Lily Parr cseppet sem volt szokványos egyéniség. Először is dohányzott, nő létére. Másodszor focizott, nő létére. Ebben pedig annyira sikeres lett, hogy egész tömegeket vonzott a pályára, amit – nő lévén – már végképp nem lehetett eltűrni.
Az első világháború vége felé a különleges történelmi és gazdasági események lehetővé tették, hogy a gyárakban dolgozó nők is focizni kezdjenek. Amíg 1921-ben be nem tiltották, a nők ugyanolyan energiával és népszerűséggel futballoztak, mint a férfiak. Igaz, hogy a gyárak csapataiban eleinte csak egyfajta jótékony testmozgásként művelték a focit, pedig szoknyát kellett hordaniuk és megküzdeniük az elfogadottságért, de nem kérdés, megérte-e. A lőszergyárban alapított Dick, Kerr’s Ladies FC tudhatta magáénak minden idők legeredményesebb angol futballistáját, Lily Parrt.
Még csak 15 éves volt, amikor felfedezték tehetségét. Futballozni hét testvére körül a nagyobb fiúkkal kezdett – a varrás és a főzés nem érdekelte –, de hamar lepipálta őket. Gyors volt, erős, 180 centi magas, kitartó, és a korabeli beszámolók szerint olyan erővel rúgott, mint egy öszvér. 15 éves korától szerződése volt a Dick, Kerr’s Ladies focicsapatával, akiktől előfordult, hogy nem pénzben, hanem cigarettában kérte a fizetségét. Lily ugyanis láncdohányosként érte el sportsikereit. Először a védők közé tették, ahol szinte semmilyen ellenfél nem boldogult vele, majd a szélső posztján folytatta. Folyamatosan készítette elő a gólokat, nagyszerű passzokat adott, közben pedig az első évben 43 gólt lőtt, 32 éves pályafutása alatt pedig több mint ezret.
Lily sosem ment férjhez, gyermeket sem vállalt. Ehelyett egy sor férfias foglalatosságban vált kitűnővé: gond nélkül megalázta büntetőrúgásával a tehetségét csupán neme miatt kritizáló provokátort (a férfi karja eltört az érkező labda sebességétől), és úgy általában nem bánta, hogy nem felel meg a sztereotípiáknak. A nőkhöz vonzódott, ezt pedig nem is rejtette véka alá, ahogy azt elvárták abban a korban. Pedig 1920-ban, a női foci első nemzetközi meccsén szerepelve igazi sztárrá vált, csapata mérkőzéseire rekordszámú néző zsúfolódott össze. A legtöbben az 1920. decemberi mérkőzésen tolongtak, a Goodison Parkban: több mint 53 000 néző szurkolt. Pont ez lett végül a baj.
A női foci sosem lenne ugyanaz Lily Parr nélkül
Az angol futballszövetség vezetői 1921 decemberében közölték, hogy betiltják a férfiakénál népszerűbb női futballt (amelynek csapatai egyébként jelentős összegeket gyűjtöttek jótékony célokra). Persze nem féltékenységből, hanem azért, mert – ahogy az a kiváló sportolókon is látszott – ez a mozgásforma nem való nőknek, sőt kifejezetten az egészségük kárára van. A Dick, Kerr Ladies FC minden küzdelem ellenére megszűnt, de nem teljesen. 1926-tól Preston Ladies névvel játszott tovább a csapat, igaz, hazai mérkőzéseken nem vehettek részt. Lily Parr tehetsége csak külföldön csilloghatott. 46 éves koráig bírta az aktív sportolást munka mellett, ezután visszavonult. Ápolóként dolgozott egy elmegyógyintézetként is szolgáló kórházban. 1978-ban még élt, amikor végre feloldották a nevetséges és szexista tilalmat, és a női futballcsapatok újra pályára léphettek. Nem sokkal ezután azonban mellrákban elhunyt. Neve – az egyedüli női név – a férfiaké között szerepel az angol futball Hírességek Csarnokában.
