Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A házasság intézménye, jelentősége számos változáson ment az elmúlt évszázadokban, és igen eltérő tradíciók jellemzőek rá attól függően, hogy az ember melyik országban él, milyen vallású, esetleg éppen ateista-e.
A lényege azonban az, hogy az érzelmi kötelék hivatalossá tételén túl gazdasági közösséget is jelent: mindkét szempont fontos jelen történetünkben, ugyanis a posztumusz házasság nem valami furcsa, középkori hóbort, sokkal inkább egy olyan jogi intézmény, ami lelkileg megnyugvást, gazdasági szempontból stabilitást is jelenthetett az özvegy számára.
A posztumusz házasság története
Franciaország a gazdag kultúrájáról, gyönyörű vidékeiről és az egyedülálló konyhájáról ismert, ugyanakkor sokan a romantikával is azonosítják. Hogy mennyire találja valaki romantikusnak azt, hogy hozzá lehet menni egy halott személyhez, azt az olvasóra bízzuk, ám látni fogjuk, hogy ez a különös jogi intézmény valójában humánus.
A posztumusz házasság intézményének története a napóleoni időkre nyúlik vissza, amikor férfiak ezrei haltak meg a háborúban, de a nőknek muszáj volt valahogy biztosítani a saját és gyermekeik jövőjét. Később, ugyanezen okokból kifolyólag, az első világháború után is megnövekedett a posztumusz házasságok száma. A törvény, amely a posztumusz házasságot szabályozza, 1959-ben nyerte el mai formáját, a francia polgári törvénykönyv része.
Szomorú apropója volt, hogy pont abban az évben emelkedett törvényi erőre a szokásjog: Dél-Franciaországban, Fréjus városában átszakadt egy gát, a katasztrófa pedig 420 ember halálát okozta.
Az áldozatok közt volt egy férfi, André Capra, aki már eljegyezte várandós párját. A nő annyira össze volt törve, hogy írt az akkori elnöknek, Charles de Gaulle-nak, hogy engedélyezze a házasságot, így a gyermek házasságban születhetne.
Jóval később, 2017. április 20-án egy rendőr fegyveres támadás következtében elhunyt, amikor egy terrorista tüzet nyitott a Champs Elysées-n. Párjával egy hónappal későbbre tervezték az esküvőt. Az akkori francia elnök, Francois Hollande és Párizs polgármestere engedélyezték a házasságot. Ilyen esetekben a házassági anyakönyvi kivonat egy nappal korábbi keltezésű, mint ahogy az illető meghalt.
A posztumusz házasságot kérvényezni kell
Azt azért ne gondoljuk, hogy olyan egyszerű hozzámenni egy elhunyt személyhez: a francia elnöknek személyesen kell engedélyeznie a házasságot és bizonyos feltételeknek meg kell felelni. Az egyik legfontosabb az, hogy bizonyítani kell, a pár a halál bekövetkezte előtt össze akart házasodni, vagyis bejelentették az eljegyzést, vagy már megkezdődtek az előkészületek az esküvőre. Egy másik fontos szempont az, hogy a haláleset valamilyen természeti katasztrófa, háború vagy terrorcselekmény következménye.
A másik fontos követelmény, hogy ezt a törvény adta lehetőséget nem lehet arra használni, hogy valaki anyagi előnyt szerezzen általa, ugyanakkor az élő házastárs megkaphatja az özvegyi nyugdíjat és az életbiztosítás összegét is, hogyha az elhunyt korábban úgy rendelkezett.
Ha már házasság, írtunk arról is, hogy az mitől működik igazán jól – itt elolvashatod.
