Tizenhárom évig tartott, és súlyosabb következményei lettek, mint azt valaha is gondolták volna. A szesztilalomról van szó, amivel az 1920-as években igyekeztek sakkban tartani az amerikaiakat. Ez azonban, finoman szólva, a visszájára sült el, ugyanis ennek hatására elképesztő maffiahálózatok jöttek létre, amik szeszcsempészettel foglalkoztak, illetve ebben az időszakban jöttek létre a különböző koktélok is, amelyek a mai napig ismertek, és jelentős mennyiségű alkoholt tartalmaznak. Nézzük meg, mi is volt a szesztilalom eredeti célja, és mi köze van mindehhez a nagy Gatsbynek.
A szesztilalom 1920 januárjában lépett életbe az Amerikai Egyesült Államokban és 1933-ig tartott. A tilalom előszele, már az 1800-as évek végén érezhető volt, több államban szerveződtek absztinencia mellett álló csoportok, és alakultak egyesületek (például a kansasi Nők Keresztény Absztinencia Egyesülete).
A tényleges döntés, miszerint betiltják az alkoholfogyasztást országszerte, alkotmánymódosítást követően valósult meg az I. világháború után. 1919 januárjában ratifikálták a 18. alkotmánykiegészítést, amely tiltotta az alkoholfogyasztást, -értékesítést és -készítést is.
Ennek elsődleges célja az lett volna, hogy csökkentsék az alkoholfogyasztás hatására történő bűncselekményeket, és kicsit ráncba szedjék az amerikai társadalmat, azonban épp az ellenkező hatást váltották ki vele.
A szesztilalom zugivókat szült
A közerkölcs, amit javítani szerettek volna a szesztilalom bevezetésével, soha nem tapasztalt mélységekbe zuhant.
Elsőként a háztartásokban jelentek meg illegális szeszfőzdék, amiket korábbi tapasztalataik alapján működtettek az emberek. A tanultabbak saját kútfőből fogtak bele az otthoni lepárlás művészetébe, azok viszont, akik nem rendelkeztek ilyen ismeretekkel, járták a könyvtárakat és 1920 előtt kiadott könyveket kerestek, amelyek a szeszesital-készítés folyamatát tartalmazták, vagy legalább egy kis útmutatást biztosítottak hozzá.
1920 és 1933 között nagyjából 700 millió gallon (2.6 milliárd liter) sört készítettek el otthonaikban az amerikai állampolgárok.
Az otthoni készítésen felül megjelentek az úgynevezett „speakeasy” kocsmák, amelyek természetesen illegálisak voltak. Itt lehetett erős italokhoz jutni, és a társadalom nagy része előszeretettel látogatta az ilyesféle helyeket.
A szesztilalom kicsit több, mint egy évtizedében nagyjából harminckétezer illegális kocsma működött országszerte Amerikában.
Egész Amerikát a maffia uralta a szesztilalom idején
A feketekereskedelem és a gengszterek is fénykorukat élték ebben a tizenhárom évben, ugyanis a szeszcsempészet az egyik legjobban profitáló biznisz volt ekkoriban.
Al Capone neve talán mindenkinek ismerősen cseng, ugyanis ő volt talán a legnagyobb szeszcsempész bűnszervezet feje ebben az időszakban. A feketekereskedelem dúsgazdaggá tette a chicagói fenegyereket.
Az ő bandáján kívül persze még nagyon sok volt az országban, így véres bandaháborúkban sem volt hiány. Sokszor feszültek egymásnak az alkoholpiac felosztásáért, és arra törekedtek, hogy környékükön minél kevesebb egyéni vállalkozó legyen, és így csak ők irányíthassák a helyi lepárlókat.
A maffiózók szorításában vergődő nagyvárosokban szinte elképzelhetetlen méreteket öltött a korrupció, megszűnt a közbiztonság, a bűnözők gyakran még a törvény embereit is sakkban tartották.
Anagy Gatsbyben tökéletesen átjön, miért volt olyan hasztalan a szesztilalom bevezetése és hogyan gazdagodtak meg belőle a legpitibb bűnözők.
Maga az író, F. Scott Fitzgerald is kemény alkoholista lett, így nála jobban senki nem tudta megörökíteni az irodalomban, mit is okozott az alkoholtilalom.
A művet olvasva vagy az abból készült filmadaptációkat nézve teljesen átérezhető a mértéktelenség és lázadás, ami ezt a 13 évet jellemezte. Ráadásul ekkor jelent meg a jazz mint új, népszerű zenei műfaj, ami még inkább felspanolta az embereket, mindenki táncolni, szórakozni akart, és mindeközben észre sem vették, mennyire nincsenek maguknál, szinte a nap huszonnégy órájában.
Kudarcot vallott az állam szesztilalom-kísérlete
Korrupció, kenőpénzek, illegális tevékenységek tömkelege jellemezte az 1920 és 1933 közötti időszakot, egy idő után már a politikusok, sőt, a Szesztilalmi Hivatal emberei sem tudtak hűek maradni saját álláspontjukhoz.
Például Harry M. Daugherty is, aki 1921–1924 között volt az Egyesült Államok legfőbb ügyésze, megpróbálta kihasználni a szesztilalomban rejlő potenciált a meggazdagodáshoz. A feketekereskedelemből leginkább hasznot húzó maffia komoly pénzeket fordított a Daugherty-féle politikusok, illetve a rendőrök és ügynökök lefizetésére is.
A korrupció szárnyalt, az állam emberei is erősen megszedték magukat a szesztilalom idején.
Amikor 1929-ben kitört a válság, egyértelművé vált, hogy az alkoholtilalom kísérlete csúfos kudarcot vallott. Miután rendbe szedték az amerikai gazdaságot, 1933-ban jóváhagyták a 21. alkotmánymódosítást, amely törvényen kívül helyezte a szesztilalmat.
Összességében kijelenthető, hogy az alkoholtilalom nem érte el a kívánt célját. Helyette viszont tanúbizonyságot tett a rendfenntartó szervek inkompetenciájáról és korruptságáról, súlyosan ártott az amerikai polgárok kormányba vetett bizalmának, emellett a törvény a szervezett bűnözés megerősödését és országos méretűre emelkedését hozta magával.
Kíváncsi vagy a történelem legőrültebb korszakaira? Akkor ezt a cikkünket mindenképpen olvasd el.
