Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
A katolikus egyház egyik legrégibb temploma a Lateráni Keresztelő Szent János-főszékesegyház, amely évszázadokon keresztül a pápa székhelye is volt. A pápai trónon kívül számos jelképet és ereklyét helyeztek itt el az idők során.
„A Város és a Földkerekség minden templomának anyja és feje” – hirdeti a lateráni bazilika homlokzatán a felirat. A székesegyház az egyik első katolikus templom, így talán nem is annyira meglepő, hogy szinte átitatja a történelem. A 324-ben felszentelt épületnek még magyar vonatkozása is akad.
Erődből lett bazilika
A bazilika épületének története azonban még a 4. századnál is korábbra nyúlik vissza. Septimius Severus császár idején ugyanis itt építették föl a császári lovas testőrség erődjét, amelyet azonban Nagy Konstantin trónra kerülése után leromboltatott. Az erőd maradványai pont a bazilika főhajója alatt helyezkednek el. A terület később egy előkelő család, a Lateranusok kezébe került, ám Plautius Lateranus consuljelöltet Néró császárellenes összeesküvéssel vádolta meg, ami miatt minden vagyonát elkobozták, majd kivégezték. A palota így a császár kezébe került, és ez így is maradt egészen Nagy Konstantin idejéig.
Amikor a legenda szerint az első keresztény császár kiadta 313-ban a milánói ediktumot, amely engedélyezte a birodalomban a szabad vallásgyakorlást, és így megszüntette a keresztényüldözéseket, Konstantin Miltiadész pápának adományozta a birtokot. A palotát átalakították és kibővítették:
így született meg Róma első bazilikája, a pápa székhelye.
Többször újjá kellett építeni
A bazilika eredeti struktúrája alapvetően követte a pogány templomokét – ez persze nem is csoda, hiszen ugyanazok az építészek dolgoztak rajta. A bejáratot azonban a római szokással ellentétben nem a hosszanti, hanem a rövidebb oldalra tették át, hogy a belépők azonnal az oltárral és a központi apszissal találják szembe magukat. Az oltár pedig nem az épületen kívül kapott helyet, mint korábban, hanem az épület belsejében.
Mindez mai szemmel nézve magától értetődőnek tűnik, ám a 4. században komoly újdonságnak számított.
Az üldözésektől frissen megszabadított egyház nem fukarkodott a pápai székhely kialakításakor. Olyan rengeteg adomány gyűlt össze a templom feldíszítésére a felszentelését követő nagyjából száz évben, hogy az épület akkoriban „arany bazilika” néven híresült el. Sajnos azonban Róma falain kívül helyezkedett el, ezért meglehetősen kiszolgáltatott volt a támadásoknak: 408-ban és 455-ben is kifosztották.
A bazilikát később sem kímélték a történelem viharai. Miután I. Leó, majd I. Adorján pápa is felújította, 896-ban egy földrengésben majdnem teljesen elpusztult. Korabeli források így írták le a pusztítás mértékét:
„az oltártól egészen az ajtókig összeomlott”.
Az újjáépítéssel megbízott építészeknek még az is komoly kihívást jelentett, hogy megtalálják a régi falak vonalát. Ennek ellenére a III. Szergiusz pápa által megrendelt új épület nagyrészt követte az előző bazilika felépítését.
Máig itt van a pápai trón
A lateráni bazilika az avignoni fogság 67 éve alatt ismét kétségbeejtő állapotba került: 1308-ban és 1360-ban is jelentős részét tűzvész pusztította el. Noha a pápa mindkét alkalommal küldött pénzt Avignonból a károk kijavítására, a székesegyház ebben az időszakban sokat veszített korábbi fényéből. Olyannyira, hogy
amikor XI. Gergely visszatért Rómába, már nem a bazilikát választotta székhelyének.
A templomot végül csak V. Szixtusz idején újították föl teljesen – a pápa kedvenc építészét, Domenico Fontanát bízta meg a feladattal, aki szinte teljesen lebontotta a régi templomot, és újat épített föl. A belső tér mai formáját X. Ince alatt nyerte el – a barokk mester, Francesco Borromini 1650-ben teljesen kora képére alakította azt át.
A bazilikát eredetileg a Legszentebb Megváltó tiszteletére szentelte fel 324-ben I. Szilveszter pápa, ám az idők során többen is védőszentjévé váltak: a 9. században Keresztelő Szent János, a 12. században pedig Szent János apostol – ezért szokták Szent János-bazilikának is hívni.
Noha az avignoni fogság vége, vagyis 1377 óta nem a lateráni bazilika az egyházfők székhelye, megválasztása után minden pápa felkeresi, és jelképesen elfoglalja az itt található pápai trónt. Jelentősége megkérdőjelezhetetlen: a bazilika Római egyházmegye székesegyháza, Róma püspökének, vagyis a pápának a címtemploma. Felszentelése óta keresett zarándokhely, sokáig itt helyezték el a Szent lépcsőt, amelyet a legenda szerint Nagy Konstantin anyja, Szent Ilona hozatott Rómába 326 körül.
A katolikus hagyomány úgy tartja, ezen a 28 lépcsőn ment fel Jézus Pilátushoz, mielőtt elítélte volna a nép.
Az apszis díszítése bibliai képeket idéz
Nem ez az egyetlen ereklye, amely a templomban kapott helyet: a 14. században V. Orbán pápa a főoltár fölötti cibóriumban helyezte el Szent Péter és Pál apostol koponyáját, a főoltárba foglalt faoltár pedig az „apostololtár” maradványa – a hagyomány szerint ezen maga Szent Péter is misézett.
A neoklasszicista homlokzat mellett, amelyen a fent említett felirat is látható, a barokk templombelső is sok érdekességet tartogat a látogató számára. A főhajó hatalmas oszlopai között kialakított fülkékben 12 óriási szobor található, amelyek a 12 apostolt ábrázolják. Az alkotásokat 7 különböző barokk művész készítette. A csodálatos kazettás mennyezet Giacomo della Porta munkája, amelyet állítólag Michelangelo tervei alapján készített. A templom szimbolikával legátitatottabb része kétségtelenül az apszis. Az itt található mozaikon egymást érik a jelképek: a felül látható Jézus-portré alatt – a legenda szerint a Megváltó arca csodálatos módon egyszer csak magától feltűnt a szentélyben – egy díszes kereszt, mellette apostolok, valamint egy-egy kisebb alak, akik később csatlakoztak a tanítványokhoz: Assisi Szent Ferenc és Páduai Szent Antal.
A kereszt tövében négy forrás fakad, a Teremtés könyvében leírtaknak megfelelően: „Folyóvíz jött ki Édenből, hogy öntözze a kertet, utána pedig négy ágra szakadt.” Hasonlóan szimbolikus a forrásból ivó két szarvas is, megidézve a Zsoltárok könyvét.
„Ahogy a szarvasünő a forrás vizére kívánkozik, úgy vágyakozik a lelkem utánad, Uram.”
A kereszt alatt az arany díszítés Jeruzsálemet (és falait) jelképezi, amelyet Szent Mihály arkangyal, valamint Péter és Pál apostol védelmez – fölöttük egy főnixmadárral, a halhatatlanság középkori szimbólumával.
Az sem véletlen, hogy milyen állatok állnak a patakok partján: jobbra juhok, balra pedig kecskék, Máté evangéliumára utalva: „Amikor pedig az Emberfia eljön az ő dicsőségében, és vele az angyalok mind, akkor odaül dicsősége trónjára. Összegyűjtenek elé minden népet, ő pedig elválasztja őket egymástól, ahogyan a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől.
A juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja.”
A bazilika még sok érdekességet, csodás alkotást és izgalmas jelképet rejt, egyet azonban még érdemes külön megemlíteni: a jobb oldali második pilléren, az oldalhajó felőli oldalon Damkó József 1909-ben készített domborműve látható, amely azt ábrázolja, ahogy II. Szilveszter pápa átadja a magyar küldöttségnek a Szent Istvánnak szánt koronát.
A milánói dóm története is sok érdekességet rejt: tudtad például, hogy 600 éven át épült?
