Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
A rómaiak étkezése nagyon eltért a mai szokásoktól. A gazdagok fekve ettek, de tartottak hányószobát, sőt a madártoll is fontos kellék volt.
Nem egy korabeli ábrázolás tanúskodik arról, hogy a rómaiak bizony gyakran fekve ettek. Az igazság az, hogy valójában tényleg volt egy réteg, amely így falatozott.
A rómaiak étkezési szokásaiban azonban nem ez az egyetlen furcsaság.
Fekve étkeztek a rómaiak
Az evés közbeni fekvés egyetlen oka az volt, hogy ez a társadalmi réteg az alacsonyabb rangú csoportok előtt felvágjon. Nem nehéz kitalálni, hogy a különös szokás főként a gazdagokra és a hatalmasokra volt jellemző: ezzel a fontosságukat hangsúlyozták és azt, hogy ők – bármilyen körülmény is legyen – mindig nyugodtak.
Ez a szokás egyébként a görögöktől ered, akik a Kr. e. 7. század körül kezdtek el így enni, általában akkor, amikor lakomát vagy bankettet rendeztek: ezeken a magasabb társadalmi osztályhoz tartozókat órákon át különféle ételekkel és italokkal kínálták, és csupán egyetlen ok miatt álltak fel – amikor mosdóba mentek. A rómaiak és a görögök fekve evése között azonban volt egy leheletnyi különbség: míg előbbieknél a nők is hanyatt dőltek, utóbbiaknál ez a kiváltság a férfiaké volt.
A nők hordták az ételt, és ők nem heveredtek le evés közben, hanem egy asztalnál ültek.
A szegények nem tehették ugyanezt, ők a földön ültek evés közben. A legtöbb ember a szegénységi küszöb alatt élt, nekik az étkezéshez szükséges berendezésre sem telt, pláne nem kanapékra, amelyeken fekve ehettek volna.
A régi ókori írásokban az ókori isteneket a rómaiakéhoz hasonló életmódban ábrázolják, mert azt akarták, hogy a lakosság többi része istennek tekintse őket.
Hánytatószoba és madártoll
Az ókori Rómában leginkább a lakomák mutatták meg azt, hogy ki mennyire gazdag, ezért azok órákig, éjszakába nyúlóan tartottak. Manapság furcsa lehet, de gyakran törték meg ezeket hányással, hogy helyet csináljanak a gyomrukban a további lenyelendő eledelnek. Gyakran erre egy külön szobát is kijelöltek az étkezőhöz közeli helyiségben. A vendégek itt egy madártoll segítségével a torkuk hátsó részét csiklandozva segítettek maguknak öklendezni, majd dolguk végeztével – mintha mi sem történt volna – egyszerűen visszatértek a díszterembe, miközben a rabszolgák feltakarítottak utánuk.
Sőt, az is előfordult, hogy a vizeletüknek is kértek egy edényt, így még a mosdóba sem kellett kimenniük. Náluk természetesnek számított a szellentés is, mert úgy tartották, hogy a belekben rekedt gázok halált okozhatnak.
Mindemellett a rabszolgák által felvágott ételeket kézzel fogyasztották el, majd az ételmaradékot, valamint a csontokat és a szálkákat a padlóra dobták.
Mit ettek Rómában?
A római konyha elég bizarr ételeket is tartalmazott. Az egyik ilyen volt a római ketchupként is emlegetett garum, amelyet erjesztett halbélből készítettek.
Az osztrigaszószhoz hasonló mártást az ókori rómaiak annyira szerették, hogy mindenre ezt tették.
A már kihalt szilfium sárga virágú gyógynövény volt, amelyet kizárólag a mai Líbia területén fekvő Küréné tartományban termesztettek. Rengeteg felhasználási módja miatt megbecsülték: parfümként, fűszerként, ételként és még fogamzásgátlóként is használták.
A szárát és gyökerét meg lehetett enni, a virágát parfümként lehetett használni, a nedvét az ételek ízesítésére ki lehetett facsarni, vagy akár a levét is lehetett inni fogamzásgátló tulajdonságai miatt.
A gazdagok gyakran fogyasztottak pávát, lényegében azért, mert ezt csak ők tehették meg: drága volt, az elkészítése is nagyon bonyolult, a íze pedig hasonlított a csirkére. Miután a belsőségeket sem akarták elpazarolni, gyakran fogyasztották a sertések méhét is, sózva és grillezve készítették el borssal, zellermaggal, száraz mentával, mézzel, ecettel és húslevessel. Sőt, a tányérokra még papagájok is kerültek.
Babonák az asztalnál
A rómaiak nagyon babonásak voltak. Bármi, ami leesett az asztalról, a túlvilághoz tartozott, és nem volt szabad felvenni, mert attól féltek, hogy a halottak bosszút állnak. Amíg a só kiömlése rossz ómen volt, addig
a kenyeret kizárólag kézzel lehetett megérinteni, a tojáshéjat és a puhatestűeket pedig fel kellett törni.
A lakomák rituáléval zárultak, amelyek során a vendégek a halálról beszéltek, hogy emlékeztessék magukat arra, hogy élvezniük kell az életet. Ennek a világnézetnek megfelelően az asztali tárgyak, például a só- és borstartók koponya alakúak voltak. Az étkezésre a szeretett halottakat is meghívták, és tányérnyi ételt szolgáltak fel nekik, mi több, az őket ábrázoló szobrok az élőkkel együtt ültek az asztalnál is.
A maják különleges helyet tartottak fenn a pulykáknak, spirituális szerepeket kötöttek hozzájuk, és szertartásokon használták őket – erről még több érdekességet is megtudhatsz az alábbi cikkünkben.
