A természet csodái című sorozatunk legújabb részében egy apró, de igen erős állatot mutatunk be. A sáskarák egyetlen ütésével képes elkábítani a nálánál jóval nagyobb ellenfeleket is.
A sáskarákok felmenői 400 millió évvel ezelőtt jelentek meg. Bár ezek a rendkívüli lények átlagosan mindössze tíz centiméter hosszúak, az evolúció busásan kárpótolta őket termetbéli hiányosságaikért. Ma a Csendes-óceán meleg és sekély vizeinek legrettegettebb ragadozói.
Földönkívüli az őskorból
Az Indonézia partjainál élő sáskarákok a színes és változatos tengerfenéken is kirínak víz alatti szomszédaik közül. Nevüket az imádkozó sáskáéra emlékeztető testtartásukról kapták, de valójában a felsőbbrendű rákok osztályába tartoznak. Színük igen változatos, találkozhatunk rejtőzködő barna és meglepően rikító egyedekkel is. A természet bőségesen ellátta őket végtagokkal: két pár csáppal, öt pár úszó-, öt pát járó- és három pár állkapcsi lábbal büszkélkedhetnek.
Nyúlványokon ülő, nagy, összetett szemük bonyolult szerv, a szivárvány minden színében érzékeli az őt körülvevő világot, még az infravörös és az ultraibolya sugárzást is képes látni. (Míg az emberi szemben 3, addig a sáskarákokéban 16-féle színreceptor található.) Mindkét szemét egymástól függetlenül, 230 fokban tudja mozgatni, ezért könnyen észreveszi tengermélyi ürege felé tartó riválisait és prédáit.
A csendes-óceáni Bud Spencer
A sáskarákot apró mérete nem gátolja meg abban, hogy felvegye a harcot a nálánál jóval nagyobb ragadozókkal, hiszen ahogy mondani szokás: kicsi a bors, de erős. Ha 34 testfüggelékét kitárva nem tudja őket elijeszteni, radikálisabb módszerhez folyamodik, és bevisz nekik egy öklöst.
Különleges végtagjainak egyikével egyetlen, puskagolyó erejű ütésével képes elkábítani ellenfelét, vagy áttörni a kagylók, csigák és rákok védelmező vázát. Jobbhorga 50 ezerszer gyorsabban célba ér, mint ahogyan mi pislogunk, amivel az övé a világ leggyorsabb ütése az élővilágban.
Rákok és robotok
A 80 km/h-s sebességű öklösért egy nyereg alakú, rugós szerkezet felel, amely Ali Miserez, a szingapúri Nanyang Technological University kutatója szerint hasonlóképpen működik, mint a felajzott íjból kilőtt nyílvessző. Míg a nyereg felső, biokerámia-rétege elnyeli az energiát, addig az alsó biopolimer-réteg feszes és erős marad, így a sáskarákok anélkül oszthatják a pofonokat, hogy önmagukban kárt tennének. Ha pedig az ütés mégsem érne célt, a lökéshullám még mindig elkábíthatja azt a pórul járt lényt, aki szembeszállt a sáskarákkal.
Az őket vizsgáló kutatóknak komoly védőfelszerelésre van szükségük, ha szeretnék elkerülni, hogy alanyaik ripityára törjék a feléjük nyúló ujjaikat. Habár ezeket a rendkívüli lényeket nem egyszerű fogságban megfigyelni, hiszen könnyen megrepeszthetik az akváriumuk falát, tanulmányozásuk fontos és érdemes, különleges rugós szerkezetük működésének ismerete többek között a robotikában is kamatoztatható.
Ha érdekelnek a természet csodái, olvasd el sorozatunk előző részét is!
