Az emberek többsége napi szinten él meg stresszes helyzeteket, vagyis olyan események részese, amely érzelmi vagy fizikai feszültséget vált ki belőle frusztráció, harag vagy idegesség formájában. Muszáj ismerni és elsajátítani stresszoldó technikákat, mert hosszabb távon negatív hatással van az egészségre. A stresszt oldhatjuk például kerékpározással. De mi van akkor, ha épp azért vagyunk stresszesek, mert a méregdrága kerékpár cserben hagyott? Íme a profi versenyzők nem éppen helyeselhető stresszoldó technikái!
Minden év júliusában kerékpárra pattannak a világ legjobbjai, hogy a Tour de France körverseny keretében 3 héten át próbára tegyék tudásukat. A verseny kiélezett, a feszültség a végletekig fokozódik, amivel a nézők csak jól járnak. Régóta lelkes rajongója vagyok az eseménynek, és emlékeimben számtalan ikonikus pillanatot őrzök, például azt, amikor Bjarne Riis az időfutam során technikai okokból megállni kényszerült, és dühében elhajította a méregdrága kerékpárját a zöldbe.
Egy bringás szakoldal kaján megjegyzése szerint a doppingszerek növelik a dobóteljesítményt is (Riis utólag bevallotta, hogy élt tiltott szerekkel.) Az emlékezetes hajítással indul ez a videó-összeállítás:
Mennyi az annyi?
Nagyon szórakoztatónak tűnhetnek ezek a biciklihajigálások, egészen addig, amíg meg nem tudjuk, hogy milyen drága „drótszamarakon” versenyeznek a most zajló Tour de France mezőnyében. Nos, bár a szponzorok ingyen bocsátják a versenyzők rendelkezésére a példányokat, azoknak attól még van ára: 12–15 ezer euró között mozognak ezek a csodagépek, vagyis az 5-6 millió forintos stresszoldás sem ritka egy-egy versenyen.
És hogy hogyan kell elegánsan eldobni egy kerékpárt, hogy spóroljunk több milliót? Az olimpiai és világbajnok, Tour de France-győztes Bradley Wiggins megmutatja nekünk:
Ember ember ellen – a stressz levezetésének ritkább módja a versenyeken
Előfordul, hogy a még szabályos mozdulatok határán billegve vagy már igencsak kétes manőverekkel veszélyeztetik egymás testi épségét a kerékpárosok, legtöbbször a mezőnybefutóknál. Erre a versenybírók odafigyelnek, és kiszabják a megfelelő büntetéseket. Néha azonban szükségét érzik egyesek, hogy önbíráskodásba kezdjenek, és személyesen kérik számon versenyzőtársukat az őket ért sérelmek miatt. Ritkán ez elég heves szóváltásig fajulhat, mint 2010-ben Rui Costa és Carlos Barredo között. Mondhatnánk, nincs ki a négy kerekük, de még eggyel több is van:
A felvételek kiváló bizonyítékául szolgálhatnak a nyelvrokonságnak, hiszen a spanyol és portugál kerekes jól megértették egymás szidalmait.
Aprópénzes bűnök
A Tour de France-on egyébként a szigorú versenybírók majdnem minden szakaszon szabnak ki büntetést. A leggyakoribb bűnök között a szemetelés és a nyilvános vizelés is szerepelni szokott, előbbi tavalyelőtti árfekvésen 200 000 forintnyi svájci frank bírságot vont maga után alkalmanként, utóbbi „mindössze” 80 000-be került azoknak a versenyzőknek, akik nem bírták ki a kijelölt helyekig.
Csak a rend kedvéért, a legjobban fizetett profi kerékpáros Tadej Pogačar, aki évi 6 millió eurót keres. Mielőtt megdöbbennénk, gondoljunk csak bele: a nyári olimpiák és a focivébék után a harmadik legnépszerűbb sportesemény a világon a Tour de France 3,5 milliárd nézővel.
