Néha tényleg a legmeglepőbb helyeken találjuk meg az eltűnt dolgokat, ennek igazán extrém példája, amikor Barki Gergely művészettörténész az óceán túlpartján, egy népszerű családi film egyik jelenetében bukkant rá egy nyolcvan éve eltűnt műremekre. Mi köze a Stuart Little-nek a magyar avantgárdhoz?
A történet 2008 karácsonyán kezdődött, amikor Barki a kilenc évvel korábban készült Stuart Little – Kisegér című filmet nézte kislányával a tévében, és az egyik jelenetben hihetetlen dolgot pillantott meg: Geena Davis és Hugh Laurie háta mögött a falon a magyar avantgárd egyik elveszett remekműve, Berény Róbert Alvó nő fekete vázával című képe volt látható, melyet a művészettörténész egy 1928-as kiállításhoz készült fekete-fehér fotóról ismert. A kutató – aki szerint valóságos karácsonyi csoda történt vele – azonnal munkához látott, hogy felkutassa és visszaszerezze a világhírű festményt, a stáblistán szereplő összes személynek e-mailt írt.
Régiségkereskedőtől vásárolta a stáb az elveszett remekművet
A Nyolcak avantgárd csoport tagjaként ismertté vált Berény Róbert a Tanácsköztársaság ideje alatt több plakátot is tervezett a hatalom számára, ezért Kun Béláék távozása után ő is menekülni kényszerült az országból – Berlinben telepedett le, ahol igen színes életet élt, a legendák szerint még Marlene Dietrichhel is viszonyt folytatott egy időben. A kérdéses, 1926-ban készült festmény a művész második feleségét, Breuer Etát ábrázolja, amint egy asztalnál ülve unottan hajtja le a fejét, stílusában rendkívül hasonlít Berény leghíresebb képére, a Csellózó nőre.
Barki két éven keresztül hiába kutatta az eltűnt festmény nyomát, végül a szerencsének köszönhetően sikerült kapcsolatba lépnie egy Lisa nevű hölggyel, aki a berendező asszisztenseként dolgozott a Stuart Little forgatásán – az ő feladata volt a háttérben látható képek beszerzése, melyeket egy pasadenai régiségboltban vásárolt a produkció számára. Berény festménye – melyért 500 dollárt kért a bolt tulajdonosa – a forgatás befejezése után a Sony stúdió raktárában maradt, és később egy tévésorozathoz is felhasználták, míg végül Lisa ismét a nyomára bukkant, megvásárolta és saját nappalijában tette közszemlére, nem is sejtve, mekkora műremeket őriz otthonában.
A krimibe illő nyomozás sikerét követően Barki az Egyesült Államokba utazott, találkozott a hölggyel, és sikeresen megbizonyosodott róla, hogy Lisa valóban a magyar avantgárd elveszett remekművének tulajdonosa – egy hot dog árustól kölcsönkért csavarhúzóval leszerelte a keretet a képről, és így láthatóvá vált a Munkácsy-céh pecsétje. A felfedezést követően jelentkezett a kép korábbi tulajdonosa, egy Michael Hempstead nevű férfi, aki állítása szerint 1990-ben mindössze 40 dollárért vásárolta a festményt egy San Diegó-i árverésen – ugyan tisztában volt vele, hogy Berény alkotásáról van szó, de nem tulajdonított különösebb jelentőséget ennek a ténynek, és néhány évvel később 400 dollárért adta el a művet az említett pasadenai régiségkereskedőnek.
A festő a ’30-as évektől kezdve részben ismét Magyarországon élt, 1953-ban bekövetkezett halála után három évvel, a forradalom idején pedig lánya a tengerentúlra emigrált – valószínűleg így került Amerikába az Alvó nő fekete vázával, egy másik elmélet szerint a ’20-as évek végén vagyonos zsidó származású műgyűjtők vásárolhatták meg, akik a nácizmus elől menekültek Németországból az Egyesült Államokba. Az azonban továbbra is rejtély, hogyan jutott a kép a San Diegó-i árverésre, és mi történt vele az azt megelőző negyven-hatvan évben.
Lisa nem sokkal később meg nem nevezett összegért eladta a festményt egy műgyűjtőnek, 2014 decemberében pedig Budapesten, a Kongresszusi Központban árverezték el a képet, amelyért 70 millió forintot fizetett a szerencsés vevő.
