Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Karrierjük kezdetén a legnagyobb sztárok tehetségében is kételkedtek olykor egyesek: Jack Nicholsont például az ügynöke próbálta lebeszélni a színészkedésről, és javasolta neki inkább a forgatókönyvírást, a Vissza a jövőbe sztárjának, Michael J. Foxnak – aki idén nyáron ünnepelte 60. születésnapját – pedig egy tévés producerrel gyűlt meg a baja, aki nem látta őt képernyőképesnek. Végül mégis a fiatal színész nevetett utoljára, és stílusosan vágott vissza hátráltatójának.
A kanadai Edmontonban született színész – akit eredetileg Michael Andrew Fox néven anyakönyveztek, ő azonban úgy gondolta, hogy a Michael A. Fox (vagyis „Michael egy róka”) túlságosan hülyén hangzik – gyerekkorától rajzolt, verseket és rövid történeteket írt, középiskolás barátaival pedig saját zenekart alapított. Tizenhét évesen megkapta első színészi szerepét egy kanadai sorozatban, egy évvel később pedig Los Angelesbe költözött, ahol sokáig elkerülték a lehetőségek, szerény körülmények között, gyakran nyomorogva élt.
Tehetséges, de túl alacsony
A kiugrási lehetőség végül 1982-ben érkezett el, amikor Fox jelentkezett az NBC csatornán induló Családi kötelékek című vígjátéksorozat egyik szerepére – ugyan a meghallgatáson rendkívül meggyőző volt, a producerek választása végül egy másik fiatal sztárjelöltre, Matthew Broderickre esett. Broderick azonban hamarosan visszamondta a szerepet, a készítők ekkor átfésülték a meghallgatásokon készült több száz videófelvételt, és végül megtalálták a fiút, aki lenyűgözte őket korábban.
A sorozat alkotói egyöntetűen úgy gondolták, Fox a tökéletes jelölt a sorozatbeli család legidősebb gyerekének szerepére, a tévécsatorna programigazgatója, Brandon Tartikoff azonban máshogy vélekedett: elismerte a fiatal színész tehetségét, külső megjelenése azonban egyáltalán nem nyerte el a tetszését. A befolyásos producer úgy vélte, a 164 centiméter magas Fox túlságosan alacsony és túlságosan felejthető küllemű figura ahhoz, hogy tévésztár legyen, mint mondta, „egy ilyen arcot sosem tennének uzsonnásdobozokra”.
Tartikoff ideiglenesen fejet hajtott a sorozat szülőatyja, David Goldberg akaratának, és megengedte, hogy a pilotban Fox játssza a hippiéletmódot követő szülei ellen konzervativizmusával lázadó Alex figuráját, miután azonban az NBC megrendelte magát a sorozatot, ismét fellépett a készítők ellen, és ki akarta rúgatni a fiatal színészt. Goldberg ismét megvédte felfedezettjét, azzal érvelt: „lehet, hogy nem a legimpozánsabb jelenség, de hihetetlen humora van, két poént írok neki, ő meg előad ötöt”, ami végül meggyőzte a programigazgatót.
A Családi kötelékek jelentős sikert aratott, és egy csapásra ismertté tette Fox nevét, aki végül a három évvel később bemutatott Vissza a jövőbe Marty McFlyjaként vált világszerte népszerű filmsztárrá – ekkor határozta el, hogy stílusosan mond „köszönetet” a producernek, aki ennyire nem bízott a sikerében. Csináltatott egy egyedi gyártmányú uzsonnásdobozt az arcképével, és elküldte Tartikoffnak a következő üzenettel: „Kedves Brandon! Ez egy kis ajándék, beleteheted a varjúdat (az angol szlengben az „eat crow”, vagyis »varjút eszik« nagyjából annyit tesz: »beismeri a kínos tévedését«). Ölel és csókol: Michael J. Fox”. Az ajándék megtette a hatását, Tartikoff később nyilvánosan elismerte, hogy hibát követett el, amikor ki akarta rúgatni a színészt az induló sorozatból.
Olyan fáradt volt, azt sem tudta, melyik forgatáson van
Fox egyébként leghíresebb szerepéről is majdnem lemaradt, épp a Családi kötelékek miatt: ugyan Robert Zemeckis rendező és Steven Spielberg producer már a kezdetekkor őrá gondoltak Marty szerepére, a Vissza a jövőbe és a vígjátéksorozat forgatása időben ütötte egymást, ezért kénytelen volt visszamondani a felkérést. A szerepet Eric Stoltz kapta, akivel már a film majdnem felét leforgatták, mire kiderült, hogy teljesen rossz választás volt az időutazó tinédzser karakterére, így újra felhívták Foxot, mégis tudná-e esetleg vállalni a „beugrást”.
A jelenetek zömét végül éjszaka vették fel: hősünk napközben a Családi kötelékeken dolgozott, majd a nap végeztével átsietett a Vissza a jövőbe forgatására: hetekig csupán napi pár órát aludt, gyakran a forgatásokon szenderedett el, olyan is volt, hogy a fáradtság miatt összekeverte a két szerepet. A fáradozás azonban megérte: a sci-fi vígjáték költségvetésének több mint háromszázszorosát hozta vissza a jegypénztáraknál, és azonnal kultfilmmé vált.
