Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az egész világ megdöbbenten figyelte, amikor öt évvel ezelőtt lángokba borult Párizs egyik jelképe, a Notre-Dame. Az újjáépítési munkák nagyon jól haladnak, és már céldátum is van a megnyitásra.
2019 áprilisában felújítási munkálatok miatt állványozták fel a Notre-Dame-ot, ám az állványzat, majd később az épület szerkezete is lángra kapott. Borzalommal eltelve lehetett tanúja mindenki annak, ahogyan az épület tornya és tetőszerkezete is az enyészeté lesz – olyan jellegű építészeti örökségről van szó a párizsi Notre-Dame esetében, melynek elvesztését nem akarta tudomásul venni senki sem.
Sok akadály nehezítette a munkálatokat
A következő években a koronavírus-járvány is nehezítette azt, hogy a templom újra régi fényében tündökölhessen, mostanra azonban nagyon előrehaladott állapotot értek el az újjáépítési munkálatok. A torony ismét áll, tetején aranyszínben csillogó kakassal hirdetve, hogy évszázadok történelmét nem törölheti el emberi mulasztás. A tervek szerint még 2024-ben meg is nyitják a turisták egyik kedvenc párizsi látványosságát.
A katedrális eredetileg majdnem 200 éven át épült
A 862 éves katedrális megépítését Maurice de Sully püspök rendelte el: újjáépítése jelentősen gyorsabban zajlik most, mint annak idején megépítése, az ugyanis nem kevesebb, mint 180 éven át zajlott. A templom, mely az UNESCO által a világörökség részévé avatott, leégése előtt évi 14 millió embert fogadó vallási központ és látványosság is volt egyben, sok jelentős esemény szemtanújaként a századok során. Itt koronázták Napóleont császárrá, de ide álmodta a világ egyik legismertebb regényének, A párizsi Notre-Dame-nak történetét Vicor Hugo.
A katedrális egy kis párizsi szigetre épült, korábbi templomok romjára.
Korábban egy gallo-román, Jupiternek ajánlott szentély is állt ott, ahol ma a keresztény egyház egyik legismertebb szent helye és műemléke található.
Sully püspök 1160-ban állt elő az ötlettel, miszerint az egykori templomok romjai helyére emeljenek egy monumentális katedrálist, III. Sándor pápa pedig három évvel később tette le a Notre-Dame alapkövét. 1189-re sikerült felszentelni a főoltárt, de ekkor is volt még hátra munka bőven. A kórus, a nyugati homlokzat és a hajó 1250-re készült el, majd a következő mintegy száz évben kisebb kápolnák, erkélyek és egyéb díszítő elemek kerültek az épületre, mely így tényleg igazán hosszasan készült.
A Notre-Dame sokszor volt veszélyben
Mai, jellegzetes külseje a 19. században alakult ki, akkor ugyanis egy felújítás során pótolták az előző évszázadban instabilitása miatt elbontott tornyát azzal, amelyet leégéséig ismert a nagyvilág. Emellett rendelkezik két gótikus stílusú toronnyal is, melyek gazdagok a stílusra jellemező faragványokkal, valamint van három olyan rózsaablaka,
melyben még eredeti, 13. századi üvegre csodálkozhatunk rá a mai napig is.
Az épület leégését megelőzően is sokszor volt már komoly veszélyben – a korábban már említett Napóleon megmentette attól, hogy a francia forradalomban lerombolják az épületet. A művészetben sokszor és sokféleképp ábrázolt katedrális a szintén már említett Victor Hugo-regénynek köszönhette a mostanit megelőző, nagy megújulását – a 19. század közepén is újjáépítették már egyszer, ehhez pedig az 1831-ben megjelent könyv adta az inspirációt.
A francia főváros jelképe lett
A Notre-Dame az évszázadok során Párizs egyik legalapvetőbb jelképévé vált. Noha sokan az Eiffel-toronnyal azonosítják a fények városát, tény, hogy annak jellegzetes látképén nagy lukat ütne, ha nem lenne látható többé a templom, amelyben rendszeresen miséztek is.
Bár a francia királyokat Reims-ben koronázták, majd a Saint-Denis apátságon temették el, sok fontos ünnep megülésére a Notre-Dame-ban került sor.
XIV. Lajos és felesége, Ausztriai Mária Terézia is itt keltek egybe, ezt az eseményt ugyanúgy megörökítették festmények és rajzok, ahogyan Napóleon már többször említett koronázását.
Nem csoda tehát, hogy leégése az emberek döbbenetére szolgált – annak idején Emmanuel Macron ígéretet tett arra, hogy 5 éven belül újjáépítik, és úgy tűnik, ez sikerül is.
Így halad az újjáépítés
A pandémia pedig komolyan hátráltatta a munkát, de ezzel együtt is 2020 nyarára sikerült az elszenesedett állványzatot elbontani, ez év augusztusában pedig megkezdődhetett Franciaország legnagyobb hangszerének, a katedrális orgonájának bonyolult javítása. A 8000 síppal rendelkező hangszer ugyan nem károsodott, de ólompor borította be a tűz után, ezért heroikus munkában megkezdték szétszedését és megtisztítását a mérgező anyagtól. Várhatóan idén végeznek a sziszifuszi feladattal.
2021 tavaszán kiválasztották azt az ezer régi tölgyet a Loire völgyében, amelyeket a torony újjáépítésében használtak,
őszre pedig egy óriási „esernyő” készült az épület fölé, hogy védje azt a további amortizációtól. 2022 tavaszán megkezdődött az értékes rózsaablakok restaurációja is – nemcsak francia üvegművesek és lakatosok vettek részt a tisztításban, hanem a kölni dóm is küldött szakértőket, akik hozzáértő kézzel nyúltak az ablakokhoz. Tavaly júliusban aztán megérkeztek a hatalmas tölgyfagerendák is.
Az év végére felkerült az arany szélkakas is a katedrálisra: ennek belsejében keresztény ereklyéket, közte a Krisztus töviskoronájának tulajdonított tárgya darabkáját is elhelyezték, mely az újjászületést is jelképezi.
Idén februárra el is bontották az állványzatot a templom körül, így az új torony sokkal többet mutat már magából, mint korábban.
A restaurátorok azt remélik, idén decemberre már fogadhatja a híveket és a turistákat is a Notre-Dame.
Ha egy másik ikonikus templom, a Sagrada Família tervezőjéről is olvasnál, ajánljuk ezt a cikkünket!
