A legújabb kutatások megváltoztatják a Stonehenge építéséről szóló eddigi elképzelést, miután kiderült, tévhit volt a feltételezés, hogy az ősi építmény legnagyobb köve a walesi területekről származik. Ennél ugyanis sokkal hosszabb utat tett meg.
Egy új, augusztusban közzétett régészeti tanulmány szerint az oltárkő legalább 750 kilométer távolságból, Skócia északkeleti részéről kerülhetett az Anglia délnyugati részén található Stonehenge-be. Ez a felfedezés alapjaiban változtatja meg az ősi építménnyel kapcsolatos ismereteinket.
Tévhit, hogy Stonehenge legnagyobb köve walesi
Aki járt már Stonehenge-ben tudja, hogy annak ellenére, hogy mára turistalátványosság lett és ezrek látogatják a helyet, még mindig különleges varázsa van az ősi objektumnak. Furcsa érzés a több mint négyezer évvel ezelőtt odahordott kövek között sétálni, és ma is különös energiája, szokatlan hangulata van az egykor vallási célokra használt építménynek.
Stonehenge megalkotása és korabeli szerepe mindig is foglalkoztatta a kutatókat. A kőépítményt korábbi feltételezések szerint i. e. 2600 körül kezdték el létrehozni ősi népcsoportok, és három szakaszban több nemzetség is építette, mire végső formáját i. e. 2000 körül elnyerte. Bár már évszázadokkal ezelőtt felfedezték, arról, hogy miként keletkezett és milyen szerepet töltött be, az 1919-es régészeti kutatások után születtek komolyabb elméletek. Mindeddig úgy tartották, hogy az ősi emlékmű központjában található oltárkő a mai Walesből származik. Ezt döntötte meg a Nature folyóiratban megjelent legújabb tanulmány, amely szerint az oltárkövet 750 kilométerről szállították ide, a mai Skócia északkeleti területétől, közel 5000 évvel ezelőtt.
Miután az oltárkő egy 6 tonnás formázott tömb, és egy ilyen hatalmas rakomány szárazföldi szállítása a felszíni terepviszonyok miatt elképzelhetetlen volt abban az időben, ezért a kutatók arra a megdöbbentő felfedezésre jutottak, hogy a kőtömb tengeri úton került Stonehenge-be. Az ilyen útvonaltervezés az újkőkor időszakában a Nagy-Britannián belüli közlekedés magas szintű szerveződését mutatja.
A kutatás közvetlenül foglalkozik Stonehenge számos rejtélyének egyikével, és új utakat nyit a múlt megértésében, beleértve az újkőkorban élt emberek közötti kapcsolatokat. Ezek az ősi népek ugyanis nem hagytak maguk után írásos emlékeket, így kevés ismerettel rendelkezünk róluk. A tanulmány szerzői szerint
a Stonehenge építése már i.e. 3000-ben elkezdődött, több fázisban zajlott, az oltárkövet a feltételezések szerint a második építési szakaszban, i.e. 2620 és 2480 között helyezték el a központi patkóban.
A tanulmány szerzői szerint a kő eredetének felfedezése arra utal, hogy az újkőkorszakban ezen a területen élő népek sokkal fejlettebbek voltak, mint korábban gondoltuk.
Így találtak rá a kőtömb valódi származási helyére
Az oltárkő eredetének jobb megértése érdekében a kutatók elemezték a kő töredékeiből származó ásványi szemcsék korát és kémiáját. Az elemzés cirkon, apatit- és rutilszemcsék jelenlétét tárta fel a töredékeken belül. A cirkont 1-2 milliárd évvel ezelőttre datálták. Az apatit- és rutilszemcsék 458 millió és 470 millió évvel ezelőttről származtak.
A törmelékes ásványszemcsék vizsgálatát széles körben alkalmazzák a földtudományok kérdéseinek megválaszolására, és hasznosak a régészeti kutatok során is. Jelen tanulmányban is a kő összetételét és az ásványok életkorának elemzését használták, amiket összevetettek a Nagy-Britanniában és az Írországban található üledékekkel és kőzetekkel. Anthony Clarke, a tanulmány vezető szerzője szerint
a szemcsék leginkább a Skócia északkeleti részén található Orcadian-medence „Old Red Sandstone” kőzetcsoportjához illeszkednek, amely teljesen különbözik a Walesben talált kövektől.
„A leletek komoly kérdéseket vetnek fel, figyelembe véve a neolitikum korszakának technológiai korlátait, hogy miként szállítottak egy ekkora követ ilyen hatalmas távolságokra i. e. 2600 körül” – mondta Clarke a CNN-nek, majd hozzátette: „Abban az időben Nagy-Britanniát erdők borították, és az akkori földrajzi jellemzők hihetetlenül megnehezítették a kő szárazföldön történő szállítását. De egy tengeri útvonal lehetővé tehette a szállítást.”
A Stonehenge-i építmény valójában kör alakban elrendezett óriási kőtömbök halmaza. Belül patkó alakban helyezkedik el öt hatalmas homokkő, úgynevezett trilitonok, melyekből a középen lévő Nagy Triliton a napforduló tengelyéhez igazodott. A téli napfordulókor a nap sugarai pont a két kő közé estek. Mostanra már a Nagy Triliton összeomlott és az előtte található oltárkőre borult, amely törötten fekszik a földön. A kutatók egyelőre vizsgálják, hogy az oltárkő, amely az emlékmű legszentebb helyén található, valaha egyenesen állt, és valóban ősi szertartások fontos részeként funkcionált-e.
Az új tanulmány szerzői egyetértettek abban, hogy jó néhány Stonehenge-dzsel kapcsolatos kérdésre soha nem kaphatunk választ, de az új felfedezések egy lépéssel közelebb visznek bennünket az ősi kultúrák megismeréséhez.
Vannak több ezer éves titkok, melyeket a mai napig nem sikerült megfejteni. Ebből a cikkünkből megtudhatod, melyek azok az ókori rejtélyek, amelyek leginkább izgatják az emberek fantáziáját.
