Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Rengeteg érdekes és különös kategóriában rendeztek már versenyt, de a prímet talán Charles Vance Millar kanadai ügyvéd ötlete viszi, aki végrendeletében félmillió dollárt (mai árfolyamon nagyjából 10 milliót) ajánlott annak az anyának, aki 10 év leforgása alatt a legtöbb gyermeket hozza a világra – a „nagy gólyaderbi” az egész országot lázba hozta.
A különc milliomos a nemzet sportjává akarta tenni a szexet
Az 1854-ben született és 1926-ban elhunyt Millar Toronto város egyik legvagyonosabb polgárának számított, aki szabadidejében szívesen hódolt a sörgyártás, sörfogyasztás és a lóversenyzés szenvedélyének, és imádta szellemes tréfákkal, átverésekkel próbára tenni az emberek kapzsiságát. Gyakran hagyott például bankjegyeket a járdán, majd a távolból figyelte, a járókelők miként teszik zsebre a pénzt, mennyire küzdenek a lelkiismeretükkel, ügyelnek-e rá, hogy ne lássa őket senki.
Az egész életében agglegény Millar halála előtt nem sokkal egy utolsó nagy tréfára szánta el magát: végrendeletében 500 ezer dollárt adományozott annak a torontói hölgynek, aki egy évtized leforgása alatt a legtöbb utóddal gyarapítja a várost, remélve, hogy „így a szex lesz a kanadaiak kedvenc sportja a következő években”.
Az excentrikus jogászember sörfőzdéje részvényeit a torontói protestáns egyház vezetőire hagyta, akik azokban az években épp a szesztilalom bevezetéséért kampányoltak, istállóját lóversenyriválisainak örökítette tovább, jamaicai nyaralóját pedig három, egymást kifejezetten utáló kollégájának adományozta, azzal a feltétellel, hogy csak hárman együtt vakációzhatnak benne. Nem meglepő, hogy rokonai jogi úton támadták meg a végrendeletet, a bíróság azonban minden pontot érvényesnek nyilvánított, beleértve a „nagy gólyaversenyre” félretett összegről szóló rendelkezést is – Millar halálakor országszerte kitört a „babaláz”.
Bulvársztárrá lettek a versenyző családok
A káoszt elkerülendő a bíróság hivatalosan lefektette a „derbi” szabályait: kizárólag törvényes, vagyis házasságon belül született gyerekek számítanak, akik a határidő lejártakor, 1936-ban még életben vannak, abban az esetben pedig, ha döntetlen helyzet állna elő, az összeget arányosan elosztják az ugyanannyi utódot produkáló versenyzők között. A rengeteg jelentkező közül végül 11 házaspár maradt versenyben a hihetetlennek számító összegért (mai árfolyamon kb. 10 millió dollár, vagyis 3 milliárd forint ütötte a markát a győztesnek), akik sorsáról és gyarapodásáról a kanadai és az amerikai bulvársajtó is folyamatosan beszámolt.
Az időközben kitört gazdasági világválság rengeteg család megélhetését tette tönkre, sokan minden lehetőséget megragadtak, hogy pénzhez jussanak, ebben a légkörben pedig igazi szenzációnak, mondhatni a korszak valóságshow-jának számított a „nagy gólyaderbi”, melynek győztese hihetetlen, csak a regényekben és filmeken látott módon juthat mesés vagyonhoz. Az emberek fogadásokat tettek a különböző versenyzőkre, és ünnepeltek, amikor kedvenc párjuk újabb csecsemővel lett gazdagabb, egymásra licitálva a „küzdelemben”, sokan ugyanakkor – például a versenyről beszámoló Pesti Napló újságírója – erkölcstelennek és aggályosnak titulálták a versenyt, melyben a szenzációhajhász sajtó kihasználta a szerencsétlen sorsú családok kálváriáját.
Négy helyre ment a fődíj, és vigaszdíjakat is kiosztottak
A verseny Millar halálának tízedik évfordulóján, 1936. október 31-én (épp halloween estéjén) ért véget, amikor a zsűri elnöke, a szintén nagycsaládos, 9 gyerekkel büszkélkedő William Edward Middleton bíró kihirdette a hivatalos eredményt: a gólyaderbi fődíját négy édesanya vihette el megosztva, akik a tízéves időszak alatt egyaránt 9-9 utóddal örvendeztették meg férjüket. A győztesek, Kathleen Ellen Nagle, egy munkanélküli kárpitos felesége, Lucy Alice Timleck, egy 30 dolláros állásban lévő városi alkalmazott neje, Katherine Smith, egy tűzoltó felesége és Isabel Mary Maclean, egy kishivatalnok felesége, fejenként 110 ezer, mai áron majdnem 2 millió dollárral lettek gazdagabbak.
A maradék pénzből a zsűri két, fejenként 12 500 dolláros vigaszdíjat ítélt oda: az ebben részesülő Lillian Kenny 10 gyermeket szült a verseny ideje alatt, közülük négyen azonban időközben elhunytak, míg a sajtó által gyakran „Mrs. X”-nek nevezett Pauline Mae Clarke szintén 10 utódnak adott életet, a kicsik fele viszont nem a férjétől, hanem más édesapától származott. A vigaszdíjak kiosztására kevésbé a szimpátia, inkább az esetleges pereskedéstől való félelem motiválta Middletont és társait: az összegért cserébe a két párnak meg kellett ígérnie, hogy semmilyen jogi eljárást nem indítanak a zsűri ellen.
Több „Millar-bébi” is meghalt még kisgyerekként
Az ötletgazda rokonai azonban továbbra sem álltak el tőle, hogy megkaparintsák Millar „botrányos célokra” adományozott vagyonát, a gólyaderbi ügyét így még évekig kénytelen volt tárgyalni Ottawa tartomány bírósága, akik idővel továbbpasszolták azt a kanadai állami törvényszéknek. Kétéves hercehurca után, 1938-ban a bírák úgy döntöttek, a néhai ügyvéd végakarata továbbra is törvényes, és a verseny a megszabott keretek között rendben lefolyt, így a 4 győztes és 2 vigaszdíjas pár végül átvehette a nekik járó jutalmat.
A két év leforgása alatt több győztes család életét is tragédiák árnyékolták be: Smithéknél a 9 „Millar-gyerekből” 4 meghalt, az összesen 13 utódot nevelő Timleck házaspár egyik kisgyereke – aki hozzásegítette őket a győzelemhez – pedig fültőgyulladásban hunyt el 1938 tavaszán, temetését a család mondhatni lopva rendezte meg, hogy megmenekülhessenek a házuk előtt és a temetőben összegyűlt, rájuk leselkedő sajtófotósok hadától.
