Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Muráti Lili az 1930-as és 40-es években a modern, emancipált nő megtestesítője volt a magyar filmvásznon és színpadon. Igazi ikon, aki önálló, az életéről dönteni tudó, határozott nőket alakított – karrierje azonban a második világháború után nem Magyarországon, hanem Spanyolországban folytatódott.
„Buda egyik vadregényes helyén, százéves fák között kis rendház húzódik meg. Az elmúlt napokban kopogtattak a rendház ajtaján. – Érdi Sándor vagyok, a budai rendőrség politikai nyomozója – mutatkozott be a látogató. – Muráti Lilit és Vaszary Jánost keresem. Pár perc múlva már Érdi előtt bandukolt a rendőrség felé a letűnt nyilas világ két dédelgetett és hírhedt »sztárja«: Muráti Lili és Vaszary János.” Így kezdődik a Szabadság cikke, amely Elfogták a Budán rejtőzködő Muráti Lilit és Vaszary Jánost címmel tudósított 1945. március 15-én a színésznő és férje, a színigazgató-drámaíró Vaszary János letartóztatásáról.
Muráti Lili életét számtalan rejtély övezi. Az első rögtön születési időpontjával kapcsolatos: a korszakban nem egyedülálló módon szívesen fiatalította magát néhány évvel. Ő maga azt állította, hogy 1914-ben született (ha egyáltalán mondott bármilyen évszámot, hiszen állítása szerint a világháborúban megsemmisült az anyakönyvi kivonata), de a valós évszám, mint halála után kiderült, három évvel korábbi. Nagyváradon jött világra, Muráti Frigyes és Széll Auguszta harmadik gyermekeként. Édesapja katonatiszt és afféle polihisztor volt: tizenegy nyelven beszélt, könyvet adott ki a vívásról, a középkorral kapcsolatos kutatások és a festészet egyaránt érdekelték. Gyermekkorában sokat költözködtek: középiskolába az Angolkisasszonyokhoz járt, ezt követően Rákosi Szidi híres színiiskoláját végezte el. Bárdos Artúr, a Belvárosi Színház igazgatója fedezte fel, és azonnal szerződtette is a szép mosolyú, gyors beszédű, temperamentumos színésznőt.
Muráti Lili, az emancipált nő megtestesítője
Bár a színpadon is nagyon sikeres volt, igazi karrierjét a filmvászonnak köszönheti. Muráti Lili az 1930-as és 40-es évek filmcsillaga volt, akiért rajongtak a moziba járók. A férfiak sejtelmes hangjáért, kacérságáért lelkesedtek, a nők – bakfisoktól a matrónákig – az új, modern, emancipált nő megtestesítőjét látták benne, aki öntudatos, sportos, független, maga irányítja az életét, közben pedig vörös körmével a férfiak szívébe mar. Imádta az autókat, a sebességet; öltözködését, stílusát kamaszlányok és fiatal nők utánozták országszerte. Ő viselt először Budapesten bikinit és miniszoknyát, a lapok rendszeresen közöltek vele interjúkat, méltatták darabjait és filmjeit, beszámoltak hazai és külföldi sikereiről. 1941-ben regényt írt, Szeretni kevesen tudnak címmel, amelynek középpontjában, mint a címe is mutatja, egy szerelmi történet állt.
Nagyon tudatos volt, és ezt házasságában is kamatoztatta: Vaszary Jánoshoz azzal a feltétellel ment feleségül, hogy függetlenségét házasságában is megőrizheti. Jó ideig külön lakásban laktak; csak 1944-ben költöztek be a Donát utca 4. szám alatti „Muráti-Vaszary-házba”. A férj sikeres színpadi szerző és színigazgató volt, aki támogatta feleségét: többször kifejezetten Muráti számára írta darabjait. Így például az Egy nap a világ című melodrámát, ami Muráti Lili és Páger Antal főszereplésével az Andrássy úti Színházban, majd a filmvásznon is a második világháború emblematikus darabja volt, bár kópiája a háború során elveszett.
A színésznő és a politika
Muráti Lili 1938-ban így nyilatkozott a Színházi Életnek, amikor az újságíró politikai nézeteiről faggatta: „Nagyon szépen kérem, hagyjanak engem békében a politikával. Adót fizetek, szépen köszönök minden közlekedési rendőrnek, egyéb közöm nekem az ilyen hivatalos izékhez nincs és sohase volt. (...)
Tudom, hogy van jobboldal és van baloldal. Mind a két oldalon páholyok vannak, zsöllyék és karzati ülőhelyek. Én középen állok. A színpadon.
(…) semmiféle jelszavas politika, vagy program követője, vagy pláne propagálója nem vagyok. Az én életem a színpad; nem jelszavak kellenek nekem, hanem végszavak és egy program érdekel csupán: a Vígszínház heti műsora.”
Gyanús kapcsolatok
Később elkövette azt a hibát, hogy – ki tudja, naivitásból, meggyőződésből vagy anyagi szempontoktól vezérelve – a nyilas hatalomátvétel után sem vonult vissza a színpadtól. 1944-ben birtokot vásároltak a Kiskunhalas melletti Pirtón, de a harcok elől kénytelenek voltak a Dunántúlra menekülni. Végül mégis úgy döntöttek, visszatérnek a fővárosba. Állítólag így indokolta ismerőseinek a döntést: „A felmentő harcok erősítéséről kaptunk értesítést, visszamegyünk Budapestre és tovább játszunk színházunkban, hogy ezzel is segítsünk bizalmat adni: nincs veszve Budapest!” Ezt nehéz máshogy értelmezni, mint a nyilas kormánnyal való rokonszenv jeléül, mint ahogy azt is, hogy a házaspár gyakran vacsorázott együtt Endre László belügyi államtitkárral (akit a magyarországi deportálások egyik fő felelőseként 1946-ban háborús bűnösként kivégeztek).
Az Andrássy út 60-ban is kihallgatták
A szovjet megszállás hírére menekülniük kellett, Muráti Lili kis, piros, mindenki által jól ismert autója azonban lerobbant. A szovjet és a magyar (titkos)rendőrség többször elfogta, majd mindannyiszor elengedte a házaspárt. Vaszary János Zörgetik az ajtót című visszaemlékezésében fanyar humorral számol be ezekről az évekről: „A közlegény feleségem oldalához szorította géppisztolyát és integetésekkel adta tudtunkra, hogy beszélgetnünk nem szabad.
Azonban kevés olyan eszköz van a világon, amivel meg lehet akadályozni a feleségemet abban, hogy elmondjon valamit, amit el akar mondani. Ez még a diadalmas orosz hadseregnek sem sikerült."
Muráti Lili később így vallott erről az időszakról: „Jánost is, engem is nyilasnak állítottak be, pedig csak sikeresek voltunk, ami nyilván sok embernek fájt. Való igaz, hogy jobboldali vagyok, s maradtam mindmáig. Ezután persze többször is újra menekülni próbáltunk, jó néhányszor letartóztattak, egyszer még a hírhedt Andrássy úti épületben is jártunk, oroszok vallattak bennünket. Végül a sokadik szökési kísérlet után Ausztriánál átléptük a határt.”
1946 tavaszán hagyták el az országot, viszontagságaik azonban ekkor sem értek véget. Ausztriából mezítláb, koldulva jutottak el Párizsba: „Én nem mondtam senkinek, hogy ki vagyok. Egy menekülőről úgysem hiszik el, amit mond. Az egész utat Párizsig egyetlen fillér nélkül tettük meg, de nem vonaton vagy autón, hanem gyalog” – emlékezett vissza a színésznő. A franciák azonban Muráti Lilit kollaboránsnak bélyegezték, és kiutasították az országból. Normandiából Spanyolországba vitt az utuk, ahol a baszkföldi San Sebastiánban élő magyar barátaik nyújtottak segítséget a hajdan gazdag és sikeres, de immár egy fillér nélkül, lerongyolódva érkező házaspárnak.
Spanyolországi sikerek
Muráti Lili és férje végül Franco Spanyolországában telepedtek le, a színésznő 1948 és 1950 között a spanyol rádió magyar nyelvű műsorának bemondónője volt, majd tökéletesen elsajátította a spanyol nyelvet, és ismét színpadra állt, valamint a spanyol televízióban és filmekben is szerepelt – többek között a Doktor Zsivágó egyik epizódszerepében. Magyarországon a 70-es évekig szinte a nevét sem lehetett kiejteni.
„Az én esetemben talán az bántott egyeseket, hogy nekem jól ment, hogy külföldön ugyanolyan karriert csináltam, mint itthon. Sőt nagyobbakat!
Huszonhat éven keresztül Spanyolország egyik legfelkapottabb, legelegánsabb színésznője voltam” – mondta 1989-ben egy interjúban.
Férje, Vaszary János 1963-ban meghalt. A hetvenes évek végén Muráti Lili másodszor is férjhez ment, Dóra Sándor galamblövő-világbajnokhoz. „Az elején rettentő nagy szerelem volt, különben nem is mentem volna hozzá. Persze egészen más egy ilyen szerelem, mint mikor az ember tizenhat éves” – árulta el egy másik interjújában. Muráti Lili először 1979-ben látogatott haza, magyar állampolgárságát csak a rendszerváltás után kapta vissza. 1994-ben a Karinthy Színházban A nagymama főszerepében állt színpadra, de saját bevallása szerint nem szeretett öregasszonyokat játszani. Kilencvenedik születésnapját még Budapesten ünnepelte; végül 2003-ban, 92 éves korában Madridban érte a halál. (Borítókép: Fortepan / Bojár Sándor)
Ha szívesen olvasnál egy másik emigráns színésznőről is, ezt a cikket ajánljuk.
