Egy új, afrikai oroszlánok tanulmányozásán alapuló kutatás szerint a ragályos ásítás többféle előnnyel járhat a közösségben élő állatok számára.
Az ásítás kialakulhat spontán módon, vagy mások ásítását látva, hallva is, amit ragályos vagy fertőző ásításnak neveznek. Bár sokan úgy hiszik, hogy az ásítás csak a fáradtságot vagy az álmosságot jelzi, a kutatások szerint fontos fiziológiai funkciókat tölt be: felgyorsítja a véráramlást az agy felé, illetve közreműködik annak lehűtésében is. Ez azért hasznos, mert fokozza az éberséget, ami az állatvilágban a túlélés zálogát jelentheti. A legnagyobb kérdés azonban eddig az volt, hogy az ásítás miért „ragadós” az emlősök között.
Összehangolja a falkát
Az embereknél a ragályos ásítás együttérzést fejezhet ki, ami a stresszel, a szorongással, az unalommal vagy a fáradtsággal függhet össze. De mi a helyzet az állatokkal? A kutatók korábban a csimpánzoknál, farkasoknál, kutyáknál, juhoknál és elefántoknál vizsgálták a jelenség hátterét, most pedig sorra kerültek az oroszlánok is. Az új tanulmány keretében a Pisai Egyetem munkatársai a dél-afrikai Kruger Nemzeti Parkban figyelték meg 19 állat viselkedését, ami érdekes felfedezéseket hozott, számolt be a National Geographic.
Mint kiderült, az ásítás elég ragályosan terjed az oroszlánok körében. Azok az egyedek, akik ásítani látták falkatársukat, 139-szer nagyobb eséllyel követték a példáját, azokhoz képest, akik nem. Sőt, a kutatók szerint ez kihatott későbbi viselkedésükre is, az állatok ugyanis elkezdték leutánozni egymás mozgását. Ha például mindketten feküdtek, de az első ásító utána felállt, akkor a második is ugyanezt tette, vagyis az összehangolt viselkedés jeleit mutatták.
Ez a képesség kifejezetten előnyös lehet a falkára nézve, hiszen az állatok együttesen vesznek részt egy sor feladatban, így a vadászatban, a kölykök nevelésében, vagy a külső behatolókkal szembeni védekezésben is. A kutatók úgy vélik, az eredmény megerősíteni látszik azt a teóriát, hogy a ragályos ásítás éppen azért alakulhatott ki, hogy nagyobb éberségre sarkallja a közösségben élő állatokat.
Ha érdekelnek a természet csodái, olvasd el sorozatunk előző részét is!
