Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Egy csapása milliomos lett az oklahomai lány, aki rabszolga őseitől örökölt, értéktelennek vélt földdarabkáján olajat talált. Akkora vagyonra tett szert, hogy az állami hatóságok bőrszíne ellenére fehérnek nyilvánították. Sarah Rector története.
A korabeli sajtó által a „világ leggazdagabb színes bőrű lányának” titulált Sarah Rector 1902-ben született az oklahomai Taft városkában, mely akkoriban még indián területnek számított. A lány nagyszülei a krík indián törzs által birtokolt rabszolgák voltak, akiket felszabadításuk után a törzs befogadott és teljes jogú tagjává tett. Amikor 1866-ban Oklahoma állam vezetése kiegyezett a területen élő öt törzzsel, azok tagjai, köztük az egykori rabszolgák, földterületet kaptak a hatóságoktól, ahol szabadon gazdálkodhattak, és amelyet továbbörökíthettek utódaiknak.
A világ egyik legszerencsésebb üzlete
Sarah szüleivel és öt testvérével osztozott az egykori földadományon, amelyből neki egy 64 hektáros, 556 dollárt (ma kb. 15 ezer dollár, vagyis 4 millió forint) érő telek jutott – a földterület szegényes, nehezen megművelhető, látszólag értéktelen volt, mindemellett 96 kilométerre feküdt a család otthonától, így nem sok hasznát látták. Mindezenfelül az állam évi 30 dolláros földadóval sújtotta az örökölt földeket, amit a szerény körülmények között, kétkezi munkából élő család nem tudott kifizetni. Sarah apja megpróbálta eladni az államnak a telkeket, a hatóságok viszont elutasították az ajánlatát, ugyanis nem akartak megválni az adók jelentette bevételtől.
A családfő végül úgy döntött, bérbe adja Sarah földjét a Standard Oil társaságnak, akik olaj után kutattak a kies oklahomai vidékeken – mint később kiderült, Joseph Rector a világ egyik legszerencsésebb üzletét kötötte meg. Két évvel a megállapodás után, 1913 augusztusában a társaság emberei olajat találtak a telken, nem is akármennyit: a fúrótornyok felszerelését és az ipari kitermelés megindulását követően naponta 300 ezer liternyi olajat szállítottak el a teherautók a helyszínről, a tizenegy éves Sarah pedig évi 114 ezer dollárt – mai árfolyamon 3 millió dollárt, vagyis majdnem 1 milliárd forintot – keresett az üzleten.
Annyira gazdag lett, hogy fehérré nyilvánították
Az olajbáróvá lett kislány hihetetlen történetét természetesen felkapták az újságok, országos, sőt, világszenzáció lett az esetből. Sarah-hoz nap mint nap özönlöttek a levelek, köztük sok házassági ajánlat a Föld minden tájáról, mások csak pénzt szerettek volna kérni különböző indokokkal. A lány, aki korábban családjával egy aprócska viskóban élt és kilométereket gyalogolt az iskolába, vadonatúj autócsodákkal és a legdivatosabb ruhákkal lepte meg magát és rokonait. A család saját farmot vásárolt magának, ahol kétszintes luxusházat építtettek, tele drágábbnál drágább bútorokkal, zongorával és fonográffal (utóbbi egy átlagos fekete család éves fizetésének megfelelő összegbe került akkoriban).
Az állam természetesen nem nézte jó szemmel az afroamerikai család mérhetetlen vagyonosodását, óriási jövedékadót szabtak ki rájuk, emellett – a korabeli törvényeknek megfelelően – egy fehér gyámot is kirendeltek melléjük, aki felügyelte Rectorék pénzügyeit. Szerencséjükre a felügyelő, T. J. Porter a család jó ismerőse volt, és nem élt vissza hatalmával, nem lopta meg Sarah-t és rokonait.
Az akkoriban még jócskán érvényben lévő szegregációs törvények megtiltották a feketéknek, hogy a fehérekkel együtt utazzanak a vonaton és a városi tömegközlekedésen, az éttermek fehérek számára fenntartott, elegánsabb részein étkezzenek, és egyéb módokon is elszeparálták őket: mivel ez a milliomossá lett Sarah esetében igencsak kínos lett volna, az állami törvényhozás végül hivatalosan fehérnek nyilvánította őt, így minden, a gazdagokat megillető szolgáltatást igénybe vehetett.
Jól bánt a pénzével
Idővel a feketék jogaiért küzdő szervezetek is felfigyeltek a Rector családra, és igyekeztek minden erejükkel megvédeni őket a kizsákmányolástól és megkopasztástól. Nekik köszönhetően Sarah a legjobb nevelést kapta: a híres polgárjogi harcos, Booker T. Washington által igazgatott, fekete diákok számára fenntartott bentlakásos iskolában tanulhatott az alabamai Tuskageeben. A lány ügyesen fektette be a pénzét, és tizennyolc éves korára már számos részvény, 809 hektárnyi földterület, egy kávézó és egy panzió tulajdonosa lett.
A család ekkoriban hagyta el Oklahomát, és a Missouri állambeli Kansas Citybe költözött, ahol Sarah férjhez ment és három gyereke született: sohasem kérkedett vagyonával, ugyanakkor élvezte az életet, luxusruhákban és elegáns autókkal járt, és gyakran tartott nagyszabású társasági összejöveteleket a családi otthonban – amit ma is Rector House-nak neveznek –, melyeken a fekete művészvilág nagyjai, a korszak legnagyobb dzsessz-zenészei, köztük Duke Ellington és Count Basie is gyakran tiszteletüket tették.
A kislányként olajbáróvá és nemzetközi szenzációvá lett Sarah Rector 1967 júliusában, 65 évesen hunyt el, földi maradványait szülővárosában, Taftban helyezték örök nyugalomra.
