Az első pápa, aki nem a saját nevét használta, az 533-ban megválasztott Mercurius volt, aki Jánosra változtatta a nevét, mert úgy vélte, Róma keresztény főpapja nem viselheti egy római isten nevét, ezért úgy rendelkezett, hogy II. Jánosnak nevezzék.
A keresztnévtől eltérő pápai név felvétele azonban csak a második évezred elejére vált szokássá. De vajon milyen kritériumok alapján választja ki a pápa az új nevét? Vannak-e korlátozások a neveket illetően?
Így kap új nevet minden pápa
A hivatalos egyházi szabályok szerint nincsenek hivatalos kritériumok arra vonatkozóan, hogy az egykori bíboros azután, hogy pápává választották, milyen nevet választ magának. Dönthet úgy, hogy egy elődjét vagy akár egy általa csodált és tisztelt személy nevét veszi fel. Például II. János Pál VI. Pált és I. János Pált, XXIII. János pedig az apját tisztelte.
A névválasztás utalhat a pápasága alakulására is, ahogyan történt ez XII. Pius esetében, aki választott nevével azt üzente, folytatni kívánja XI. Pius munkáját.
Bár a névválasztásra vonatkozóan nincsenek korlátozások, de íratlan szabály, hogy a pápák nem választják a Péter nevet.
Ennek az az oka, hogy a pápák semmiképpen nem hasonlíthatók a Krisztus által választott pápához, illetve a Szent Péter apostol iránti tiszteletből sem veszi fel senki a Péter nevet.
A fentebb említett Mercurius a második volt a 21 tagot számláló János nevű pápák sorában. Ez a leggyakoribb név a pápák körében. És bár jelenleg XXIII-nál tart a számozásuk, XVI. és XX. sorszámú nincs köztük különféle okokból.
Olvasd el azt is, hogyan fordulhatott elő, hogy több mint 1000 napig tartott minden idők leghosszabb pápaválasztása.
