégis azok voltak, amelyekben bűntényekről és perekről írt, ezeket gyakran az újságok a címlapon hozták.
Az újságíró a Kennedy-gyilkosság ügyében is nyomozott
Kilgallen több ízben is hangot adott abbéli véleményének, hogy nem ért egyet az elnök halála ügyében folytatott vizsgálatok eredményével, amelyet a kifejezetten erre a célra létrehozott Warren-bizottság folytatott. 1964-ben titokban interjút készített Jack Rubyval, egy éjszakai bár tulajdonosával, aki két nappal a Kennedy-gyilkosság után lelőtte Lee Harvey Oswaldot, a merénylet gyanúsítottját. Rubyt a per szünetében kérdezgette, és február 23-án publikálta a cikket.
A vizsgálatok szerint Ruby hirtelen felindulásból és egyedül vitte véghez a gyilkosságot, ezt támasztották alá a bizonyítékok és a férfi vallomása is. Kilgallen megszerezte Ruby Warren-bizottság előtt 1964 júniusában tett tanúvallomását is, és augusztusban három részletben publikálta azokat különböző amerikai lapokban, melyek címlapon hozták a sztorit.
Több mint egy évvel később, 1965. november 8-án, Dorothy Kilgallent holtan találták a lakásában. A rendőrség szerint semmi nem utalt arra, hogy gyilkosság történt, öngyilkosságra és véletlen gyógyszer-túladagolásra gyanakodtak. De Lee Israel szerint, aki Killagen életrajzát is megírta, az újságírónőnek semmi oka nem volt arra, hogy véget vessen életének, emellett hithű katolikus is volt, és azon dolgozott, hogy felgöngyölítse a Kennedy-gyilkosság ügyét.
Az igazságot, beszéljünk akár a Kennedy, akár Kilgallen ügyéről, feltehetően már sosem fogjuk megtudni, de abban biztosak lehetünk, hogy mindig is lesznek olyan újságírók, akik számára az igazság mindennél, akár a saját életüknél is, fontosabb lesz.
Arról is írtunk, hogy hány teória létezik a Kennedy-merényletet illetően, itt olvashatod el a cikket.
