Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Az énekesnő, aki jelenleg is a Papírsárkány turnéval járja az országot, hármas ikrei februári születését követően júliusban állt újra színpadra. Összetartó nagycsalád nélkül ez nem menne, mondta el Magdi a Díványnak adott interjújában, melyben természetesen az anyaság átformáló élményéről is kérdeztük.
Ma este Bordányban ad koncertet Magdi és zenekara, szeptember végéig pedig még tizenkét helyszínen csendülnek fel az énekesnő dalai. Lujza, Keve és Zalán születése Magdi egész életét átformáló élményt jelentett, a színpad pedig minden korábbinál biztosabb hellyé vált számára, árulta el az énekesnő a Díványnak.
Más érzés a színpadra állni édesanyaként, mint annak előtte volt?
Valamennyiben más: az ember másképp indul el otthonról, és másképp is érkezik haza. A színpad viszont nagy biztonságot ad: látom kívülről saját magam, ez egy stabil, jó pont, ahol teljesen fel tudok szabadulni. Ez az az érzés, amikor belépsz egy olyan szobába, ahol pontosan tudod, hogy minek hol van a helye.
Más energiákat érzel most a színpadon, három baba édesanyjaként?
Egy baba is nagyon megváltoztatja az ember életét. Valóban nehéz, hogy egészen megváltozik az ember napirendje, és kell is, hogy ebből ki tudjak szakadni időnként. Persze ilyenkor is munkával töltöm az időt, de mégis mást csinálok, mint otthon. Most is tíz nap szünet után koncertezem újra, nagyon furcsa érzés újra autóban ülni, mégis kell. Vannak persze szövegek, amiket most, anyaként már másként is tudok értelmezni, mint korábban. A dalok jönnek egymás után, én pedig meg-megállok – tudom, hogy melyiket életem milyen fázisában írtam vagy írtuk. Miközben éneklem őket, szinte szembejönnek velem az arcok.
Olyan ez, mintha a történetemet olvasgatnám, vagy egy film pörögne előttem. Most már tudom, mi a teljesség – eddig fogalmam sem volt róla, mi az a család. Most tudom, hogy kerek minden.
Eddig a mérleg nyelve mindig kibillent valamerre, most viszont minden tökéletes egyensúlyba került. Ez az, ahol most vagyok.
Honnan nyered az energiát a családhoz és a művészetre?
Nem tudom! Vannak pillanatok, amikor én is csak ülök, nézek magam elé, és nevetek, fogalmam sincsen, hogyan sikerül mindezt véghez vinni. Hála az égnek van bennem energia.
Biztosan volt elképzelésed az anyaságról előzetesen is – ezt sutba kellett dobnod, amikor kiderült, hogy három gyermeked születik?
Volt egy elképzelésem arról, milyen anyának lenni a gyerekek számától függetlenül, ez teljesen megdőlt.
De az is, ahogyan elképzeltem, hogy fogom összeegyeztetni a karriert az anyasággal. Szerencsére jobban csinálom, mint ahogyan elképzeltem.
Persze előre építkeztem éveken át, hogy körülöttem minden stabil legyen.
Gyermekeidet meg is mutatod a közösségi oldalakon, meg nem is, hiszen az arcuk sosem látszik. Tudatosan óvod őket attól, hogy közszereplőkké váljanak?
Azt gondolom, hogy egy nap majd eldöntik, akarják-e ezt. A civil életben mindenkinek szívesen megmutatom őket, de olyan cudar világot élünk, ami a social médiát illeti, amit ott művelnek egymással az emberek a bullyingtól kezdve… Amennyit én imádkoztam ezekért a gyerekekért, nem akarom, hogy bárki akár csak egy rossz szót is írjon róluk oda. Nem akarom ennek kitenni a gyerekeket.
Biztosan szembesültél már azzal, hogy az anyák társadalmi elvárásokkal találhatják magukat szembe – még akkor is, ha nem közszereplők, márpedig te az vagy. Mit érzel ebből?
Azt senki nem tudhatja, milyen anya vagyok, kivéve a gyerekeim. Én tudom, hogyan akarom csinálni: itt van egy kerítés, amit senki nem léphet át. Ha tanácsot akarok majd kérni, megteszem, de olyasmiben, amiben más nem tud segíteni, nem fogok tanácsot kérni.
Úgy csinálom, ahogy jónak látom, kihozom magamból a maximumot.
Persze mi egy összetartó család vagyunk, mások emiatt a kilátásaim, mint annak, akinek nincs segítsége. Másképp én sem csinálhatnám így.
Mit adott neked az anyaság?
Ezt nem lehet leírni, nem is tudom kifejezni. Hatalmas szeretetgombóc vagyok, minden nap minden pillanatában összeölelgetném őket. Az egész annyira sokat adott, hogy azt leírni sem lehet. Lubickolok az anyaságban.
A karrieredben most mire készülsz legjobban?
Jövő februárban az Arénában lépünk fel, ez nagyon komoly feladat, de ugyanúgy dolgozom tovább, születnek az új dalok, a zene megy tovább.
Az arénakoncertig van még fél év, de elárulhatsz már valamit róla?
Egyelőre még nem mesélhetek részleteket.
A koronavírus két éve játszik a zenei élettel. Tartotok még attól, hogy ez a februári dátum is módosulhat miatta?
Nem tartok tőle, bár valóban folyamatosan ott lebeg a veszély a fejünk fölött.
Úgy kaptuk a koronavírust, hogy leginkább mi, az ebben a szférában dolgozók jártunk pórul,
de megyünk előre, mert csinálni kell. Valamerre menni kell: én pedig előre szeretek.
