Nagy Sándor életének 32 éve alatt egyetlen egyszer sem veszített csatát, több hadjáratot vezetett, amelyek során bejárta a többi között a mai Törökország, Szíria, Libanon, Egyiptom, Irak, Irán, Afganisztán és India területét. Utazásairól rengeteg dolgot hozott haza.
Nagy Sándor i.e. 356-ban született, és i.e. 323-ban, mindössze 32 évesen halt meg. Ám ez alatt az időszak alatt rengeteget háborúzott, és csatái közül egyetlen egyet sem veszített el. Hatalmas, korábban sosem látott méretű birodalmat kovácsolt össze, amely a Peloponnészoszi-félszigettől egészen az indiai szubkontinensig tartott. Annyira sikeres volt, hogy napjainkban is a világtörténelem egyik legnagyobb hadvezérének tartják, talán csak Napóleon katonai teljesítménye múlja fölül az övét.
Hazavitte, ami nagyon megtetszett neki
Hadjáratai során többek között Indiába is eljutott. Innen vitte haza a Mediterrán-térségbe a róla elnevezett Nagy Sándor-papagájt, és még sok más egzotikus madarat, amelyeket Európában nagyon értékesnek tartottak. Indiai hadjárata alatt, időszámításunk előtt 327-ben találkozott Nagy Sándor a banánnal, amelyet annyira megszeretett, hogy kedvenc desszertjévé vált. Ennek köszönhetően terjedt el a gyümölcs előbb a Közel-Keleten, ahol megkapta mai nevét az arab ujj (banan) szóból. Arab kereskedők juttatták el aztán Afrikába, ahonnan portugál hajósoknak köszönhetően terjedt el Latin-Amerikában és a Karibi-térségben. Egy másik édesség is kapcsolódik Nagy Sándorhoz,
hazavitt némi cukornádat, amelyet érdekes módon akkoriban csak az orvoslásban használtak.
Arrianosz római történetíró szerint Nearkhosz, Nagy Sándor egyik barátja és hadvezére írt egy nádról, „amely méhek segítsége nélkül ad mézet, és amelyből egy mámorító italt készítenek, bár a növénynek nincs gyümölcse”. Az időszámításunk szerinti első századból maradt fönn Pedaniosz Dioszkoridész görög orvos "A gyógyító anyagról" című könyve, amely gyógynövényekről és azok hatásáról szól, megemlíti a cukornádat. Sőt, Caius Plinius Secundus Naturalis Historia című híres könyve így ír a cukornádról: „egyfajta méz, amelyet nádban találni, fehér és ropog a fog alatt. Mogyoró méretű csomókban terem, és csak orvosi célokra használják.”
Nagy Sándor hadjáratai alatt katonái rájöttek arra, hogy mennyivel kényelmesebb a pamut a gyapjúnál, amit addig viseltek, így gyapotot is vittek haza.
Nem csak szép és jó dolgokat köszönhetünk Nagy Sándornak
A banánnál és a színes papagájoknál sokkal kellemetlenebb dolgok is megtetszettek Nagy Sándornak. Például
a keresztre feszítés, amelyet a hadvezér kora előtt sosem használtak a mai Görögország környékén.
Gyakran alkalmazták viszont a perzsák, már az időszámításunk előtti hatodik századtól fogva. Ott találkozhatott ezzel a gyakorlattal a hadvezér, és meghonosította a Mediterrán-térségben.
Máig nem találják a sírját
Nagy Sándor időszámításunk előtt 323-ben hunyt el, egyes kutatók szerint tüdőgyulladással súlyosbított maláriában, mások szerint az is elképzelhető, hogy borba keverve a fehér zászpa növényből készített mérget adtak neki. Halála után mindenesetre hatalmas birodalma nagyon hamar szétesett, mert hivatalos utóda nem lévén, önjelölt örökösök szálltak harcba a trónért. Egyik tábornoka, Ptolemaiosz vitte magával holttestét Memphiszbe, és innen
szállították át Alexandriába, amikor felépült a sírja, ami kutatók szerint akár évtizedekbe is telhetett.
Az azonban napjainkban is rejtély, hogy hol lehet ez a sír. „Az is lehet, hogy ma már víz alatt van. Sztrabón (ókori görög történetíró – a szerk.) szerint a palotanegyedben temethették el, amelynek egy része biztosan víz alá került” – írja Chris Naunton egyiptológus könyvében.
Három rokonának beazonosították a sírját
Noha a híres hadvezér sírját egyes tudósok szerint valószínűleg már sosem fogják megtalálni, úgy tűnik, hogy Nagy Sándor apjának, féltestvérének és fiának a sírját viszont nemrég egyértelműen azonosították. A mai észak-görög városka, Vergina területén helyezkedett el Nagy Sándor idején Makedónia fővárosa, Aigai. Ennek nekropoliszában több halomsírt is találtak, és ezek közül háromban minden jel szerint Nagy Sándor rokonait temették el. Abban már egy ideje megegyeztek a kutatók, hogy a három sír egyikében IV. Sándor makedón királynak, Nagy Sándor fiának a maradványaira leltek. Ám a másik két sírral kapcsolatban hosszú időn keresztül folyt a vita. Az egyik sírban egy olyan ember csontjait találták meg, akinek sérült volt a térde, illetve mellé egy fiatal nőt és egy újszülöttet is eltemettek. Ez összhangban áll azzal, amit Nagy Sándor apjáról, II. Fülöpről és haláláról tudunk:
ismert, hogy sántított, illetve az is, hogy gyilkosság áldozata lett nem sokkal azután, hogy megszületett gyermeke.
Halála után nem sokkal feleségét és gyermekét is megölték, így őket temethették vele egy sírba. A másik sírról sokáig úgy gondolták, hogy abban nyugszik II. Fülöp. Ám ez ellen szól, hogy a maradványokon külső sérülésre utaló nyom nincs, ráadásul ebben a sírban csak két csontvázat találtak. Az egyiken nagyon gyakori lovaglásra utaló nyomokkal, így az minden valószínűség szerint Adea Eurüdikéhez tartozik, aki ismert volt erről a szokásáról, férje pedig III. Fülöp makedón király volt, Nagy Sándor féltestvére. Amennyiben igaza van a kutatóknak, a III. Fülöp sírjában talált bizonyos tárgyak, például a páncélja valószínűleg korábban Nagy Sándor tulajdonát képezték.
Mutasd meg, mennyit tudsz az ókorról, és töltsd ki ezt a kvízt!
