Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Szovjet nézők milliói figyelték megrökönyödve 1991 májusában, amikor az állami televízió képernyőjén egy jól öltözött, komolynak látszó tudósember arról értekezett, államuk alapítója, Vlagyimir Iljics Lenin annyira szerette a gombát, hogy élete végére ő maga is gombává vált. Ki állt a legendás tévés átverés mögött, amely sokkolta a hosszú évtizedek Lenin-kultuszához szokott szovjet közönséget?
Az októberi forradalom a varázsgombák miatt robbant ki?
A majdnem egyórás, alaposan megtervezett kamubeszélgetés a leningrádi televízió Az ötödik kerék című műsorában került adásba május 17-én: Szergej Solohov műsorvezető mint színészt, politikai aktivistát és történészt konferálta fel vendégét, Szergej Kurjohint, aki az októberi forradalom lelkes híveként mutatkozott be, és azt állította, bámulatos új felfedezéseket fog ismertetni a szovjet történelem legfontosabb eseményével kapcsolatban. A mindvégig teljes komolysággal és meggyőzően (ál)tudományos stílusban előadott beszélgetés során a „szakember” megdönthetetlen bizonyítékokat mutatott be arra vonatkozóan, hogy Lenin azért robbantotta ki az 1917-es bolsevik forradalmat, mert pszichoaktív gombák hatása alatt állt.
Kurjohin hamisított filmfelvételek, manipulált képek és a történethez nem kapcsolódó, gombaszakértőkkel készült interjúk segítségével igyekezett bizonyítani hihetetlen állításait, miszerint az egész forradalom valójában a varázsgombákról szólt: mi sem támasztja ezt alá jobban, mint a művészi ábrázolások Mexikóban, melyeken a pszichoaktív szerektől kábult sámánok pont olyan kaotikus állapotban láthatók, mint az októberi tömegek. Vajon Lenin véletlenül írta egyik levelében mozgalmártársának, Georgij Plehanovnak, hogy előző nap gombát ebédelt, és kitűnően érezte magát ettől?
A bolsevikok vezére gyakran egy kisfiú társaságában látható filmfelvételeken, aki bizonyosan személyes gombaszakértője volt – szintén nem elhanyagolható bizonyíték, hogy az egyik fotón Lenin asztalának szélén egy cefálium, vagyis a virágzóképes kaktuszok tetején kinövő, gyapjas „üstök”, de legalábbis egy arra emlékeztető tárgy látható. Nem utolsósorban pedig: senkinek nem szúrt szemet, hogy a kommunista vezér (felvett) neve visszafelé olvasva „ninyel”, ami egy francia gombás előétel elnevezése? (A valóságban nem létezik ilyen nevű francia fogás, ellenben a Ninyel egy szovjet időkben használatos orosz női keresztnév volt, mely a Lenin megfordításából keletkezett.)
A Lenin-kultuszt és a konteókat akarták kiparodizálni
A vendég még olyan részletekre is kitér, mint a munkásmozgalom szimbolikája: a szovjet zászlóban és címerben is használt sarló és a kalapács eredetileg gomba és kés lett volna (utalva az erdei gombászok tevékenységére), csak éppen ez túlságosan átlátszónak bizonyult. A végső, megdönthetetlen bizonyíték azonban egy felvétel, melyen Lenin egy páncélautó tetejéről intéz beszédet a forradalmi sokaságnak: nyilvánvaló, hogy a jármű a gomba föld alatti része, míg a kitüremkedő, látható rész maga a szónokló bolsevik vezető. A történész végkövetkeztetésként arra jutott, Lenin olyan mértékben fogyasztotta a pszichogombákat, hogy idővel saját személyisége is gombához kezdett hasonlítani, mondhatni ő maga is gombává vált.
Kurjohin valójában nem történész, hanem komikus, performanszművész és punkzenész volt, aki a ’80-as években főként avantgárd körökben vált népszerűvé, vagyis az átlag tévénéző számára ismeretlennek számított: saját bevallása szerint kettős cél motiválta a zseniális hoax megírására és előadására, egyrészt a Szovjetunióban dívó Lenin-kultuszt, másrészt az összeesküvés-elméleteket szerette volna parodizálni.
Az ötletet egy korábbi – teljesen komoly – tévéműsor adta, melyben a vendégek azt fejtegették, Szergej Jeszenyin avantgárd költő 1925-ben nem öngyilkos lett, hanem megölték, ennek bizonyítéka pedig, hogy a temetésén készült fotókon az egyik gyászoló más irányba néz, mint a többiek. Maga a gombamotívum Alekszandr Szolzsenyicin a Szovjetunióban sokáig betiltott, csak a ’90-es évek fordulóján kiadott A vörös kerék című regényfolyamából származik, melynek egyik részében a szerző gombához hasonlítja Lenin alakját.
Megszokták, hogy amit a tévében mondanak, az az igazság
A humorista és a műsorvezető összjátéka, előadásmódja tökéletesen passzolt az akkoriban divatos, konteókat és misztikus jelenségeket bemutató műsorok stílusához, hangvételéhez, mindezt aláhúzta, hogy Solohov közismert tévériporter, mondhatni sztár-műsorvezető volt, aki gyakran interjúvolt meg szakértőket hasonló kérdésekben. A műsort nagyjából 11,3 millió tévénéző követte, közülük sokaknak egyáltalán nem esett le, hogy átverés áldozatai lettek: a szovjet átlagemberek megszokták ugyanis, hogy az állami média az egyetlen hírforrás, és amit ott bemondanak, azt tényként kell kezelni, másrészt Lenin még a peresztrojka időszakában is „szentnek”, érinthetetlennek számított, akivel biztosan nem viccelődnének, pláne nem egy hivatalos tévéadásban.
A műsorvezető szerint az adás másnapján néhány idősebb, konzervatívabb polgár beállított a leningrádi pártszervezethez, és azt követelték, árulják el nekik kertelés nélkül, Lenin tényleg gomba volt-e, vagy sem. A szervezet ideológiáért felelős titkára határozott nemmel válaszolt, ez azonban nem volt számukra elég, így kénytelen volt azzal a magyarázattal előállni, miszerint ember nem változhat növénnyé, ezért minden valószínűség szerint országuk alapítójából sem lehetett gomba (bár a tudomány jelenlegi állása szerint a gomba nem növény, mindez tökéletesen meggyőző érvelésnek bizonyult).
A gigantikus médiahekk – amely nem sokkal később már videokazettán is terjedt – az egész országban beszédtéma lett, és mindenki számára nyilvánvalóvá tette, hogy a Szovjetunió teljesen megváltozott az utóbbi néhány évben: a korábban ismert totális ideológiai kontroll fellazult, és az államgépezet jóval gyengébb lábakon állt. A kommunista szuperhatalom ekkor már a végóráit élte, hét hónappal később, decemberben pedig örökre megszűnt létezni, Lenin azonban élt, él és élni fog, gombaformában is: a legendás hoax ihlette mémek napjainkban az orosz internetes kultúra szerves részét képezik. Kurjohin 1996-ban, mindössze 42 éves korában hunyt el egy rendkívül ritka típusú rosszindulatú daganat, szívrák következtében, halálakor sokan azt hitték, ez is csupán nagyszabású átverés a zseniális humorista részéről.
