A legenda szerint ma is a környéken kísért szellemként a fiatal színésznő, aki az 1930-as években levetette magát a Hollywood felirat H betűjéről: a kilátástalanságból és depresszióból a halálba menekülő Peg Entwistle története ma is az Álomgyár egyik legszomorúbb tragédiája.
A nehéz sorsú színésznő, akinek szellemével állítólag évente többtucatnyi kiránduló találkozik a híres felirat környékén, 1908-ban Walesben látta meg a napvilágot Millicent Lilian Entwistle néven: gyerekkora nem volt különösebben boldog, szülei korán elváltak (egyes források szerint édesanyja elhunyt), majd édesapjával, mostohaanyjával és fiútestvéreivel az Egyesült Államokba emigrált. A család New Yorkban telepedett le, ahol Millicent színésznői álmokat dédelgetett, azonban már kamaszként tragédiák sorozata árnyékolta be az életét: 1921-ben mostohaanyja, egy évvel később pedig édesapja is elhunyt – a családfőt egy részeg motoros gázolta el véletlenül –, ezt követően a két fiú Ohióba, nagybátyjuk gyámsága alá került, a lány azonban a nagyvárosban maradt.
Bántalmazó kapcsolat, depresszió, hollywoodi kudarc
A tragédiák dacára Millicent színpadi karrierje szépen ívelt felfelé, 17 évesen már több Broadway-darabban, köztük Ibsen Vadkacsájában játszott fontosabb szerepeket, alakítása még a fiatal Bette Davist is elbűvölte, aki elhatározta, egy nap olyan csodás színésznő lesz, mint Peg Entwistle. Az ifjú színészcsillag hamarosan hozzáment egyik kollégájához, a nála tíz évvel idősebb Robert Keithhez, aki elfelejtette megemlíteni neki, hogy korábban már házas volt, egy hatéves kisfiú édesapja, és súlyos tartásdíj-elmaradásai vannak az exneje irányában.
Az alkoholizmussal küzdő Keith rendszeresen verte, testileg-lelkileg megalázta Peget, miközben a lány fizetéséből igyekezett kiegyenlíteni a tartozásait és elkerülni a börtönt – a szörnyűséges kapcsolat két évig tartott, 1929 májusában a bíróság helybenhagyta a becsapott, meggyötört Peg válási kérelmét. A színésznő karrierje egy ideig még rendben futott – a neves New York-i Színházi Társaság szerződéses tagjaként országszerte turnézott különböző darabokkal –, a gazdasági világválság azonban a színházi szakmát is súlyosan leamortizálta, így idővel egyre nehezebben talált magának munkát.
Elkeseredésében Entwistle a nyugati partra utazott, hogy Hollywoodban, illetve a Los Angeles-i színházi szcénában próbáljon szerencsét: 1932 tavaszán szerepet kapott egy darabban, mely néhány előadás után befuccsolt, az RKO filmstúdiónál viszont sikerült több filmre szóló szerződéshez jutnia. Az első – és végül egyetlen – ezek közül a Tizenhárom nő (korabeli magyar címfordításban Félvérű bestia) című misztikus horror volt, mely az előzetes vetítések során annyira rossz kritikát kapott, hogy a stúdió elhalasztotta a lakossági bemutatót és teljesen újravágatta az alkotást.
Entwistle nem csupán kikerült a végtermékből – az új változatban mindössze 15 másodpercre redukálták a szerepét –, az RKO szerződést bontott vele, ami teljes kilátástalanságba sodorta az akkor már régóta súlyos depresszióval küzdő fiatal színésznőt. A film bemutatójának estéjén, szeptember 16-án Peg komolyan felöntött a garatra, majd azt mondta nagybátyjának – akinek lakásában akkoriban élt –, hogy lesétál a Beachwood Drive-ra, ahol néhány barátjával találkozik. Az ittas és komoly lelki válságba került színésznő valóban a hollywoodi dombokhoz vezető Beachwood Drive felé vette az irányt, azonban teljesen más céllal: úgy döntött, örökre búcsút vesz az Angyalok városától.
Állítólag máig a környéket járja az öngyilkos színésznő szelleme
Felmászott az 1926 óta a Hollywood (akkoriban még Hollywoodland) feliratnak otthont adó Mount Lee csúcsára, kibújt fekete selyemkabátjából, melyet ridiküljével együtt gondosan a földre helyezett, majd egy, a felirat világításáért felelős villanyszerelők által használt létrán feljutott a 14 méter magas kezdőbetűre, mászás közben elveszítve az egyik cipőjét. A magasban állva utoljára búcsút mondott az alant elterülő város fényeinek, majd a mélybe vetette magát – valószínűleg azonnal szörnyethalt az zuhanástól. A 24 éves színésznő holttestét két nappal később találta meg egy környéken túrázó nő, aki Peg kabátját és táskáját is meglelte, utóbbiban egy rövid búcsúlevéllel: „Gyáva vagyok. Bocsánat mindenért. Ezt sokkal korábban meg kellett volna tennem, akkor rengeteg szenvedéstől kímélek meg mindenkit. P. E.”
A búcsúlevelet közzétette a Los Angeles Times, abban a reményben, hogy valaki azonosítani tudja a rejtélyes öngyilkos lányt: Peg nagybátyja valóban felismerte a színésznő kézírását, és a hullaházban igazolta a holttest személyazonosságát. Az eset óriási sajtóvisszhangot kapott, a tragikus sorsú színésznő Los Angeles-i temetésén tömegek jelentek meg – később Entwistle hamvait az ohiói Glendale-be szállították, és a lány édesapjával közös sírban helyezték örök nyugalomra.
Az ügyet még szomorúbbá teszi, hogy néhány nappal Peg öngyilkossága után levél érkezett nagybátyja címére, melyben egy neves Beverly Hills-i színház és színitanoda főszerepet ajánlott neki új darabjában – a sors pikantériája, hogy a szerep szerint öngyilkosságot kellett volna eljátszania a színpadon.
Máig Peg Entwistle az egyetlen személy, aki a – napjainkban már riasztórendszerrel védett – Hollywood feliratról leugorva vetett véget életének, nem véletlen, hogy alakja rengeteg helyi legendát szült: többen arról számoltak be, hogy egy rejtélyes, ’30-as évekbeli ruhákba öltözött női kísértetalakot láttak az éjszaka sötétjében a felirat környékén, mások váltig állítják, olykor elegáns parfüm szagát érezni a Beachwood kanyon és a közeli Griffith Park levegőjében. 2014 szeptemberében, a tragédia nyolcvanadik évfordulóján mintegy száz ember gyűlt össze egy közeli parkolóban, ahol vacsora és ital társaságában ünnepélyesen végignézték a Tizenhárom nőt – a szervezők az eseményből származó bevételeket a színésznő emlékére egy öngyilkosság-megelőzéssel foglalkozó alapítványnak adományozták.
