A harmincas évek magyar filmjeinek csillaga, Perczel Zita idősen, nagymamaként tért vissza Budapestre. Kalandos életében országok és szerelmek, sikerek és mélypontok váltották egymást.
„Kisasszony, maga nagyon szépen sír” – mondta a szigorú felvételiztető bizottság egyik tagja, Góth Sándor a lámpalázas kislánynak, aki alig ejtette ki a száján a választott vers szerzőjét és címét, máris könnyekre fakadt. A 14 éves Perczel Zita Kiss József Tüzek című versét választotta, amit előtte hónapokig gyakorolt egy olasz származású színésszel, D´Arrigo Kornéllal. Az elszegényedett úri Perczel család utolsó birtokát adta el, hogy lányuk megfelelő eleganciával jelenjen meg a Színiakadémián. Annak ellenére, hogy belesült a versbe, felvették; igaz, ebben talán az is közrejátszott, hogy apja együtt járt a Ludovikára Gömbös Gyulával.
Perczel Zitának szülővárosához, Szandaszőlőshöz fűződtek kellemes gyerekkori emlékei is, memoárjában azonban azt írta, hogy „borzalmas volt” a gyerekkora. Amikor pedig tudomást szerzett arról, hogy taníttatásának ára a szandaszőlősi kisbirtok eladása volt, így fogalmazott: „Mama eladta Szandaszőlőst. Azóta is utálom a szép ruhákat, az önfeláldozást, az ajándékokat, a karácsonyt.”
Egy cédula a küszöb alatt
1932-ben indult osztályában többek között Gobbi Hildával, Básti Lajossal, Móricz Lilivel járt egy osztályba. Nyaranta a Gellért hullámfürdőjében lazított, itt figyelt fel rá Jób Dániel, a Vígszínház főigazgatója, és szerepet ajánlott neki. Még színinövendék volt, amikor átszerződött a Nemzeti Színházba, és új szomszédjuk, egy fogorvos, aki filmzenék komponálásával is foglalkozott, egyik nap egy cédulát csúsztatott a küszöb alá. Ebben felajánlotta a csinos, 16 éves színésznőnek Az új rokon című filmben való szereplés lehetőségét. 1934-et írtunk ekkor, a Gaál Béla rendezte film kasszasiker lett, Perczel Zita pedig, követve az akkori (és lényegében azóta is változatlan) hollywoodi divatot, nádszálkarcsúra koplaltatta magát, még a fűző viselésétől sem riadt vissza. 1934-ben kezdték játszani a nagy sikerű Meseautó című filmet is, amelyben a gépírólányt alakította, és nők százai kezdték utánozni ruházatát és hajviseletét, miközben a férfiak szerelmes levelekkel bombázták. Az elegáns megjelenésű, kellemes hangú színésznő a harmincas évek végének egyik nőideálja lett.
Orosz emigránsok között Párizsban
Ekkor már szerelmes: választottja a nála 16 évvel idősebb Tímár József, aki szintén a Nemzeti Színház tagja. A színésznő azonban hamarosan felmond a Nemzetinél, és szétválnak útjaik. A Vígszínházba szerződött ezután, de unatkozó úrilányokat kellett játszania. Ismét szerelembe esik, mégpedig első három filmszerepének rendezőjével, a nála 25 évvel idősebb, nős Gaál Bélával. „Bohém volt, öreg volt, kártyás volt”, mondta róla később, és szülei is ellenezték a kapcsolatot, kivált azután, hogy a rendező felesége megmérgezte magát, miután fény derült a Perczel Zitával való viszonyra. Zitát Párizsba küldték, aki ott megismerkedett egy jómódú, orosz emigránssal, Alexis Granowskyval. Dúl a szerelem, jönnek-mennek a levelek és a rózsacsokrok Budapest és Párizs között, de Alexis egy idő után mintha megváltozna, állandóan fáradt. Már a házasságot tervezik, amikor Alexis 1937-ben, ismeretségük nyolcadik hónapjában tüdőrákban meghal.
„Ezt az álmot keresem azóta is”
„Ha csak nemi betegségeket kapna el az ember, jó lenne: többségükben könnyen gyógyíthatóak” – vallotta később. „Szerelmese karjaiban sokkal súlyosabb dolgokat kap el az ember: szerelmese hibáit, erényeit, vágyait és így tovább. (…) Az egyetlen kellemetlenség, hogy a szerelmem nem volt beszámítható, a halál felé ment, már szabad volt, és amit átadott nekem, nem létező volt, csak egy álom volt, és én ezt az álmot keresem azóta is. Nem csoda, hogy nem találtam meg” – állapította meg. Úgy döntött, ismét Párizsba megy.
„Egy halottba szerelmesnek lenni”
Csak rövid időre akarta elhagyni az országot, de közel hatvan év lett belőle. Színpadi szerepeiben sikeres volt, megismerkedett a művészvilág kiválóságaival, és az orosz emigráns közösség is befogadta. Itt ismét megismerkedett valakivel, egy Lukacsevics nevű orosz filmproducerrel, aki valószínűleg halott szerelmére, Alexisre emlékeztette, akivel időnként még beszélgetett magában. „Tulajdonképpen egy halottba szerelmesnek lenni kitűnő dolog. Egy halottat mindenhová magával vihet az ember, még egy másik szerelmese karjaiba is” – magyarázta meg magának a dolgot, miközben Marcel Karsenty producer is csapja neki a szelet. Olyannyira, hogy Zita hozzámegy feleségül, majd elkíséri egy dél-amerikai turnéra. A szerelem nem bizonyul tartósnak: hamarosan ismét az orosz kolóniában, Lukacsevics mellett találja magát. 1940-ben Lukacseviccsel elhagyja Franciaországot, a közelgő német veszély elől menekülve New Yorkba emigrálnak. Itt születik meg fia, Alexander, s amikor Marcel Karsentyvel való házasságát felbontják, összeházasodik Lukacseviccsel.
Mélypont Hollywoodban
Hamarosan Hollywoodba költöztek, de a színésznőt nem bombázták szerepajánlatokkal. Ellenkezőleg: háziasszony, feleség és anya, és férje ezt is várta el tőle. Magányos sétái közben Alexisszel beszélgetett, mígnem egyszer csak megjelent egy bizonyos Boris Ingster forgatókönyvíró, akiről kiderült: ő Alexis öccse. Perczel Zita ismét válik, és feleségül megy Ingsterhez (akinek ez a harmadik házassága), de új házassága sem hozza meg számára a remélt boldogságot. Lukacsevics detektívekkel figyeltette. Két lányuk születik, de depressziós lesz, nehezére esik koncentrálni: elfelejti elhozni a fiát az iskolából, sőt, a hivatalban a saját nevét is. Mindeközben egyre fogy, már csak 40 kilót nyom, de férje fejében nem szólal meg a vészcsengő: azt hiszi, felesége csak fogyókúrázik.
Ismét Európában
Perczel Zita végül egy baráti házaspár támogatásával jutott el egy pszichiáterhez, akinek köszönhetően kilábalt depressziójából, és visszatért lányaival együtt Európába. Párizsban maradtak, ahol ismét színpadra léphetett, és 1954-ben elvált Ingstertől, kivitette magához idős szüleit, majd ismét tragédia érte: szerelme, Lukács Mihály öngyilkos lett, majd szülei is meghaltak. Évekig pszichoanalízisbe járt, majd 1963-ban lányait követve ismét költözködött: először Madridba, majd Rómába ment. Római otthonának falai között sok magyar művész megfordult: Amerigo Tot szobrász, Huszárik Zoltán filmrendező vagy Hubay Miklós drámaíró.
Perczel Zita hazatért
A hetvenes években, túl a hetvenedik életévén ismét Magyarországra költözik, Mészáros Márta Örökség című filmjében játszik, majd András Ferenc Dögkeselyű című filmjében Temessy Hédi mellett kap főszerepet. A színház is újra felfedezte az idős korában is elegáns színésznőt: a Budapesti Kamaraszínházban és a kecskeméti Katona József Színházban is játszott – Csiky Gergely A nagymama című darabja úgyszólván a jutalomjátéka volt. 1995-ben átvette gyémántdiplomáját a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, a televízió is sokszor megkereste, portréfilmek készültek róla. 1996-ban halt meg, Budapesten – ahogy mindig is szerette volna.
