A legtöbb repülőjárat útját úgy tervezik meg, hogy mindig legyen legalább egy alternatív leszállóhely vészhelyzet esetén. Egyes útvonalaknál azonban ez egyszerűen lehetetlen: ha itt meghibásodik a gép, a pilóták szinte teljesen ki vannak szolgáltatva az események láncolatának. Hawaii felé repülni is ilyen, ezért ezek a járatok a biztonság szempontjából különleges előkészületeket igényelnek.
Az Egyesült Államok nyugati partja és Hawaii közötti járatok több ezer kilométeren keresztül repülnek a Csendes-óceán fölött, köztes alternatív leszállóhely nélkül. Emiatt minden apró részlet számít: a pilótáknak pontosan kell kalkulálniuk az üzemanyagot, figyelembe kell venniük az időjárást, az ellenszelet, és minden vészhelyzeti forgatókönyvet végig kell pörgetniük. Ez régen extra nehézséget jelentett, de ma már szerencsére az úgy nevezett ETOPS-minősítés és a modern gépek megbízhatósága lehetővé teszi, hogy a két hajtóművel felszerelt repülőgépek is biztonságosan teljesíthessék ezt az útvonalat.
Hawaiira repülni nem veszélytelen
Hawaii földrajzi elhelyezkedése különösen problémássá teszi a repülést: a szigetek több mint 2000 mérföldre vannak Amerika nyugati partjaitól. Ez azt jelenti, hogy a Los Angelesből, San Franciscóból, Seattle-ből vagy San Diegóból induló járatok átlagosan öt órán keresztül haladnak az óceán fölött.

Ha meghibásodás – például motorhiba – történik, a pilótáknak két lehetőségük van: vagy visszafordulnak a kiinduló repülőtérre, vagy folytatják az utat a célállomásig. Nincs lehetőség köztes kitérőre, így minden üzemanyag-számítást és biztonsági protokollt gondosan meg kell tervezni.
A fent említett ETOPS (Extended-Range Twin-Engine Operational Performance Standards) minősítés határozza meg, hogy egy két hajtóműves gép hány percet repülhet a legközelebbi alternatív repülőtérig, ha egy hajtómű meghibásodik.
- A korai 747-es és DC-10-es járatoknál három- vagy négyhajtóműves gépekre volt szükség, a keskenytörzsű kétmotoros repülők csak az ETOPS fejlődésével váltak alkalmassá erre a távra.
- A Boeing 767-ek kezdetben ETOPS-120 minősítéssel rendelkeztek, ami lehetővé tette a hosszú megállás nélküli repülést, de a Hawaii-ra való eljutáshoz minimum ETOPS-180 szükséges.
Ma azonban már keskenytörzsű, kisebb kapacitású gépek is szolgálják a szigetek közti forgalmat, például Lihue repterén, ahol régen a nagyobb gépek nem tudtak volna teljes kapacitással leszállni.
Bár a modern gépek és szabályozások rendkívül megbízhatóvá tették ezeket a járatokat, Hawaii felé repülni továbbra is az egyik legnagyobb kihívás az utasszállító repülésben. Minden apró hiba, minden nem várt körülmény komoly következményekkel járhat, ezért a pilóták és a légitársaságok minden részletre kiemelten figyelnek: a cél a lehető legbiztonságosabb utazás, még a világ egyik legelszigeteltebb útvonalán is.
Ha érdekel, milyen szokatlan tiltást vezetett be egy légitársaság, olvasd el ezt a cikkünket is.
























