Az antarktiszi jég olvadása növekvő aggodalommal tölti el a kutatókat, hiszen nagymértékben megemelheti a tengerszintet. Most két ide vágó folyamatról is riasztó hírek érkeztek.
Miközben a hatalmas kiterjedésű Thwaites-gleccser összeomlással fenyeget, addig az Antarktisz legnagyobb jégpolca meglehetősen furcsán „viselkedik” – hívták fel a figyelmet a kutatók. Mutatjuk, hogy a két esemény pontosan milyen következményekkel járhat.
A melegedő tengervíz felgyorsítja a jég olvadását az Antarktiszon
A Thwaites-gleccsert „Végítélet-gleccser” néven is emlegetik, mivel olvadása akár 3 méterrel is megemelheti a globális tengerszintet. Ha ez megtörténik, hatalmas part menti területeket áraszthat el a víz, így milliók lesznek kénytelenek elhagyni otthonukat.
Az éghajlatváltozás kulcsfontosságú mutatójaként a gleccser instabilitását már régóta tanulmányozzák a kutatók, de egy, a Proceedings of the National Academy of Sciences című folyóiratban megjelent tanulmány szerint az gyorsabban erodálódik, mint azt valaha is gondoltuk.
A mindennapos árapályok fel-le emelik a gleccsert, lehetővé téve, hogy a tengervíz mélyen beszivárogjon alá, és meggyengítse.
Az előrejelzés szerint ilyen mértékű romlás mellett alig 10-20 év alatt megtörténhet, hogy a Thwaites visszahúzódik medencéje mélyebb részére, ami felgyorsítja a tengervízzel való érintkezést, és tovább fokozza pusztulását.
A Thwaites összeomlása beláthatatlan következményekkel járhat. Az esemény már önmagában is 60 centivel emelheti meg a tengerszintet, de a nagyobbik gond, hogy a gleccser más nyugat-antarktiszi jégrétegek természetes gátjaként funkcionál.
Ha az általa tartott jég az óceánba csúszik, a kutatók becslése szerint összességében 3 méterrel emelkedhet meg a tengerszint.
A tanulmány azt is sugallja, hogy az antarktiszi jégtakaró az eddig kalkulált mértékhez képest érzékenyebb lehet az óceánok felmelegedésére, ami miatt a tengerszint-emelkedés a vártnál hamarabb következhet be.
Máshol is mozog a jég az Antarktiszon
Eközben egy másik kutatás, amelyet a Washington Egyetem végzett, arra jutott, hogy az Antarktisz legnagyobb jégpolca, a Franciaország méretű Ross-selfjég furcsán viselkedik, és naponta többször is elmozdul a helyéről.
Az Antarktiszon a hatalmas gleccserek folyamatosan változnak. Ezek a jégfolyamok egyfajta futószalagként működnek, amelyek jeget és üledéktörmeléket szállítanak az óceán felé. Az új kutatás szerint az egyik ilyen jégfolyam az egész Ross-jégpolcot naponta legalább egyszer kiszorítja a helyéről.
Ezek a hirtelen mozgások potenciálisan szerepet játszhatnak abban, hogy jégrengések és törések keletkeznek a jégtakaróban.
A tudósokat azért is aggasztja a folyamat, mert a jégpolcok fékként működnek a gleccserek és jégpatakok számára, lelassítva a tenger felé vezető utat, ahol megolvadnak. Ha egy jégpolc összeomlik, az alátámasztás eltűnik, és a gleccserek gyorsabban folyhatnak. Miután az óceánba áramlanak, ez szintén hozzájárulhat a tengerszint emelkedéséhez.
A csak műszerekkel érzékelhető folyamat néhány perc alatt megy végbe, és 40 centiméterrel mozdítja odébb a Ross-jégpolcot.
Természetes az antarktiszi folyamat, de attól még végzetes lehet
A kutatók szerint a csúszási események nincsenek közvetlen összefüggésben az emberiség által okozott globális felmelegedéssel. Az egyik elmélet szerint ezt a gleccser alján megfigyelhető vízveszteség okozza.
„Ezen a ponton a jégrengések és repedések csak a jégtakaró normál életének részét képzik. Aggodalomra adhat azonban okot, ha a Ross-jégpolc egyszer szétesik. Ez korábban már más, kisebb és vékonyabb jégpolcokkal is megtörtént. Tudjuk azt is, hogy a Ross-jégpolc az utolsó interglaciális időszakban – körülbelül 120 000 évvel ezelőtt – már felbomlott, és ez gyors jégveszteséget okozott a többi gleccseren, illetve a hozzá csatlakozó jégfolyamokon” – nyilatkozta Doug Wiens, az egyik kutató.
A tudósok különös megoldással álltak elő, hogy megállítsák a gleccserek olvadását: egy 100 kilométeres függönyt akarnak kifeszíteni a tenger alatt. Ennek részleteiről itt olvashatsz.
