Már hozzászokhattunk a történelem során, hogy az uralkodók általában nem szemérmeskedtek, ha saját túlvilági életükről vagy síremlékükről kellett gondoskodniuk. De azért az mégsem csoda, ha meglepte a régészeket, hogy egy császár 13 évesen kezdje meg saját síremléke építtetését, és annak érdekében, hogy elítéltjeit szívbaj nélkül foghassa be a nehéz feladatra, boldog-boldogtalant el is ítélt. Úgy 700 000 embert.
Hogy Kolumbiát Kolumbusz Kristófról, Amerikát pedig Amerigo Vespucciról nevezték el, azt mindenki tudja. Az is világos, legalábbis számunkra, magyarok számára, hogy a Hungary szónak nem az éhséghez, hanem az onogurokhoz van köze. De azt már kevesebben tudják, honnan kapta a nevét Kína. Pedig a világon ma legkevesebb minden 6. ember ebből az országból származik, és a császár, akiről az egyik elmélet szerint a hatalmas állam a nevét kapta, nem volt kis formátumú uralkodó.
Az egyiptomi fáraókénál is monumentálisabb síremlék
Egyes elméletek szerint Kína első császáráról, a korábbi hat fejedelemséget elsőként egyesítő Csin Si Huang-tiről kapta nevét. Az államalapító Kr. e 246-tól 210-ig uralkodott. A nagyszabású elképzelések nem álltak távol az uralkodótól. Ő kezdeményezte a világűrből egyébként nem látszó kínai nagy fal építését, és ő volt az is, aki saját túlvilági létét soha nem látott apparátussal kívánta elviselhetőbbé, biztonságosabbá és szórakoztatóbbá tenni.
Már a gízai piramisok kapcsán is tapasztalhatta az egyszeri földi halandó akár történelemkönyvek lapjairól vagy ismeretterjesztő dokumentumfilmekből, netán saját szemével látva, hogy a szentekhez hasonlóan a fáraóknak is gyakran hajlott maguk felé a kezük. Egyiptom fejei éppúgy nem voltak szívbajosak másvilági jólétük előkészítésében, mint a kínai császár. Az uralkodók bőkezűen és nagystílűen bántak magukkal, még akkor is, ha nagyszabású terveik rabszolgák vagy munkások ezreinek verejtékes munkáját igényelte.
Az első kínai császár síremlékét 8000 különböző harcos vigyázta
Csin Si Huang-ti például úgy vélte, annyi már csak jár neki, hogy pár ezer katona vigyázza túlvilági létét. Azt gondolhatta, hadd ne érezze már túlzásnak, hogy néhány száz ló, tucatnyi szekér, parasztok csapatai, pár zenész, akrobata, néhány erőművész és tisztviselő hivatalnok, no meg kevéske ágyas gondoskodjon elfogadható hangulatáról az örökkévalóságban. Azt tartotta, amikor ezek majd mind életre kelnek halála után, akkor talán elegen lesznek ahhoz, hogy elviselhetővé tegyék létét. Beérte ehhez mindössze 8000 katonával, mintegy 520 lóval, másfél száz lovassal és még annál is kevesebb terrakotta szekérrel.
Csak nem kárhoztathatta magát unalomra egy örök életre, ezért ügyeltetett arra is, hogy agyaghadseregének mind a 8000 katonája más és más ábrázatú legyen. Van olyan elképzelés, mely szerint valódi embereket mintáztak az agyagszobrok. Még ha ez nem is fedi a valóságot, annyit bizonyosnak tartanak a szakértők, hogy legalább 10-féle arctípus azonosítható a katonák között. De más és más a magasságuk is, rangjuktól függően. Így a legnyúlánkabbak a 184 és 197 centiméter magasságú figurák közül, érthető módon, a császár tábornokai lettek.
Romokban hevertek a síremléket őrző hadsereg katonái
A császár síremléke egy 60 km2-es külön bejáratú síregyüttes. A Csin várost másoló mauzóleum épületei több millió négyzetméteren terülnek el. Ezt a teljes valójában még a mai napig sem feltárt hatalmas síremléket védte a mellé temetett agyaghadsereg, melynek felfedezése csak egy véletlenen múlott sok száz évvel az első császár halála után. 1974 márciusában földművesek lettek figyelmesek valami különös dologra ásás közben. Ám téved, aki azt hiszi, hogy a felszín alatt csatasorba rendezve várta több mint 2000 évig talpon a sereg, hogy valaki leporolja róluk a történelem súlyát. A terrakotta hadsereg és a hozzá tartozó egyéb személyzet alakjai darabokban hevertek a föld alatt, és ígyis kerültek a felszínre.
A síremlék megalkotása és helyreállítása is emberfeletti munka volt
Minden igényesen kialakított kiegészítő, amelyekkel az aprólékosan megformált figurákat 2200 éve felszerelték, külön életet élt, mire kiásták. Volt olyan bábu, amely akár 400 különálló darab összeszerkesztéséből állhatott újra fel. Így rakták hihetetlen műgonddal össze a régészek aprócska részenként a ma ismert sereg tagjait, és egyetlen katona restaurálása akár három évet is igénybe vehetett. Annál is inkább, mert a ma egysíkú agyagszínben monokróm képet festő hadsereg, amikor i. e. 209 körül a föld alá temették, szemet gyönyörködtetően változatos és élethű színekben pompázott, melyeknek nyomaira szerettek volna vigyázni.
A hadseregnek azonban nem csak a helyreállítása emberfeletti munka. Annak létrehozása is az volt, melyen becslések szerint 38 éven át dolgoztak a császár elítéltjei. Hogy minél többen tudják a szent célt szolgálni, bármilyen ürügy elég volt ahhoz, hogy valakiből elítélt váljon, akit kegyetlen bánásmódban kényszerítettek a nagy terv megvalósítására. Így dolgozhatott a több különböző tartományból összeszedett, mintegy 700 000 elítélt a gigászi feladaton, és közülük számos munkást élve a sírkamrába is temettek, hogy életükben már senkivel ne oszthassák meg a nagyszerű mű részleteinek titkát.
Ha az ókori Egyiptom síremlékeinek titkai is érdekelnek, ezt a korábbi cikkünket is ajánljuk figyelmedbe.
