Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Pészah ünnepe, a zsidó ünnepek közül a három zarándokünnep vagy aratási ünnep egyike. A szabadság ünnepének is nevezik, amely a zsidó rabszolgák Egyiptomból történt megváltására utal. Egyben a tavasz ünnepe is, a Szentélyben ekkor ajánlják föl az új árpát (ómer). A köznyelvben a macesz ünnepeként is találkozhatunk vele, de hívják zsidó húsvétnak is.
De mindezeken kívül a pészahot nevezik elkerülési ünnepnek is: amikor ugyanis Isten tíz csapással büntette Egyiptom népét, a tizedik csapás az elsőszülöttek halála volt, de a zsidók házait – melyek vérrel voltak megjelölve – elkerülte a halál angyala. A pészahot megelőző napon ezért az elsőszülött fiúk hálából böjtöt tartanak.
Bár a keresztény húsvét és a zsidó húsvét gyökere közös, szimbólumrendszerük, szokáscselekvéseik nagyon eltérők. Az ünnep egyik legfontosabb eleme, hogy a zsidó ünnep időtartama alatt nem szabad kovászos kenyeret fogyasztani.
Szerzőnkről
Czingel Szilvia szabadúszó író, kultúrantropológus, évekig volt a Centropa Alapítvány munkatársa. Két könyve, a vallásnéprajzi témájú Ünnepek és hétköznapok és az oral history módszerével készült Szakácskönyv a túlélésért után nemrégiben jelent meg új könyve, A női test alakváltozatai 1880–1945. Tudását és tapasztalatát a hétköznapokra adaptálta, így jelenleg storytelling kurzusokat, városi sétákat és walking coachingot tart.
Hámecolás
Egy nappal az ünnep kezdete előtt el kell távolítani az otthonokból minden élesztőmorzsát – ez a hámecolás. Az ünnep előtti estén a család tagjai a lakásban megbúvó kovászmorzsák keresésére indulnak. Annak érdekében, hogy a keresés előtt elmondott áldás ne legyen hiábavaló, a különböző szobákban tíz darab gondosan bebugyolált kenyérmorzsát rejtenek el.
A vallásos zsidók a hagyomány szerint a hámecot tollseprűvel fakanálra seprik, a fakanalat vászonnal fedik be, és másnap elégetik. Egy holokauszttúlélő visszaemlékezését idézzük: „Amire már én magam is emlékszem a peszáchi készülődésekből, hogy mindig volt nagytakarítás, úgy, hogy az egész lakást, mintha festettünk volna, rendeztük. Kipakoltunk az udvarba minden bútort, minden fiókot ki kellett súrolni, minden sarkot, hogy ne maradjon hámec, ne maradjon kenyérmorzsa sehol. A szalmazsákokat újratöltöttük.”
A hámecolásról így ír Ágai Adolf 1862-ben, a Magyar Izraelita című hetilapban: „Otthon fenekestől van fölforgatva a házirend. A surolás, meszelés, kaserolás, csiszolás véget hosszát nem éri. A régi edény fölvándorol a padlásra.”
Érdekes és gyakran emlegetett szokás volt, amikor a házban lévő hámecos termékeket jelképesen vagy a szó szoros értelmében eladták egy nem zsidónak, pészah után pedig visszakapták vagy visszavásárolhatták. Bevett gyakorlat volt, hogy a családok lemondtak a meg nem talált kovászdarabkák tulajdonjogáról, illetve eladták a hámecot, amiről szabályos adásvételi szerződést kötöttek.
Kikóserolás
A pészahkor használt edényekre vonatkozó rituális szabályok miatt vagy külön, csak pészahkor használt edényekben főztek és tálaltak, vagy a máskor is használt edényfélét tették alkalmassá pészahi használatra, azaz „kikóserolták” őket. Ez különféleképpen történt: azokat az eszközöket, amelyek közvetlen érintkezésben vannak a tűzzel, alapos tisztítás után láng fölött minden oldalról kiégették.
A fémedényeket és -eszközöket bugyborékoló, forrásban lévő vízzel mosták ki, a forrázást nem álló üvegféléket három napon át áztatták naponta cserélt langyos vízben, hogy a hámecot, vagyis a kovászos ételt eltávolítsák belőlük. A pészahi edényeket megkülönböztetett figyelemmel mosták el. Az újonnan vásárolt edényeket rituális fürdőben (mikvében) merítették meg.
Szédereste
A nyolcnapos ünnep alatt pészah első két estéjén tartják a széderesti szertartást, amely családi szédervacsorával kezdődik. (A Jézus és tanítványai által elköltött utolsó vacsora, amelyre nagycsütörtökön emlékeznek a keresztény templomokban, egy zsidó hagyomány szerinti szédervacsora volt.) A széderestén családi körben vagy meghívott vendégek társaságában a hagyomány által előírt ételeket és italokat fogyasztanak meghatározott sorrendben, miközben fölidézik az egyiptomi kivonulás történetét. Az előírt ételek szimbolikus vallási jelentéssel bírnak.
A szédereste rendjét, dramaturgiáját, az ételekre és italokra mondott áldásokat, a fogyasztott ennivalók szimbolikus jelentését, valamint a kivonulás történetéhez kapcsolódó bibliai és rabbinikus történeteket és magyarázatokat a Hágádá rögzíti. Széderestén a pészahi vacsora során recitált liturgiát tartalmazza a Hágádá szövege, amelyet gyakran bőségesen illusztráltak. Ez főként az Exodusról szóló bibliai részekből, dicsérő zsoltárokból, rabbinikus prédikációkból, himnuszokból és gyermekdalokból áll. Utasításokat tartalmaz a macesz és a máror (keserűfű) rituális elfogyasztásával kapcsolatban, közli a négy pohár bor elfogyasztásának szabályait, megtalálható benne a család legfiatalabb tagjai által föltett négy kérdés arra vonatkozóan, miben különbözik ez az éjszaka a többitől.
A Hágádá célja, hogy minden család elmondhassa az egyiptomi szabadulás történetét. Egyébként bibliai előírás, hogy az egyiptomi kivonulás történetét el kell mondani az újabb nemzedékeknek. A szédereste leglényegesebb célja a szabadulásra való emlékezés és a kivonulás történetének elmesélése, megtanítása és továbbadása a következő nemzedéknek. A széderestét rendszerint a családfő, de mindenképpen férfi vezényelte le.
A szédereste központi tárgya a szédertál, amelyen a következő ételek találhatók:
Zeruá: kicsiny, égetett, fogyasztásra alkalmatlanná tett húsdarab, amely a Szentély égő áldozatát jelképezi.
Máror (keserűfű): többnyire torma vagy cikória, amely az egyiptomi szolgaság keserűségére utal.
Chazeret (saláta, friss zöldség): a megújulás, újrakezdés, szabadulás szimbóluma.
Karpasz (többnyire egész, főtt burgonya, de van, ahol petrezselyem vagy más zöldség sós vízbe mártva): a fogság könnyeire utal.
Tojás: egyrészt a gyász szimbóluma (a Szentély lerombolására emlékeztet), másrészt viszont az idő körforgásáé és az újrakezdésé.
Hároszet (az askenázi zsidók malternak is nevezik): dió, alma, méz és bor édes keverékéből készült massza, amely az egyiptomi fogság kényszermunkájára, az építkezésre emlékeztet.
Macesz (héberül maca, magyarul pászka, kovásztalan kenyér): amely a kivonulás előestéjén az útra készített keletlen kenyeret jelképezi.
A szédereste során négy pohár bort fogyasztanak, a rájuk mondott áldások tagolják a szédereste rendjét. Az asztalon található még Élijahu (Illés próféta) serlege. A széderestén szerepet kap Illés próféta is. Általában neki is kitesznek az asztalra egy borral teli poharat, és nyitva hagyják az ajtót, hogy ha eljönne, be tudjon jönni. Amikor a gyerekek az ajtó felé pillantanak, az egyik felnőtt egy kis bort önt ki Illés poharából, így akarja meggyőzni a gyerekeket arról, hogy Illés, bár nem volt látható, már ott járt, és ivott a borból.
Afikómen
A gyerekek nagyon élvezik az afikómen keresését. Az afikómen egy darab kovásztalan kenyér, melyet pészah ünnepén a széder utolsó fogásaként fogyasztanak. Szokássá vált, hogy a családfő elrejtette az afikóment a gyerekek elől, akik megpróbálták elcsenni tőle, és csak akkor adták vissza, ha apjuk ajándékot ígért érte. Éjfél előtt fogyasztották el, ezért a keresésnek is még éjfél előtt be kell fejeződnie.
