Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Sok római városban voltak olyan étkezdék, ahol nemcsak enni, hanem szórakozni, beszélgetni is lehetett, és még szerencsejátékot is játszhattak a betérők. Ékes példája volt ennek Pompeji, ahol a Kr. u. 79-es vulkánkitörés idejére már közel 90 olyan thermopolium, vagyis a mai kifőzdék vagy gyorséttermek őse működött, melyeknek többsége hasonló minta szerint épült fel.
A pult rendszerint az utcára nézett, ahol, akár egy mai gyorsétteremben, az ételt is meg lehetett rendelni. Természetesen beljebb voltak kialakítva ülőhelyek, és a vendégek néhány esetben még a kertben is étkezhettek. A taverna egyébként legtöbbször a tulajdonos házához volt hozzáépítve, melytől sokszor csak egy ajtó és egy szűk folyosó választotta el.
Már az ókori Pompejiben is voltak gyorséttermek
A hamunak köszönhetően immár arról is van elképzelésünk, hogyan étkezhettek az ókorban a Pompejiben élő emberek. A régészek nemrég megdöbbentek, amikor a gyorséttermekére emlékeztető, élénk színűre festett pultra bukkantak az ásatások során. Ezeket a helyiségeket a rómaiak thermopoliumnak nevezték. A pultba nagy, dolia nevű üvegeket raktak, a homlokzatot pedig csikóhalon lovagló gyönyörű tengeri nimfa díszítette. Ehhez hasonló thermopoliumból Pompeji városában eddig 89-et fedeztek fel.
A szegények és a gazdagok is itt étkeztek
A thermopolium kifejezés kifőzdét jelent, ami olyan vendéglátóhely, ahol meleg ételt lehet vásárolni. Az ókori Rómában senki nem éhezett, mert mindenkit megilletett az a fejadag, amit gabonaként kaptak meg az emberek. Ebből készíthettek maguknak kását vagy kenyeret, amit a helyi pékségekben vagy a közösségi kenyérsütő kemencékben süthettek ki.
Azokon a napokon, amikor főként a munka miatt nem volt idő a sütésre és a főzésre, a thermopolium volt a megfelelő hely az étkezésre.
Kifőzde szinte a város minden pontján volt, így senkinek nem kellett messzire mennie, hogy meleg ételhez jusson. Ezekben a thermopoliumokban nagyszerű lehetőség nyílt arra, hogy az emberek találkozzanak a barátaikkal, vagy újakkal ismerkedjenek meg, vagy akár arra is, hogy flörtöljenek, esetleg szerencsejátékot játszanak.
Érdekes módon ezekbe a thermopoliumokba főként az alsóbb társadalmi osztályokba tartozók jártak, tekintettel arra, hogy konyha híján a szegényebbek otthonában nem mindig volt lehetőség a főzésre. De arra is gyakran volt példa, hogy a szegények mellett a tehetősek is a kifőzdékben étkeztek.
Így nézett ki egy pompeji gyorsétterem
Pompeji virágzó város volt az ókorban, több központi kereskedelmi útvonal haladt át rajta, de a Sarno folyó és a tenger közelsége miatt is sokan megfordultak itt, akik sokszor étkeztek is a városban. Ezt a keresletet szolgálta ki az a 89 thermopolium, vagyis gyorsétterem, ami Kr. u. 79-ben működött Pompejiben.
Ezeknek a vendéglátóhelyeknek a sajátossága, hogy mindegyik szinte ugyanúgy nézett ki, mindegyiknek ugyanolyan volt az elrendezése.
Az üzlet általában az utcára nyílt, amit a nap végén redőnnyel zártak le. Az étterem közelében egy pultot is elhelyeztek az utcán, amely vonzotta a vásárlókat, és lehetővé tette, hogy a vendégek ételt rendeljenek anélkül, hogy be kelljen lépniük az üzletbe. A doliát általában a pultban helyezték el, és gyümölcsöt, diót, hüvelyeseket, kenyeret, süteményt, meleg ételt és bort tartalmazott. Az étteremben voltak ülőhelyek is, és a kert is alkalmas volt a vendéglátásra.
A vendéglátóhelyek falát freskók díszítették, melyek a kínált ételeket és italokat ábrázolták, de gyakran olyan életképeket is megjelenítettek, ahol a vásárlók és a felszolgálók voltak láthatók. Ezek az alkotások további betekintést engednek abba, hogy az ókorban hogyan zajlott az élet a vendéglátó egységekben.
Ezeket kínálták a pompeji thermopoliumokban
Milyen ételeket és italokat kínálnak egy thermopoliumban? Régészeti leletek, maradványok bizonyítják, hogy Pompeji gyorséttermeiben kecskét, sertést, kacsát, halat és csigát szolgáltak fel. A pultokba állított doliában a régészek zúzott babot is találtak, amivel valószínűleg a bor ízét és színét módosíthatták. Szinte mindig vörös bort szolgáltak fel, de azt melegen és hidegen is egyaránt kínálták. A forró bort fedős bronztartályokban melegítették meg, akárcsak manapság a forralt bort az európai bárokban, míg a hideg bort kancsókban szolgálták fel. Egyéb esetben a bort amforákban tárolták.
Ahogy napjainkban is, a különböző minőségű boroknak más-más ára volt. A Pompejihez közeli Herculaneumban egy thermopolium külső oldalán egy graffitit találtak a régészek, amely felsorolja a kínált borokat és a hozzájuk tartozó árakat, amelyeket ad cucumas, „korsónál” árulnak.
A Colosseum Róma építészeti csodája, hiszen szinte mindent tudott, amire egy mai, modern stadion is képes. Ismerd meg cikkünkből, hogy milyen mérnöki sajátosságok különböztetik meg más ókori építményektől, kattints ide!
