Megismerkedésüket követően „Sztálin legjobb tanítványának” lett a felesége Feodora Fjodorovna Kornyilova, aki úgy élet az ötvenes évek Magyarországán Rákosi asszonyaként, ahogyan szinte senki más. Nem kerülhette el ugyanakkor a kegyvesztettséget: az asszony egykor narancsot osztogatott és kerámiázott, majd maga hordta a vizet és a tűzifát is otthonukba.
Jakutföld távoli, zord vidék. A hárommillió négyzetkilométeres területet északról a Laptyev- és a Kelet-szibériai-tenger, valamint az északi Jeges-tenger határolja, és a mongol és türk népek keveredéséből létrejött jakutok lakják. A Földön itt a legszélsőségesebbek az éghajlati viszonyok: télen mínusz 60 fok alá is süllyedhet a hőmérséklet, nyaranta viszont nem ritka a plusz 35 fok feletti hőmérséklet sem. A tél hosszú, kilenc hónapig tart, a nyár rövid és gyilkos. A szibériai viszonyoknak megfelelően a talaj közel százméteres mélységben állandóan fagyott, az épületek alapjai legalább tizenöt méteres mélységig nyúló cölöpökön nyugszanak.
Egy jakut zenetudós lánya
Innen, az örök fagy birodalmából származott Feodora Fjodorovna Kornyilova, vagy ahogy gyakran becézték: Fenya, aki nem kisebb személyiségnek lett a felesége, mint Rákosi Mátyás. Feodora 1904-ben született a jakutföldi Oljokminszkben, amely a 20. század elején meglehetősen aprócska településnek számított: mindössze 120 házból és 26 jurtából állt, volt viszont egy kórháza (nyolc ággyal), valamint temploma és több iskolája is. Itt élt családjával Fjodor Grigorjevics Kornyilov jakut származású zeneszerző-néprajzkutató, aki elsőként rögzítette és kottázta le a jakut népdalokat. (A 20. század elején minden jakut településen voltak regösök, akik hosszú, 10-15 000 verssorból álló költeményeket adtak elő, éneküket dorombbal kísérve.)
Aktív funkcionárius és katonatiszt-feleség
1918-ban a család a régió fővárosába, Jakutszkba költözött. A 18 éves Fenya aktívan részt vett különböző oktatási-kulturális körök és műhelyek munkájában. Németül tanult, majd Moszkvába ment, ahol hamarosan a Kommunista Ifjúsági Internacionálé aktív funkcionáriusa és a Komintern végrehajtó bizottságának alkalmazottja lett. 1928-ban belépett a Kommunista Pártba. Egyetemi évei alatt ismerkedett meg Andrej Pakhomov katonatiszttel, aki hamarosan feleségül vette. Gyermekük is született, akit egy kínai kommunista tiszteletére Linek neveztek el. De a házasság nem sokáig tartott: még a „nagy honvédő háború” előtt elváltak.
Kölcsönösen megtetszettek egymásnak
Rákosival 1940-ben ismerkedett meg, amikor egy Moszkva melletti szanatóriumban nyaralt. Ebben az időben Feodora Fjodorovna a Szovjetunió Legfelsőbb Bíróságának tagja volt, Rákosi pedig 16 éves börtönbüntetését igyekezett kipihenni. A börtönből szabadult Rákosit lenyűgözte Feodora különleges szépsége, kerek arca, gömbölyded testalkata és sűrű, fekete haja. 1943-ban házasodtak össze, ekkor Fenya 39, Rákosi pedig ötvenéves volt. Rákosi már 1945 elején Magyarországra érkezett, felesége viszont felsőbb pártutasításra egy ideig még Moszkvában maradt. 1945 májusában azonban már ő is Budapesten volt, részt vett Bajcsy-Zsilinszky Endre ünnepélyes újratemetésén.
Orvosi szabotázs?
Feodora a személyi kultusz éveiben minden további nélkül támogatta férjét, részt vett a magyarországi szovjet nagykövetség munkájában, és a Magyar–Szovjet Művelődési Tanács elnökének választották. A Magyar Nők Országos Szövetségének díszelnöke is ő volt. Nem születtek közös gyermekeik, pedig megvizsgáltatták magukat a korszak elismert szakembereivel. Feodora ezt állítólag a magyar orvosok szabotázsának tartotta.
Kaviár, libamáj, drága ruhák
1948-ban beiratkozott az Iparművészeti Főiskola keramikus szakára, közben fáradhatatlanul próbálta elsajátítani a magyar nyelvet. 1949-ben férjével egy Istenhegyi úti villába költöztek, itt fogadta magyartanárait és barátait, többek között Kovács Margit keramikusművészt. Kornyilova megszerette a luxust, ami „Sztálin legjobb tanítványa” mellett kijárt neki: gyakran evett kaviárt és libamájat, drága szövetekből varratott magának ruhákat.
Csípje meg a kakas!
Hajdani évfolyamtársai így emlékeztek vissza rá 2004-ben: „Ha hallott egy érdekesebb kifejezést – mondjuk: Csípje meg a kakas! –, egész nap hajtogatta. Olvasgatta klasszikusainkat, és ha valamit nem értett, tőlünk kérdezgetett. Minden reggel fekete kocsival érkezett, amely beállt az udvarra, és a fegyveres kísérő, illetve a sofőr egy időre bejött az órákra, a vécére is elkísérték.” Mások azt idézték fel, amikor Rákosiné elvitte őket kirándulni, vagy népi iparművészeket látogattak meg vidéken, egy elemózsiás kosárral a Chrysler hátsó ülésén. „Sosem politizált, hacsak azt nem lehet annak nevezni, hogy amikor kellemetlen lett neki, hogy egyedül ő tízóraizik, megkínált bennünket, majd kezdte ruháskosárban hordani a szendvicset, termoszban a kávét vagy a teát, sőt a narancsot is. Mondjuk, három szemet, amiből fejenként két-három gerezd jutott. Néhányszor azzal állított be: az uram volt vadászni! – és akkor kaptuk a vadhúsból készített szalámit. Kérdezgetett bennünket a menzáról, s addig mondogatta, hogy egyszer eljön, amíg tényleg megtette, kellő előkészítéssel. Ebből az alkalomból egy apró sült csirke felét kapta mindenki” – emlékezett vissza az időszakra Garányi József és Staindl Katalin.
A közös munkaasztal veszélyei
1951-ben összeesküvéssel vádolták meg a Rákosinéval egy asztalnál dolgozó diákokat, mivel ketten közülük disszidáltak. A letartóztatottak két hetet töltöttek az ÁVH fogságában, ahol azzal vádolták őket, hogy megpróbálták megmérgezni az elvtársnőt. A vád alól tisztázták magukat az évfolyamtársak, de a bőrkabátos testőrök a későbbiekben nem engedték, hogy közelebbi barátságba kerüljön velük – mint ahogy azt sem, hogy villájukba modelleket fogadjon, akiket lefesthetne. Így vagy a háztartási alkalmazottait örökítette meg, vagy elkísérte Rákosit vadászni, és lefestette a vadakat. Fia, Li (vagy ahogyan szólították: Ljova) időközben felnőtt. Feleségével néha meglátogatták Feodorát, magukkal hozva unokáját is.
82 ezer rubel évente
1956 júliusában Rákosit lemondatták. Feleségével együtt a Szovjetunióba menekült, ahonnan nem is tért vissza – bár többször próbálkozott hazatérni, Hruscsov és Kádár nem adták meg számára az engedélyt. Először Krasznodarban éltek, egy ingyenesen a rendelkezésükre bocsátott, ötszobás lakásban. Még házvezetőnőjük is volt. Ingyenesen étkeztek, Rákosi havi kétezer rubeles apanázsban részesült, nyárra pedig a Fekete-tenger partján, Gelendzsikben biztosítottak nyaralót a számára. (Az SZKP Központi Bizottságának Ügyosztálya szerint Rákosi fenntartása évente 82 ezer rubelbe került a pártnak.) Feodora először a krasznodari ügyészségen dolgozott, majd 1958 decemberétől öregségi nyugdíjat kapott.
Tűzifát és vizet hordott
1962-ben Rákosit kizárták az MSZMP-ből, és a Szovjetunióban is kegyvesztett lett: feleségével együtt egy kirgiz kisvárosba, Tokmakba kellett költöznie.
Feodora régi ismerőseinek levélben panaszkodott arról, hogy nehéz a száműzetés: tűzifát kell hasogatni és vízért járni.
Innen 1967-ben térhettek vissza a gorkiji (ma: Nyizsnyij-Novgorod) Arzamaszba. Felesége követte mindenhova, egy bukott politikus özvegyeként maga is elutasításban részesült, amikor időskorukra és betegségeikre hivatkozva megpróbált jobb körülményeket kieszközölni maguknak. 1970 novemberében Rákosi súlyosan megbetegedett, a gorkiji regionális kórházba került. A moszkvai vezetés ekkor egy elismert professzort küldött Gorkijba, de hiába: 1971. február 5-én, 79 éves korában Rákosi meghalt. Holttestét Moszkvában elhamvasztották, hamvait egy állambiztonsági tiszt titokban Magyarországra szállította, búcsúztatása szűk családi körben történt. A magyar diktátort jakut felesége csaknem tíz évvel élte túl, 1980-ban halt meg. A moszkvai Kuntsevo temetőben helyezték örök nyugalomra.
Sztálin első feleségének sorsa is nehéz volt, bármennyire is szerette a diktátort.
