Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
A 45 éve, 1976 novemberében bemutatott Rocky egy csapásra világsztárrá tette az akkor harmincéves Sylvester Stallonét, aki nemcsak a legendás bokszfilm főszerepét játszotta, de a forgatókönyvet is ő maga írta. A siker nem jött könnyen: Stallone korábban rendkívül nehéz körülmények között élt, még imádott kutyáját is kénytelen volt eladni, amikor már nem tudott enni adni neki.
Az 1946-ban Manhattanben, olasz bevándorlók fiaként született Michael Sylvester Stallone gyerekkora a folyamatos nehézségek jegyében telt, melyet szó szerint világra jötte pillanatától megtapasztalt: a szülést levezető ügyetlen orvos fogójával felsértett egy ideget a csecsemő arcának bal oldalán, amitől az részlegesen lebénult. Társai emiatt gyakran csúfolták a furcsa arckifejezésű, nehezen beszélő fiút, aki testi hibáját filmsztárként is igyekezett elfedni, szerződéseiben kikötötte, hogy a kamera csak a jobb profiljából veheti őt.
Sírva vett búcsút legjobb barátjától
Stallone 11 éves volt, amikor fodrász édesapja és táncosnő-csillagjós édesanyja elváltak, ezután négy évig szigorú apjával élt, majd anyjához és annak új férjéhez költözött Philadelphiába – a folyamatos csalódások, a kiközösítés és az érzelmi terhek elől ekkor kezdett a sportba menekülni, súlyt emelt, diszkoszt vetett, és tagja lett a középiskolai amerikaifutball-csapatnak is. Sportösztöndíjjal felvették egy svájci amerikai főiskolára, majd a Miami Egyetemen tanult színművészetet, azonban még diplomája megszerzése előtt otthagyta az intézményt, és visszatért szülővárosába, hogy valóra váltsa álmát, és színész legyen.
A siker azonban nem akarta utolérni: ugyan számos filmbe (köztük A keresztapába) és színdarabba jelentkezett meghallgatásra, csupán apró statiszta- és szöveg nélküli epizódszerepeket kapott, az ezekből befolyó pénzből pedig gyakran még lakhatásra sem tellett – egy alkalommal, miután kitették albérletéből, három éjszakát töltött hajléktalanként egy New York-i buszpályaudvaron. Az anyagi nehézségek miatt bármilyen felkérést elvállalt, így adódott, hogy első főszerepét egy pornófilmben alakította: az 1970-ben forgatott Parti Kittynél és Studnál valószínűleg örökre a feledés homályába merült volna, ha a gyártó később a Rocky sikerét meglovagolva Olasz csődör címmel újra forgalomba nem hozza az alkotást – ezt Stallone természetesen minden erejével próbálta megakadályozni.
Az éhező, mellőzött színészaspiráns egyetlen társa a bajban hűséges bullmasztiff kutyája, Butkus volt, aki Stallone szerint „mindig nevetett a vicceimen, elviselte a dühömet, bármikor felvidított, önzetlenül szerette azt, aki vagyok”. Azonban eljött a pillanat, amikor a Rambo-filmek későbbi sztárja már annyira nehéz helyzetbe került, hogy választania kellett, magának vagy legjobb barátjának vásárol ételt, ezért kénytelen volt megválni társától: Butkus társaságában besétált a közeli italboltba, és közölte, hogy eladja a kutyát a legelső embernek, aki bármennyi pénzt hajlandó fizetni érte. A masztiffot végül 50 dollárért adta el egy Little Jimmy néven ismert környékbelinek, majd saját bevallása szerint zokogva távozott a helyszínről.
A történet végül mégis jóra fordult: amikor évekkel később hősünk eladta a Rocky forgatókönyvét egy hollywoodi producernek 35 ezer dollárért, egyik első dolga volt visszatérni az italboltba, és megkeresni Butkus új tulajdonosát. Napokat várt a férfi felbukkanására, míg végül a szerencse összehozta őket: Stallone 100 dollárt ajánlott a kutyáért, Jimmy azonban nemet mondott, 500 dollárra, majd 1000 dollárra emelte az összeget, de még mindig elutasításra talált. Végül 15 ezer dollárért, vagyis a forgatókönyvért kapott pénz majdnem feléért sikerült visszaszereznie hűséges barátját, aki később két Rocky-filmben is szerepet kapott a híressé vált gazdi oldalán.
