A nyaralásról általában a tengerpart jut eszünkbe, pedig az árnyas erdők, vadvirágos mezők legalább akkora felüdülést nyújtanak. Emellett a sok zöld növény egyfajta természetes nyugtatóként hat ránk.
A tudósok egyre több bizonyítékokat találnak, ami egyértelműen igazolja a természetben töltött idő gyógyító hatását. A környezet hatással van agyunkra és viselkedésünkre, segít csökkenteni a szorongást és a stresszt, fejleszti a figyelmünket, kreativitásunkat és a kapcsolattartási képességeinket is. David Strayer, a Utahi Egyetem kutatója szerint fizikailag és mentálisan egészségesebbek vagyunk, amikor kapcsolatba kerülünk a természettel. No de nézzük, mit jelent ez pontosan.
A természet hatására csökken a stressz
Amint egyedül állunk egy erdő vagy mező közepén, távol az épített környezettől, gyakran nem épp a nyugalom érzése az, ami eltölt minket – sokkal inkább a szorongásé. Már nem érezzük magunkat biztonságban emberek, betonépületek, civilizáció nélkül, odakint homályos veszélyek százait vizionáljuk mérges kígyóktól a kiszáradáson át a viharig. Átéljük a természettől elszakadt ősállat szenvedését, aki már nem tudja megállapítani, honnan fúj a szél, nem érzi meg a ragadozó közeledtét, és fegyver nélkül nem tud magának élelmet sem keríteni. Ezek után nagyon érdekes tudományos tény, hogy a természetben megnyugszunk, és csökken a kortizolszintünk. A kutatók nyilvánvalóan a kirándulást, a társaságban, de legalábbis biztonságos felszereléssel ellátott túrázást figyelték meg. Érdekes, hogy akármennyire is elfelejtettünk vadászni, halászni vagy patakot követni, a testünk még emlékszik. Már csupán a testmozgás képes csökkenteni a stresszt, de emellett azok, akik ezt természeti környezetben és nem városban teszik, kimutathatóan jobb hangulatúak, ellazultabbak, nyugodtabbak és egészségesebbek – veszélyek ide vagy oda.
A zöld az igazi otthonunk
Hogy ez miért van így, arról sok tudós is csak találgat. Az egyik feltevés szerint úgy fejlődtünk, hogy a természetes terekben nyugalmat találjunk. Egy 2015-ös tanulmányban 60 résztvevőt vizsgáltak meg, egyik felüket tölgyerdőbe küldték 50 perces sétára, másik felüket városi környezetben, négysávos út mentén. A résztvevők érzelmi állapotát, rövid távú memóriáját is felmérték. Kiderült, hogy a zöldben sétálók memóriája jobban működik, kevésbé szoronganak, nem látják magukat annyira negatívan, mint a betondzsungelben túrázók. Egy másik tanulmányban az agyi aktivitást MRI-vizsgálatokkal is figyelték: a séta után a természetből érkezők depresszióért és szorongásért felelős agyi területén pozitív változásokat tapasztaltak.
Miért leszünk kreatívabbak az erdőben?
A válasz elsőre egyértelműnek tűnik: mert ezzel a problémamegoldó hozzáállással tudtunk annak idején életben maradni benne. Az agyunkat alapvetően a szagok, hangok, a természetes környezet látványára huzalozták, és nem számítógép előtt végzett ülőmunkára vagy okostelefonozásra. A dolgos városi mindennapokban szemünket, agyunkat és lelkünket is túlterheljük információkkal a nap szinte minden percében. Amint ez legalább egy órára megszűnik körülöttünk, csökken a kortizol és az adrenalin, illetve a vérnyomás szintje, a prefrontális kéreg helyreáll, nő a kreativitás, a problémamegoldás és a jóllét érzése. Rendszeres erdősétákkal gyógyíthatjuk vagy megelőzhetjük a kiégést, a mentális fáradtságot, helyreállhat a figyelmünk, így mérhetően javulnak a kognitív képességeink. A nyitottabb, meditatív lelkiállapot már csak a ráadás. Nem véletlen, hogy Japánban az erdőben töltött időt tulajdonképpen megelőző gyógymódként írják elő az embereknek. Ez egyfajta terápia, amely shinrin-yoku néven ismert. Szerencsére erdők-mezők hazánkban is vannak szép számmal, így mi is elkezdhetünk tenni saját kreativitásunkért, jóllétünkért.
Kedvesség és nagylelkűség nyaraláskor is
A természet viselkedésünket más módon is megváltoztatja. Eleve kevesebb a stressz, agyunk is jobban működik, lelkünk kisimul, így már emiatt nyugodtabban viselkedünk embertársainkkal, családtagjainkkal. A bizalom és a segítőkészség mérhetően növekszik, minél szebb, megnyugtatóbb környezetbe érünk. A kutatók szerint talán felismerjük, hogy egy nagy egész részei vagyunk, ettől pedig minden korábbinál mélyebben érezzük át, hogy szükség van az összetartozásra. A természet nagysága, zordsága által kiváltott félelem automatikusan átkapcsol minket egy megértőbb és együttműködőbb állapotba, hiszen ez szolgálta oly sokáig a túlélésünket.
Mennyi időre van szükségünk odakint?
A pozitív hatások már 50 perc séta után is mérhetők, de a kutatások szerint három nap az a minimumidő, ami valóban kiszakít a mindennapi életünkből. Ha esélyt adunk neki, a természet – ami ráadásul ingyen van – testileg és lelkileg is egészségesen tart minket, ami hozzásegít a megújuláshoz, az életerő és az öröm megéléséhez. Ha élünk és nem visszaélünk vele, az hatással van a gondolkodásunkra, jövőképünkre is, s talán nagyobb erőkkel kezdjük el védeni, ami még megmaradt belőle.
