Az Altaj-hegység tövében elesett szkíták genetikai hátterét vizsgálva találtak bizonyítékot spanyol kutatók a szkíták eredetére. Kiderült, miként alakult kelet és nyugat viszonya másfél ezer évvel ezelőtt.
Az eltemetett harcosok DNS-vizsgálata megerősít a keleti és nyugati szkíták közötti kapcsolatot, s először találtak bizonyítékot az európai és az ázsiai népek keveredésére is.
A mongol Altaj-hegység vonulatai mellett évtizedek óta bukkannak a régészek szkíta eredetű sírokra. A Kr. e. 8. – Kr. u. 3. század között a területen élő pazyryk kultúra nyomait a vaskori leletek legizgalmasabbjainak tekinti a történettudomány, hiszen elsőként bizonyosodott be általuk a korábbi feltételezés, mely szerint az eurázsiai sztyeppét benépesítő szkíta népek egymással is keveredtek.
Kik voltak a szkíták?
A 2011-es spanyol vizsgálatokat megelőzően a kazah, illetve a mongol területeken rendre olyan temetkezési helyeket sikerült felfedniük, ahol a két kontinens népei közötti keveredés nyoma nem volt észlelhető.
Míg egyes kutatók szerint törzsszövetségben éltek egykor a szkíta népek, mások úgy vélik, államalkotó nemzetként igazgatták hatalmas kiterjedésű, más népeket is magában foglaló birodalmukat. Bár a kérdés évtizedek óta komoly vitaként jelenik meg a történészek között, egyre valószínűbbnek tekintik, hogy az az orosz álláspont a helytálló, mely szerint szervezett államot hoztak létre. Maguk a korabeli történeti források is említenek szkíta uralkodókat, sőt uralkodónőket is, Anatolij Hazanov orosz történész négy korszakra osztja több száz éves történelmüket, hangsúlyozva, hogy a korszak földművelő népeihez képest sokkal szervezettebben működhettek.
A sírok és a leletek alapján kiderült, hogy saját pénzt is verettek, mely birodalomszerte forgalomban volt. Magas jártasságú ötvösművészetük kiemelkedik a kortársaik közül, olyan technikai fejlettségről tesz tanúbizonyságot, mely akkoriban más európai és ázsiai államokban ismeretlen volt. Halottkultuszuk alapja a földhalmos, kurgános temetkezés volt, az éghajlat és a módszer segített megőrizni egykori nagyuraik, uralkodóik és uralkodónőik emlékeit. A kurgánokban talált mívesen kidolgozott diadémok és egyéb hatalmi jelképek szintén az állam meglétét igazolják a történészek szerint.
Újításaiknak köszönhetően évszázadokig uralták a sztyeppét
A szkíták élénk kereskedelmi kapcsolatban voltak Kínával, a közép-ázsiai népekkel és a görögökkel is, s bár az aranyat is kiválóan megmunkálták, a legértékesebbeknek a lovakat és a hozzájuk tartozó felszerelést tekintették üzleteik során. Ephorosz, az időszámításunk előtt élt görög történetíró szerint a mai értelemben vett fazekasságot, a tűzfúvót és a kétágú horgonyt is nekik köszönhetik Európa népei.
A lovas nomád nemzet társadalma a vérszerződés szokására épült, akár a velük sok szempontból rokonságot mutató hunok és avarok, korai magyarok és tatárok esetében. Több száz éves fölényüket azonban nem csak ennek, katonai harcmodoruknak is köszönhetik.
Taktikai szempontból előnyös újításaik a lószerszámok tekintetében hamar megteremtették elsőbbségüket a harcmezőn, de fegyvereik is különlegesnek és úttörőnek bizonyultak. Taktikájukat a csatamezőn zászlókkal jelezték, melyek egyben nemzetségjelek is voltak. Ez utóbbi a későbbi lovas nomád népek harcászatára is hatással volt. S nem csak ötvösművészetük, a vas megmunkálásában való jártasságuk és aranyékszereik is különlegesek, textilművészetük is egyedülálló. A pazyzrk kárpitmesterek munkái több sírból is előkerültek az elmúlt évtizedekben.
Átjárható volt a két kontinens
2012 év végén jelentette be a barcelonai Universitat Autonoma de Barcelona kutatócsoportja, hogy sikerült bebizonyítani, miszerint a kétezer évvel ezelőtt az Altaj-hegység keleti vonulatainál eltemetett szkíta harcosok génállományában keveredett egymással az európai és az ázsiai népek genetikai öröksége.
Bár a sztyeppei folyosó a népvándorlás időszakában egyenes utat kínált a keletről érkező népek nyugati vándorlásaihoz, az Altaj egyfajta falként szolgálhatott a korábbi időszakokban. Legalábbis sokáig így hitték. A spanyol vizsgálatok azonban arra derítettek fényt, hogy korábban sem lehetett átjárhatatlan, a keleti szkíták népességnövekedése és terjeszkedése elért nyugati rokonaikig.
A katalán kutatókaz anyai ágon öröklődő mitokondriális DNS-t elemezték bronzkori és vaskori csontvázaknál. A felfedezés pedig azért volt érdekes, mivel Mongóliában eddig még nem bukkantak ilyen sírokra, csak a nyugati szkíta területeken. Korábban az volt emiatt az álláspont, hogy a keletről nyugatra vándorolt szkíta törzsek miatt történhetett mindez meg, a spanyol genetikai kutatásokból viszont kiderült, hogy a vaskori populáció tökéletes, 50-50 százalékos elegye volt az ázsiai és az európai mitokondriális DNS-ágakból. A két kontinensen élő szkíta nemzetek közötti kapcsolat tehát már a vaskorban kialakult.
Ha kíváncsi vagy arra, mi mindent köszönhetünk még a szkítáknak, ide kattintva további régészeti érdekességekről olvashatsz.
