Mindig azon töprengtél, honnét kaphatta a nevét kedvenc zenekarod? Vajon tényleg a legfurcsább névválasztással lehet befutni? Milyen titokzatos sztorik bújnak meg egy-egy bandanév mögött? Sorozatunkban megtalálod a választ.
Hihetetlenül látványos színpadi show, egyedi és igencsak agresszív hangzásvilág és elképesztő botrányok jellemzik a német rockzene állócsillagának számító Rammsteint – az „ipari metál” teuton zászlóvivőit fasisztának, az ifjúság megrontóinak és az erőszak népszerűsítőinek is kikiáltották már, ami természetesen csak fokozta a körülöttük kialakult kultuszt és hírverést. A dalait saját anyanyelvén előadó zenekarnak már a névválasztása is botrányt kavart – lássuk, mi is történt.
A banda az NDK-ban született és szocializálódott zenészekből alakult, akiknek gyerek- és ifjúkori élményei, a kommunista rendszerben megtapasztalt bezártság, kilátástalanság és a politikai kurzust nem kiszolgáló művészek elnyomása, alapjaiban határozták meg a későbbi Rammstein-univerzumot. A zenekar ötlete Richard Zwen Kruspe szólógitáros fejéből pattant ki, aki korábban disszidensként Nyugat-Berlinben élt, ahol a népszerű amerikai rockzenekarok, főként a Kiss inspirációjára megalakította Orgasm Death Gimmick (kb. Orgazmus halál trükk) nevű bandáját.
A rendszerváltást követően Kruspe visszaköltözött az egykori keletnémet Schwerin városába, ahol lakótársával, Oliver Riedel basszusgitárossal, Christoph Schneider dobossal és Till Lindemann énekessel (aki akkoriban még dobosként zenélt egy punkzenekarban, miközben kosárfonással kereste a kenyerét) kezdett közös projektekbe. 1992-ben Kruspe, Lindemann és Riedel első ízben utaztak ki Amerikába, ahol rájöttek, csak akkor lehetnek igazán sikeresek, ha szakítanak az ottani zenei kultúrával, és a nyugati pop- és rockminták másolása helyett a germán sajátságokat, a katonás, feszes ritmust és az ehhez tökéletesen passzoló, nem éppen lágyságáról híres német nyelvet elegyítik a kísérletező alternatív metállal és a német új hullámos elektronikus zene sajátosságaival.
Ennek szellemében 1994-ben megalakult a Rammstein, amely még ugyanabban az évben megnyert egy amatőr zenekaroknak kiírt tehetségkutatót, nyereményként pedig professzionális stúdióban rögzíthették első demólemezüket. A bandához csatlakozott Paul Landers ritmusgitáros és Christian „Flake” Lorenz billentyűs, az így kialakult hatos felállás azóta is, megszakítás és tagcserék nélkül működik együtt.
A következő évben megjelent első nagylemezük, a Herzeleid, 1996-ban pedig már Európa-szerte turnéztak, két daluk – a Heirate mich és a zenekar nevével megegyező Rammstein – bekerült David Lynch Lost Highway – Útvesztőben című filmjébe, miután az amerikai rendező felfigyelt az egyedi hangzásvilágú német formációra. Az 1997-es második stúdióalbum, a Sehnsucht végleg meghozta a világhírt a Rammstein számára, a lemez két száma, az Engel és a Du hast is rengeteg példányban kelt el, a Mutter (2000) és a Reise, Reise (2004) pedig csak fokozta a banda körül kialakult őrült kultuszt.
No de hogyan született a Rammstein név, és miért váltott ki már önmagában kisebb botrányt? Az elnevezés a nyugat-német Ramstein-Meisenbach városkában történt 1988-as hírhedt balesetre utal: az amerikai bázison tartott légi bemutató során az Olasz Légierő túl alacsonyan repülő vadászgépe összeütközött két társával, az égő roncsok pedig a 300 ezer néző közé zuhantak. 31 ember a helyszínen életét vesztette és több százan megsérültek, az elhunytak száma a következő hónapokban 70-re nőtt.
Nem csoda, hogy a német közvélemény zokon vette Lindemannék névválasztását, hiszen a döbbenetes tragédia még élénken élt az emlékezetükben. A banda egyébként egy plusz „m”-et is hozzáadott a városka nevéhez, Landers bevallása szerint tévedésből – így viszont a „Rammstein” nemcsak a légi katasztrófa helyszínére utal, hanem a vaskos régi ajtókon, kapukon található vaskopogtatót is jelenti németül, ami kapóra jött, amikor a felháborodás miatt a tagok magyarázkodni kényszerültek.
Ez azonban az egyik legkisebb botrány volt a zenekar életében: a Rammsteint többször bélyegezték fasisztának, például miután a Stripped című (Depeche Mode-feldolgozás) dal videóklipjében a hírhedt náciszimpatizáns rendező, Leni Riefenstahl Olimpia című filmjéből vágtak be részleteket, a Hertzeleid borítóját pedig, amin a tagok meztelen felsőtesttel láthatók, egyesek „az árja felsőbbrendűség kifejezésének” titulálták, sőt bizonyos kritikusok azt állították, Lindemann színpadi mozgása Hitlert imitálja.
Az Ich will videóklipje szintén botrányt kavart: ebben a tagok terroristának öltözve merényletet követnek el egy bankban, majd médiasztárokká válnak – a klip egy nappal a New York-i terrortámadás előtt, 2001. szeptember 10-én látott napvilágot, ezért számos televíziótársaság tartózkodott a bemutatásától. A Mein Teil című dal videójában a zenekar a hírhedt német kannibálnak, Armin Meiwesnek állít görbe tükröt, a Mann gegen Mann klipje pedig a benne látható meztelenség és homoerotikus felhangok miatt zaklatta fel a konzervatívabb ítészeket. A 2009-es Liebe ist für alle da lemez beharangozó száma, a szexturizmus témájával foglalkozó Pussy videóklipje először egy internetes szexoldalon debütált.
Szintén ezen a lemezen található az Ich tu dir weh című dal, amelyet a német családügyi minisztérium betiltott, miután erőszakra buzdítónak találta, végül féléves pereskedés után jelenhetett csak meg, Fehéroroszországban pedig az állam ellenségének nyilvánították a Rammsteint ugyanezen album miatt (ennek dacára a német rockerek nem sokkal később telt házas koncertet adtak Minszkben). Természetesen az sem maradt visszhang nélkül, hogy mind a hírhedt Columbine középiskolai mészárlás, mind a beszláni túszdráma elkövetői is szívesen hallgatták Lindemannék dalait.
A Rammstein koncertjei is különleges látványosságnak számítanak, a tagok például egészen különleges pirotechnikai megoldásokkal élnek: a zenekar rakétákat lő ki, amik a közönség feje felett robbannak fel, a Feuer frei! című szám alatt szájhoz erősíthető lángszórókat használnak, Kruspe égő gitáron játszik, robbannak a dobok, Lindemann szikrákat szóró cipőben ugrál a színpadon, az Engelt gigantikus égő angyalszárnyakkal a hátán énekli. A frontember – aki már rengeteg égési sérülést szenvedett az évek során – maga is szakképzett pirotechnikus, a show-elemekre pedig különleges szakemberek ügyelnek (pláne miután egyik korai koncertjükön pár égő dekoráció a közönségre zuhant).
A német botrányhősök eddig négy alkalommal jártak hazánkban, 1998-ban a Sziget fesztiválra, 2005-ben, 2010-ben és 2011-ben pedig a Papp László Sportaréna színpadára hozták el különleges műsorukat. A banda tízéves kihagyás után (melynek során turnézni továbbra is turnéztak) 2019-ben jelentette meg legutóbbi, név nélküli és sorban hetedik stúdióalbumát, Lindemann pedig éppen egy új botránya miatt szerepel a hírekben: az énekest Oroszországban kihallgatta a rendőrség, miután szólózenekarával az érvényes járványügyi korlátozásokat megszegve lépett volna fel egy fesztiválon. Ugyan a Rammstein elképesztő népszerűségnek örvend az oroszoknál, a hatóságoknak már sokszor meggyűlt velük a baja: az egyik moszkvai koncerten például a zenekar két gitárosa csókolózott egymással, így tüntetve az orosz LMBTQ-ellenes törvény ellen.
